Kínai tigrisek gyógyászatra tenyésztve

A polcokon gyógynövények és tigriscsontok, elöl pedig alkoholban érlelődő szarvaspéniszek.

A helyi piac étkezdéjénél, a szemközti bódé előtt egy rakás emberre leszek figyelmes. Férfiak ülnek a földön, és valakit megbabonázva hallgatnak. Néhányuk felhúzza a nadrágszárat vagy az ingujjat, a kezükben lévő ecsetet egy tálkába mártják, majd komótosan a bőrükre kenik az olajat. A bekent felület néhány pillanat alatt vörösre lobban. Ez már engem is kíváncsivá tesz, így míg az ebéd készül, odasétálok, hogy megnézzem, mi a csődület oka.

Mintha cirkuszi mutatványba csöppentem volna: egy életnagyságú plüss tigrisfej van a földre terített lepedőre rakva, előtte skorpiók meg szárított férgek, mögötte pedig egy fiatal férfi szívja ki a műanyagkannából a benne úszó barna levet. Erős benzin és csili szaga üti meg az orromat, a fogatlan helyiek rám vigyorognak, és invitálnak, hogy üljek le közéjük bátran. A csodaszerről gyorsan kiderül (a kezembe nyomott röplap szerint) hogy nem más, mint a hagyományos kínai orvoslás egyik terméke: skorpió és kígyó mérge, amit tigriscsonttal kevertek. Állítólag minden ízületi fájdalomra tökéletes.

A hagyományos kínai orvoslás olyan 5000 éves alapokon nyugvó eljárás, melynek alapgondolata a kínai filozófiával függ össze. Maga a metódus a természet, a kozmosz és az emberi test aprólékos megfigyeléséből indul ki, és felhasználja azt az ősi taoista tant, amely minden élőlényt öt elembe sorol: fa, tűz, föld, fém és víz. Mivel minden egyes elem táplálja, vagy éppen ellenkezőleg, korlátozza a hozzá kötődő többi elemet, ezért mindegyiket egyensúlyban kell tartanunk, tehát az orvoslás nem kimondottan a beteg szervre koncentrál, hanem a szervezet egészére.

A köpölyözést a nyugati természetgyógyászatban is használják

Gyógynövények

Az alkalmazott gyakorlatok többek között az akupunktúra, az akupresszúra, a köpölyözés, a terápiás masszázs, a tajcsi és a csikung. Ez egészül ki a gyógynövények illetve állati testrészek kombinációjával, ami a több ezer éves hit és tapasztalat szerint mindenre alkalmas: a stresszoldáson át a meddőségre, bőrproblémákra vagy potencianövelésre is. Míg nálunk nagy részben kiegészítő, illetve alternatív módszernek tekintik, addig Ázsia nagy részén ez az elsődleges ellátás része.

Guiyang nagyvárosába érkezve, úgy döntök, felkeresek egy tradicionális kínai gyógymódot alkalmazó orvost, aki a hirdetése alapján a keleti és nyugati medicinákat ötvözi nagy sikerrel.
Dr. Lilian Chan utcai ruhában fogad, nem lehet több 42 évesnél, de ahogy mondja, az egész családja gyógyítással foglalkozik, így szó szerint az anyatejjel szívta magába a mesterséget.

„A kínai orvoslásfilozófia azon a szemléleten nyugszik, hogy az ember életenergiája, a csi, egy saját vezetékrendszeren, az energiapályákon, az ún. meridiánokon áramlik – magyarázza dr. Chan. – Ha egészségesek vagyunk, akkor a csi egyenletesen árad, és a két ellentétes erő, a jin és a jang egyensúlyban van. A betegségek abból adódnak, ha ez a balansz valaminek a hatására felborul. Az orvos célja tehát nem csak annak megállapítása, hogy mely szerv az, amelyik megbetegedett, de annak a kiderítése is, hogy az egész test jólétét tekintve, mely terápia alkalmazható.”

Miután megkérem dr. Chant, hogy végezzen rajtam egy általános állapotfelmérést, nem tesz mást, mint megvizsgálja mind két szememet, a körmeimet, tenyeremet, a bőrömet, a hajamat, a nyelvemet, és a pulzusomat. A diagnózis szerint tökéletesen egészséges vagyok, ám a világos ajkam és körmeim azt mutatják, több vörös színű ételt kell fogyasztanom. A pulzusomból pedig kiderül, az emésztésem lassú, a májam kicsit lusta, de ahogy mondja, minderre van gyógymód. Egy havi májtisztító teakeverék ára 15 ezer forintnyi juan, és ez a legolcsóbb kategóriák egyike.

A felajánlott teakeverék összetevőiről beszélgetve kapok az alkalmon, és megkérdezem, mit gondol az állati testrészek gyógyászati felhasználásáról és az ennek következményeképpen a veszélyeztetett fajok kipusztulásáról. Dr. Chan nem kertel.

„Ne feledje, a tradicionális kínai orvoslás 5000 éves tapasztalatokon nyugszik, ami nem hiába maradt fenn. Az alkalmazott alapanyagok, ebbe az állati származékokat is beleértem, semmit nem változtak. Vegyük például a szarvas hímvesszőjét, aminek fontos terápiás szerepet tulajdonítanak, és afrodiziákum is. Az ősi recept szerint a nők azok, akik felaprítják a méretes nemi szervet, megpörkölik, majd a napon szárítva előkészítik. Később alkoholban áztatják, 44 féle fűszerrel, köztük gyömbérrel keverik, és üvegkorsóban érlelik. Kína állatimádó középosztálya mindent megtesz ugyan, hogy ezek a régi módszerek megváltozzanak, ők azt szeretnék elérni, hogy a szarvaspénisz, a tigriscsontok, az orrszarvú tülök, a tobzoskák pikkelyei és más vadon élő állatok szervei helyettesíthetőek legyenek vagy állítsák azokat elő mesterségesen, ám rengeteg hazai orvos nem hisz ezek működésében. Sokan úgy gondolják, ha az eredeti receptben szereplő adalékokat mással helyettesítenénk, akkor már nem beszélhetnénk hagyományos kínai gyógyászatról, és egy több ezer éves kultúrát, tradíciót veszítenénk el. Bár évtizedek óta folyik a vita a nemzeti és nemzetközi fórumokon ebben a témában, a politikusaink és orvosaink többsége szerint a hazai gyógyítás során felhasznált termékek mibenléte egyedül Kínára tartozik, nem pedig az európai országokra”

Ahogy dr. Chan mondja, Kína látszólag mindent megtesz, hogy eleget tegyen a nemzetközi nyomásnak, és felszámolja az egzotikus állatok illegális kereskedelmét az országban, ám arról már senki nem beszél, hogy a hivatalos szervek a Dél-afrikai Köztársaság vadászatra tenyésztetett oroszlánjaihoz hasonlóan, semmilyen akadályt nem gördítenek a tigrisek intenzív szaporítása elé. Becslések szerint ma mintegy 5000-6000 tigris él farmokon, ahol a fiatal egyedeket turistalátványosságként és szórakoztatásra használják, majd az ivarérett kort elérve a luxus- illetve a gyógyszeriparban végezzék.

A tigriscsonttal kevert olajokat ízületi gyulladásra, reumára alkalmazzák.

A nagymacskákat erejüknél, megjelenésüknél, rejtélyes életmódjuknál fogva nem egy törzsi kultúrában varázserővel ruházták fel, és olyan tulajdonságokat kölcsönöztek nekik, amik messze meghaladják a földi halandókét. A tigrisek istenekké és haláluk után szó szerint gyógyítókká váltak. Kínában és Ázsia más országaiban évezredes hagyománya van a nagymacskák orvosi felhasználásának. Az állat szinte minden része (szemek, bajuszok, agy, hús, vér, karmok, szervek) jó valamire. Egyikük gyógyítja a májat és a veséket, míg másikuk alkalmas az epilepszia, a kopaszság, a fogfájás, az ízületi fájdalmak kezelésére. A hiedelem szerint a rémálmok elmúlnak, a patkányharapások begyógyulnak, a lustákból szorgosak lesznek, a tigrispéniszt fogyasztók pedig megállíthatatlanul szerelmeskednének.

A tigris testrészei közül a hu gu, vagyis a csontok, ezen belül is a mellső lábak csontjai a legértékesebbek, mert ezek képesek az olyan népbetegségek, mint a reuma és az ízületi gyulladás enyhítésére. Az eljárás szerint a csontokat porrá őrlik, majd gyógynövényekkel vegyítve tablettákba teszik. A recept úgy mondja, a reumás fájdalomra napi 3-6 gramm tigriscsont ajánlott.

A pirulák mellett a másik legnépszerűbb felhasználási mód az ún. tigriscsontbor. A rendkívül drága elixírt, mely az ázsiaiak szerint a fogyasztóját az állat természetfeletti tulajdonságaival ruházza fel, a kínai elit vásárolja meg, így ma már kormányzati tisztviselők, katonatisztek és gazdag üzletemberek státusszimbóluma lett. Bár Kína 1993-ban hivatalosan is betiltotta a tigriscsont használatát, és eltávolította a gyógyszerek engedélyezett összetevőinek listájáról, a bor előállítása és értékesítése soha nem szűnt meg. Beszerzésük ma a tigrisfarmokon történik. 2007-ben Kína ugyan elfogadta a nemzetközi döntést arról, hogy tigriseit csakis a faj megőrzése nem pedig csontkereskedelem céljából szaporítja, ez a valóságban koránt sincsen így. Számos természetvédő szervezet jelentésből kiderül, hogy mind a tigris, mind pedig az ázsiai nagymacskák belföldi és nemzetközi kereskedelme egyre intenzívebbé vált az utóbbi években, ráadásul a veszélyeztetett fajok illegális adásvétele is ugrásszerűen megnőtt.

Az illegális állatkereskedelem ma az egyik legjövedelmezőbb szervezett bűnözés a drog- és az emberkereskedelem mellett, mert mintegy 23 milliárd dollárt termel évente.

A rendkívül nehezen beszerzett termékek természetesen a piaci árat is befolyásolják, ami pedig a luxusra, exkluzivitásra vágyó turisták ezreit vonzza. Az egzotikus állatok gyógyászatban való felhasználására illetve elfogyasztására igen nagy az igény Vietnamban, Laoszban, és Kínában. Elképesztő összegeket képesek a vásárlók kifizetni nemcsak az orrszarvú tülkökért vagy a tobzoskákért, de azért is, hogy a nemzetközi ellenőrzések zökkenőmentesen történjenek. Bár a veszélyeztetett vadon élő állatok és növények kereskedelmét szigorúan szabályozó CITES (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora) értelmében a világ leggyakrabban csempészett emlősei, a tobzoskák elnyerték a legmagasabb szintű védelmet, így csupán nagyon kevés kivétellel és szigorú kontroll mellett vihetők külföldre, elegendő pénz és a csempészhálózaton belüli megfelelő kapcsolatok révén el lehet kerülni ezeket az ellenőrzéseket. A nyomozók az állati testrészeket még csak-csak megtalálják, de magukat a bűnszervezeteket nagyon nehéz felszámolni, mert egyszerre, egymástól teljesen függetlenül több is működik egy helyen, ráadásul képesek megszerezni a CITES-engedélyeket, amelyek az állatok kiviteléhez szükségesek.

Az egyiptomi fővárosban, Kairóban kiállított engedélyek azt mutatják, hogy a város az illegális állatkereskedelem egyik fő központja.
A csempészek a szállítás módját is tökéletesre fejlesztették. Míg a Dél-afrikai Köztársaságban a tülkök legtöbbje diplomatatáskában hagyja el az országot, addig Ázsiában a határon túlra szánt faládák aljában különleges rekeszeket alakítottak ki, amelyeknek a tetején papagájok, maláj pálmasodrók és mongúzok, vagyis olyan állatok utaznak, amelyeknek külföldre viteléhez lazább nemzetközi szabályok kapcsolódnak. Ezek mind jól mutatják, hogy a vadállatok illegális kereskedelmének elképzelhetetlen méretű nemzetközi hálózatáról beszélünk, ami átível Európán, Afrikán, Ázsián és a Közel-Keleten.

Pár nappal dr. Chan rendelőjében tett látogatásom után Guiyang nagyvárosának egyik eldugott „gyógyszertárában” állok, és éppen egy orrszarvú tülkének porított változatát bámulom egy üvegcsében. A falra ki van téve, hogy tilos a fényképezés, a férfi pedig minden egyes mozdulatomat figyeli. A hozzá hasonló kereskedők és a vásárlói igények kielégítése miatt az utóbbi 40 évben sikerült az afrikai rinocéroszok 95 százalékát kiirtani, az elefántok létszámát pedig az évi 30 ezer példány kilövésével az eredeti 3-5 millióról 470 ezerre csökkenteni.

Nem lenne igazságos kijelenteni azt, hogy a tradicionális kínai gyógymódok egyáltalán nem hasznosak, hisz az akupunktúra, akupresszúra, tajcsi és a gyógynövények számos rendkívül jótékony hatása bizonyított, ám a veszélyeztetett állatok testrészeinek felhasználásba vetett hit miatt szó szerint állatfajok pusztulnak ki.

Vajon tényleg megéri ilyen áron a potenciát növelni vagy a fájó ízületekre ezt az alternatív módot alkalmazni? A választ Kína tudja megadni.