Balogh Boglárka Afrika blogja

Gyönyörű reggelünk van - állapítom meg magamban, miután kicipzározom a sátor ajtaját.

Megbabonázva bámulom a tüzet, a fel-feltámadó szél parazsat röpít a levegőbe. A lángok most vörösen csapnak fel a száraz fából, egybeolvadva a szavanna naplementéjével.

Korán van még mikor áthajtunk Botswanából Zimbabwébe.

Fekszem a sátorban Kasane luxus kempingjében, a nemzeti park részévé nyilvánított Chobe folyó partján.

Senki sem figyelmeztetett arra, hogy mi vár ránk, amikor átlépjük autónkkal a Dél-afrikai Köztársaság és Botswana határát.

Johannesburgot elhagyva még egy kihagyhatatlan különleges helyszínt ejtettünk útba.

„17 éves voltam mikor Mandelát végre szabadon bocsátották, az apartheid minden látszatváltoztatás ellenére ugyan úgy tombolt” - mondja Ntombi.

Johannesburg utcáin sétálva egy kék tintával nyomott falragaszra leszek figyelmes.

Vita nélkül az egyik legérdekesebb de egyben legelborzasztóbb dolog Afrikában a távolsági buszokon való közlekedés.

Elhagyva Kotido marhapiacát Lokwamerrel átsétálunk a szomszédos, hat nádfedeles házikóból álló portára, ahol a karamojong törzs egyik nyolctagú családja él.