Ifj. Vasuta Gábor

A madarak különleges fészeképítési technikája ámulatba ejtő. Nagyon sok érdekességet tartogat, ezek közül szeretnék most párat bemutatni.

Gyermekkorom telein sok hó esett, és novembertől február végig hólepel fedte a tájat. Akkoriban a nagyobb állattartó telepek és lakott tanyák környékén ahol elseperték a havat több százas, megkockáztatom, talán még ezres csapatokban is összegyűltek a citromsármányok (Emberiza citrinella).

A fotózás talán legszebb és legizgalmasabb pillanatai a makrofotózáshoz köthetők, számomra. Ekkor apró csodák tárulnak fel a lencse előtt, szó szerint azok, amelyek szabad szemmel alig láthatóak.

Sajnos megyénk területén egyre ritkábban láthatjuk a nagy vetési varjú (Corvus frugilegus) költőtelepeit, holott egy 1979-es országos felmérés szerint, Veszprém megyében több nagyobb költőkolóniája ismert volt.

Nagyon szeretek a Kis-Balatonnál kirándulni, sokszor csak megpihenek a gát egy védett sarkában és távcsővel pásztázom a végeláthatatlan nádrengeteget, különösen nyáridőben.

Az élővilágban a legtöbb ragadozó állat cserkeléssel vagy üldözéssel ejti el a táplálékát. Léteznek viszont olyan állatok, amelyek a mimikrijüket tökéletesen kihasználva lesben várják az áldozataikat.

Régen a természet bősége a mai állapotokhoz képest sokkal nagyobb volt, egyes állatfajok hatalmas tömegben népesítették be bolygónkat.

Pár esztendeje a hőmérő higanyszála napokon keresztül a nulla Celsius-fok alatt maradt, ennek következtében befagytak hazai álló vizeink. A Balaton tavának széleit is cégpáncél borította, kivéve a Tihany és Szántód közötti szakaszt, ahol közlekedik a komp.

A téli kirándulások alkalmával megfigyelhetjük amint a cinegék vegyes csapatban röpködnek az erdőben. A domináns faj a széncinege, hozzájuk társul a kék- és barátcinege, az őszapó, csuszka, sárgafejű királyka, és a fakuszok.