A Tejútrendszer sávja ível át az éjszakai égbolton egy magányos fa fölött, távol a fényszennyezéstől.

A kép címe után mondhatnám úgyis , hogy a civilizáció fényei és a sötét világűr a Vajdasági határ felett. A fényszennyezéstől mentes ég manapság már igazi kincsnek számít , nehezen találni olyan helyet , ahol minimális , ezért minden egyes képnél küzdeni kell ellene. Sokszor gondoltam már rá , miközben készültek a képek és nézelődtem , hogyha egyszerre mindenhol lekapcsolnánk a fényeket, csak egy kis időre , milyen látvány tárulna elénk az űrből . Nem komor lenne az éjszaka , hanem élettel teli . Szinte leugranànak a csillagok , úgy ragyognànak , a halványabb objektumok , galaxysok , ködök is kivehetőbbek lennének , a Tejút nem csak egy szürke füstcsík lenne , ahogy látni szoktuk a fényszennyezés miatt , hanem részletekbe menően tárulna elénk . Ez az elképzelés vidéken még egész közel áll a valósághoz , szóval hálás vagyok érte , hogy innen láthatom . Kép adatai : 135x20sec , iso800, f3.5 NikonD3500 Sequator , Siril, Lightroom Kishegyes / Szerbia

Amerikai kutatók közel 600 madárfaj esetében mérték fel a bolygót egyre jobbaneluraló fényszennyezés hatásait.

Az ember közelében élő dalos szúnyogok számára az éjszakai világítás még a felmelegedésnél is jelentősebben hosszabbítja meg a szezont.

Ismerjétek meg az NGC 4236-ot (vagy ahogy Patrick Moore katalógusa említi: Caldwell 3), a Sárkány (Draco) csillagkép egyik legizgalmasabb objektumát! Ezt a hatalmas, küllős spirálgalaxist még William Herschel fedezte fel 1793-ban, és azóta is az asztrofotósok egyik kedvenc, bár embert próbáló célpontja. Bár kozmikus értelemben a szomszédunkban van – nagyjából 11,7 millió fényévre tanyázik az M81 galaxiscsoport peremén –, megfigyelése igazi kihívás. Annak ellenére, hogy látszólagos fényessége 10,5 magnitúdó, ez az energia egy hatalmas, 22 ívperces területen oszlik el. Emiatt a felületi fényessége rendkívül alacsony, így csak a legtisztább, fényszennyezéstől mentes égbolt alatt fedi fel valódi arcát. Szerkezetét tekintve egy SBd típusú galaxis, amelyben a központi küllőből indulnak ki a lazán tekeredő spirálkarok. A felvételeken jól látszanak a benne zajló heves csillagkeletkezési folyamatok: a rengeteg fiatal, forró, kék csillag és a rózsaszínesen izzó H-II régiók (gázfelhők) egy dinamikus, élettel teli galaxis képét festik le. Olyan, mintha egy elegáns, porsávokkal tarkított égi ékszerdobozba tekintenénk bele, amelynek fénye már akkor úton volt felénk, amikor a Földön még egészen másfajta élővilág uralkodott. Távcső: SkyWatcher Quattro 200/800 Newton (átalakitott) Mechanika: SkyWatcher EQ6-R Pro GoTo mechanika Kamera: ZWO ASI 220 MM mini monokróm kamera Kamera: ZWO ASI 585 MC-Pro színes, hűtött kamera Szűrő: Optolong L-Quad szűrő (2") Szűrő: Optolong L-eXtreme szűrő (2") Kiegészítő: ZWO EAF fókuszmotor Kiegészítő: Lacerta ventillátoros sapka 8 collos Newtonhoz Kiegészítő: ZWO ASIAir Plus kamera/mechanika vezérlő-egység Korrektor: SkyWatcher kómakorrektor F/4 távcsövekhez Kiegészítő: ZWO 2"-os fiókos szűrőtartó (Mark II) M54 menettel Kiegészítő: Lacerta fűthető harmatsapka 8 col Vezetés: ZWO nagy szabad nyílású off-axis guider (OAG-L) Expo: 108x600 sec duo, 239x300 sec rgb. 2026.02.25-2026.03.14. Orosháza Hungary

Az Messier 3 (M3) a tavaszi égbolt egyik legimpozánsabb és legnépesebb gömbhalmaza, amely a Vadászebek csillagképben található, mintegy 33 900 fényévre a Földtől. A Charles Messier által 1764-ben felfedezett objektum a Tejútrendszer galaktikus halójában helyezkedik el, nagyjából 31 000 fényévvel a galaktikus fősík felett. A halmaz lineáris átmérője megközelítőleg 180–220 fényév, és becslések szerint több mint félmillió csillagot tömörít, melyek össztömege eléri a 450 000 naptömeget. Asztrofizikai szempontból az M3 az egyik legkülönlegesebb mélyég-objektum: ebben a halmazban található a legtöbb ismert változócsillag (legalább 274), melyek döntő többsége RR Lyrae típusú, így a halmaz kulcsfontosságú viszonyítási pont a kozmikus távolságmérésben. Bár a halmaz rendkívül idős – kora eléri a 11,4 milliárd évet –, jelentős számú "kék vándor" (blue straggler) csillagot is tartalmaz, amelyek vélhetően csillagütközések révén jöttek létre a sűrű központi régióban. A 6,2 magnitúdós látszólagos fényességének köszönhetően kiváló megfigyelési célpont: fényszennyezéstől mentes, sötét égen akár szabad szemmel is észrevehető halvány foltként, binokulárral pedig már jól kivehető a kiterjedése. 15-20 cm-es távcsővel a 18 ívperces halmaz már a magjáig csillagokra bontható, feltárva a közepesen koncentrált, rendkívül gazdag csillagvárost. Távcső: SkyWatcher Quattro 200/800 Newton (átalakitott) Mechanika: SkyWatcher EQ6-R Pro GoTo mechanika Kamera: ZWO ASI 220 MM mini monokróm kamera Kamera: ZWO ASI 585 MC-Pro színes, hűtött kamera Szűrő: Optolong L-Quad szűrő (2") Kiegészítő: ZWO EAF fókuszmotor Kiegészítő: Lacerta ventillátoros sapka 8 collos Newtonhoz Kiegészítő: ZWO ASIAir Plus kamera/mechanika vezérlő-egység Korrektor: SkyWatcher kómakorrektor F/4 távcsövekhez Kiegészítő: ZWO 2"-os fiókos szűrőtartó (Mark II) M54 menettel Kiegészítő: Lacerta fűthető harmatsapka 8 col Vezetés: ZWO nagy szabad nyílású off-axis guider (OAG-L) Expo: 105x120 sec Rgb plusz korrekciós képek. 2026.02.14. Orosháza Hungary

Megérkezik a nyári meteorszezon, a hónap közepén megcsodálhatjuk a nyári Tejutat, alkonyi holdsarló vár, majd teliholddal végződik a hónap.

A Lófej ésa Láng-köd az Orion csillagképben található. A vörösen izzó hidrogénfelhők és a sötét porfelhők igencsak látványos alakzatokat alkotnak az űr mélyén. Ez a fotó a Kiskunságból készült, mert ott kevesebb a fényszennyezés mint lakhelyemen, Budapesten. 2 és fél órányi adatgyűjtés (fotózás) eredménye a kép.

A fényszennyezés hatásai miatt előbb kezdődik és tovább tart a növények növekedési időszaka, és a fényhez köthető hatás még a városi hőszigetét is felülmúlja.

Mauritánia 2024-ben keltette fel az érdeklődésünket, mikor belebotlottunk egy kisfilmbe a legnagyobb