Sáfár Zsófia

Az Augustus császár idejéből fennmaradt építészeti emlékektől az ókeresztény kriptákon és a Savoyai-ház alagút-hadviselésének nyomait őrző járatokon át a második világháborús óvóhelyekig számtalan érdekességet rejt Torino föld alatti világa.

A Torino labdarúgócsapatának 1949-es katasztrófájában a holokausztot túlélő magyar edzőlegenda, Egri-Erbstein Ernő is életét vesztette.

Torino történelmi központjában patinás kávézók, kézműves csokoládékülönlegességeket kínáló üzletek és kirakatukban legendás édességek széles választékát felvonultató cukrászdák várják az ínyencségek kedvelőit, míg a város külső kerületeiben és vonzáskörzetében csokoládéfeldolgozó üzemek és laboratóriumok árulkodnak a piemonti csokoládékészítés és -fogyasztás csaknem fél évezredes hagyományáról.

Harminc éve ilyenkor még javában dúlt a boszniai polgárháború, amely a Jugoszlávia széthullásához vezető délszláv válság része volt.

A bosznia-hercegovinai Blagaj mellett épült derviskolostor az egyik leglátogatottabb szufi zarándokhely a világon.

Az északi félgömb 45 fokos szélességi körén, Torinótól mintegy tizenöt kilométerre fekszik Chieri, az olasz szőtt kelmék egykori fellegvára, amely gasztronómiai hagyományokban sem szűkölködik.

Logikusnak tűnik, hogy az észak-olaszországi nagyváros ókori neve, az Augusta Taurinorum a latin taurus, azaz „bika” szóból származik – és nem véletlen, hogy ez az állat lett a város jelképe. A közhiedelemmel ellentétben azonban az elnevezésnek nincs köze a bikákhoz.

A Torinótól hetven kilométerre nyugatra, az olasz Alpok Chisone-völgyét őrző gerincére épült erődrendszer nem véletlenül kapta az „alpesi nagy fal” becenevet.

Torino építészeti jelképe, a Mole Antonelliana eredetileg egy 47 méter magas zsinagógának készült.