Molnár Péter – Ifj. Vasuta Gábor

A Debreceni Egyetemen annak idején nagy hangsúlyt fektettek a lápok, tavak, libbányok, és tömpölyök  csoportosítására, valószínűleg azért, hogy ne jöjjünk zavarba, ha be kell mutatkoznunk valami mocsaras izének.

A tátorján virágzó tövei olybá tűnnek fel messziről a domboldalon, mintha legelésző bárányok kószálnának szerteszét. A rátalálás örömét még fokozzák a szennyes ínfű és az érdes csüdfű foltjai, amelyek szintén védett lösznövények.

Az örökzöld téli zsurló (Equisetum hyemale) külsejéről nem tudunk sok érdekeset mesélni, tulajdonképpen egy 40-50 centiméteres zöld vesszőrengeteget kell elképzelni.

Tulajdonképpen egy síkvidéki erdőről beszélünk, amelynek déli oldalát a 8-as főút határolja, a szokásos erdei pihenővel, sorompókkal, horgásztóval.

Mielőtt nekilátnék az állatka méltatásának, szólni kell egy-két szót a hegyi patakokról, amelyekben a kövi rák is lakik.

Igen nehéz feladat jellemezni a fürkészdarazsakat egy rövid terjedelemben. Ezért arra gondoltam, hogy inkább néhány olyan érdekesség írnék róluk, melyek engem is régóta foglalkoztatnak.

A nőszirmokról bátran ki lehet jelenteni, hogy jó képességű, nagyon szép virágú egyszikű növények.

A címben olvasható többes szám indokolt, mivel Magyarországon húsz körüli fajuk él, amelyek közül mindegyik védett.

Az elmúlt századok során sok legenda kötődött hozzájuk