A tavaszi hódmegfigyelések eredményei
Lezárult a WWF idei hódmonitorozása a legjelentősebb hazai élőhelyeken. A szakemberek főleg a Hanságban, Gemencen és a Közép-Tisza mentén kutattak hódnyomok után.
A rendszeres hódmonitoring és a számos lakossági bejelentés egyaránt bizonyíték rá, hogy a Hanságban a hódok száma a 2000-es évek elején lezajlott visszatelepítések óta folyamatosan nő. A szaporulat egyre több fával, és dús vízparti növényzettel szegélyezett vízparton jelenik meg. Az itt élő hódok számos hódvárat építettek az elmúlt években és az idei terepbejárás során a szakértők egy kisebb hódgátat is megfigyeltek. A Hanság vízfolyásai és csatornái mentén rendszeres a hódok vándorlása, és 2009 eleje óta különösen figyelemre méltó a szép számú új hód-territórium megjelenése. A több mint öt éve tartó hódmegfigyelések óta a 2009 és 2010 tavasza közti időszakban nőtt leginkább a hódok száma, ami a becslések szerint megközelíti a 70 egyedet.
Gemencen és a Közép-Tisza mentén – ahol szintén zajlottak hódtelepítések – az állomány növekedése nem ilyen egyértelmű. Egyes években a hódcsaládok vándorlásra kényszerülnek a jelentős árvizek miatt, más időszakokban az aszály új élőhelyek felkeresésére kényszeríti őket. Az állomány nagysága ezért egyes években nő, máskor csökken. Több olyan élőhely van, ahová időről-időre visszatérnek a rágcsálók, de kedvezőtlen esetben, árvíz, vagy aszály idején ezeket kénytelenek elhagyni. A Közép-Tisza mentén a jelentős és tartós tavaszi árvizek és a nyári aszály jelentősen csökkentette a hódok számát az elmúlt két évben. A Közép-Tisza vidékén és Gemencen a hódok jellemzően természetvédelmi területeken jelennek meg, az emberi településektől távol, ezért ritka a hódok jelenlétéből, a fák döntéséből adódó konfliktus.
Magyarországon a legtöbb hód továbbra is a Szigetközben él, annak ellenére, hogy itt nem volt telepítés. Az elmúlt téli hónapokban itt hódmonitorozás sem zajlott, de az előző évi megfigyelések alapján a WWF munkatársai biztosra veszik, hogy az itt élő hódok száma eléri a 300-at. A Szigetközben még az 1980-as évek közepén jelentek meg az állatok, amelyek Ausztria felől vándoroltak be a Duna mentén. A Szigetköz felől most folyamatos a szaporulat kirajzása, a fiatal egyedek elsősorban a Duna mentén indulnak vándorlásnak.
A hódok ma már az ország hód-telepítésektől távoli régióiban is egyre gyakrabban előfordulnak. A Duna mentén rendszeres a rágásnyomok megfigyelése, legutóbb a Soroksári-Duna ágon és az Ipoly torkolatában jelentek meg a hódok. Jelentős még a hódok spontán vándorlása a déli országhatáron, a Mura mentén, illetve szintén megfigyelhető a hódok számának növekedése a Dráván, ahol 2007-ben zajlott hód-visszatelepítés. Az ország egész területén a hódok száma meghaladja az 500-at.
A hódok által készített kotorékok hazánkban eddig sehol sem tettek kárt árvízvédelmi töltésekben, és a hód-élőhelyeken megfigyelhető hódgátak sem okoztak nehézséget a tavaszi belvizek levezetésében. Azokon a területeken, ahol Magyarországon jelentős a hódok száma a WWF a rendszeres hód-monitoringgal kíséri figyelemmel az állatok egyedszámának változását, és a hódrágásokból adódó lehetséges konfliktus-forrásokat helyismerettel rendelkező, a területet ismerő természetvédelmi kollégák tanácsait felhasználva előzi meg.
A hódok kutatásával foglalkozó szakemberek eközben érdeklődéssel tekintenek a Rábán megjelenő hódokra, ugyanis néhány évvel ezelőtt a Rába ausztriai szakaszán az Európában nem őshonos kanadai hódok jelentek meg. A kutatók most arra kíváncsiak, hogy vajon sikerült-e az összes kanadai hódot visszafogni Ausztriában, vagy esetleg néhány egyed vándorlásnak indult és most ezek jelentek meg a hazai Rába felső szakaszán.
Balogh Alexandra
WWF Magyarország
Kapcsolódó cikkek: