Klímaváltozás
A természet majd bölcsen elrendezi a dolgokat. Hallottam ilyen érvelést is a szoft-klímaszkeptikusok szájából. Hát igen!
Egészen biztosan el fogja rendezni, de nem valószínű, hogy konzultálni fog velünk, megvitatva az adagolást és a mellékhatásokat, úgymint gazdasági összeomlás, részleges kihalás és vad háborúk a pöttömnyi megmaradt erőforrásokért.
Nos, ehhez képest mi már örökké akarunk élni, nagyon szép és fölöslegesen nagy házakban, életreszóló élményeket szerezni, de legalábbis rendszeresen jó minőségű szeszesitalokat inni, nagy tévéket és egyéb kütyüket venni. Vagyis költekezni, költekezni, mert minden azt sugallja beleértve a filmeket, hirdetéseket, közösségi oldalakat, hogy aki jachtot, vagy sportkocsit vesz az menő, aki meg kirándul hátizsákkal, vagy csak úgy ül a tengerparton, az bizony lúzer, bogaras, vagy legjobb esetben szerelmi bánata van.
Amúgy az ilyen benzinzabáló „nyugati” életmód, és a kőolajpiacra egyre inkább fenyegetően rátelepülő Kína szempontjából nagyon pompás dolog a klímaváltozás, mert egy csomó kőolajlelőhely felett olvad el a jég, így azok is kitermelhetőek lesznek. Jut eszembe erről, hogy a szénhidrogének arrafelé nem az elhullott jegesmedvék s fókák bomlásából származnak, hanem akkor és ott nagyon jó kis klíma volt, melynek geológiai öröksége ez a kőolaj. Mert hát azért volt sokkal melegebb is már a Földön, akár a perm, akár a kréta földtörténeti korszakban, de ez egyáltalán nem zavarta sem a szárazföldi kétéltűeket sem a hüllőket, sem az ősi zsurló és páfrányféléket, de a miocén is egy nagyon lakható kor lehetett, a trópusi pálmás, keménylombú és mocsári ciprusos erdőkkel, mangrovés tengeröblökkel és remek mocsári dagonyákkal, amelynek bizonyítéka az Ipolytarnóci ősstrand megkövült masztodon lábnyomai, ahol is a vízi mulatságnak egy vulkánkitörés vetett véget.
Csendélet a Balti-tenger partján
Halászhajó a Földözi-tengeren
Mindezzel persze nem a globális felmelegedésben nem hívők táborát akarom erősíteni, csak elmondani azt, hogy a geológiai közelmúltban, az elmúlt százezer évben négy nagy jegesedés volt, négy köztes (interglaciális) időszakkal, ahol borzalmas dolgok fordultak elő. Az óceánok szintje 80 métert csökkent, a jegesedés lehatolt egészen a Kárpátok külső vonaláig és a jégtömegek kétezer méter vastagságot értek el, háznyi méretű vándorköveket hurcoltak magukkal, amelyeket a bronzkori népek kiolvadásuk után szent helyként tiszteltek.
Ehhez képest nem tűnik akkora dolognak a tengerszint prognosztizált méteres emelkedése, vagy az év eleji amerikai téli hideg, amelynek örömteli hatását ottani gazdasági elemzők aképp ecsetelik, hogy fel fog lendülni a kiskereskedelmi forgalom, mert az emberek spájzolnak.
Egyszóval nem igen hiszünk még abban, hogy minden nagyon rosszra fordulhat, a tudósok egy részének kivételével, de őket senki nem veszi komolyan. Nem, mert a jelen társadalmak, a politika és a gazdaság beteges szimbiózisával, csak a fejlődést és gyarapodást ismeri el sikernek. Magyarországon sincs néven nevezhető zöld párt. Ami környezettudatosságot láttam a világban, azt legfőképp az északi népek képviselik, így például sikerült részt vennem egy malmői Green City konferencián 2017 őszén, ahol az élhetőbb környezet megoldási lehetőségeit nem vetítővásznon mutogatták, hanem magában a városban.
A megnyitón egyébként egy öt-hat éves gyerekekből álló kórus énekelt nagyon szépen és meghatóan. A húsz gyerekből történetesen három volt szőke hajú és kék szemű. Nem tudom egyébként, hogy a gyönyörű októberi napsütés és a skandináv meleg megszokott jelenség-e arrafelé, vagy már ez is a felmelegedés, mi mindenesetre élveztük a mélyzöld parkok kikericses nyugalmát, a padokon napozó svéd lányok látványával egyetemben kissé elbambulva a kerékpárút közepén, ahol majdnem elütött egy hátulról nesztelenül közeledő utánfutós bicikli.
Ugartyúk fészke sitthalmon Tunéziában, a tengerparton
Én egyébként azzal az elmélettel tudok mélyen egyetérteni klíma ügyben, mely szerint a légkör a nagyobb meleg és a több vízgőz miatt sokkal több energiát tartalmaz, így minden folyamat sokkal intenzívebb és a mérsékelt övi nyugati szélrendszer gyöngülésével könnyebben törnek be a sarkvidéki hideg, illetve a szaharai meleg áramlatok, de alapvetően a melegedés a meghatározó.
ía folyamat érdekes hatásaként olvastam a le Monde-ban, hogy hibrid cápafajokat észleltek, mivel a melegedő tengerekben elmosódnak a territoriális határok egyes fajok között. Ugyanakkor, ha már cápában utazunk, meg kell említeni, hogy Amerika fagyos tengereiből megfagyott rókacápákat szednek ki hibernált teknősökkel együtt, ugyanakkor pedig Kaliforniában a több évi szárazság és bozóttüzek után zuhog az eső, és sorba mossa le az erodált hegyoldalak örökpanorámás vityillóit. Pedig ott klímaváltozás nincs, az elnök is megmondta, mint Könyves Kálmán szerint boszorkányok sincsenek, bár aztán neki is magyarázkodnia kellett a korabeli „sajtónak”, hogy ő tulajdonképpen csak a saccubusokra és incubusokra gondolt, azaz a férfi és női kísértő démonokra. Ja, vagy így már mindjárt más a dolog!?
Írta: Molnár Péter
Fényképezte: Ifj. Vasuta Gábor