Pribéli Levente

A magashegységekkel körülölelt Kárpát-medence számos olyan fajnak és alfajnak ad otthont, melyek az egész világon csak ebben a térségben fordulnak elő.

Az egész világon csak a Kárpát-medencében él a magyar tarsza (Isophya costata): úgynevezett endemikus, bennszülött faj. A szöcskefélék közé sorolják, de első pillantásra is feltűnő, hogy egy igen termetes, testéhez képest vékony lábakkal rendelkező állatról van szó.

A kakukkról mindenki tudja, hogy az utódgondozás sajátos módját gyakorolja: másokkal nevelteti fel fiókáit. Ugyanezt teszi azonban egy kevésbé ismert állat, a szürkés hangyaboglárka is. A lepke nevéből könnyen rá lehet jönni, hogy a pótszülők hangyák.

A lápok helyzete vészesen romlik. Nem csak a kiszáradás, hanem a lecsapolás, beszántás, vagy épp a sok esetben nélkülözhetetlen kezelés (kaszálás, legeltetés) hiánya egyaránt veszélyezteti őket.

A szegfűfélék csoportjának egy igen látványos, akár egy méter magasra is megnövő tagja a bársonyos kakukkszegfű (Lychnis coronaria). Magyarországon őshonos, védett faj.

A hazai orchideák körében is számos stratégiát találunk arra, hogy valahogy magukhoz vonzzák a beporzókat.

A pukkanó dudafürt (Colutea arborescens) egy mediterrán, dél-európai cserjefaj. Hazánkban is őshonos, kartszbokorerdők tipikus cserjéje. A hazai középhegységekben igen sokfelé él, síkvidéki előfordulásai azonban sokkal szórványosabbak. A pillangósvirágúak, más néven hüvelyesek csoportjába tartozik.

A lápi tarkalepke (Euphydryas aurinia) például névadó élőhelyein, a lápréteken túl egyre többfelé fordul elő hazánkban száraz gyepekben.

Hazánk nagyjából hatvan vadon előforduló orchideafaja között rendkívül ritkákat és viszonylag gyakoriakat is találunk.

Vannak, akik szeretik a virágokat, és vannak, akiknek az életük is függ tőlük.