A johannesburgi boszorkánypiacon

Ha gondja van a hitvesi ágyban vagy pénzhiányban is szenved, netán szerencsétlen a szerelemben, és bírósági eljárás folyik ön ellen, hívja a következő számot vagy látogasson meg a muthi piacon, a Faraday utcában.

Szerencsére a fentiek egyikétől sem szenvedek, de lefirkantom a számot, a térképen megnézem, merre is van ez az utca, és elhatározom, elmegyek Johannesburg híres boszorkánypiacára.

A piac bejárata

Bekanyarodva a nem éppen bizalomgerjesztő sikátorok egyikébe, ami a minibuszok megállóhelye mögött van, már messziről látom, ahogy a megnyúzott zebrák, oroszlánok és majmok bőre fel van függesztve egy-egy árus bódéja előtt, az asztalon pedig meghatározhatatlan növények és csontok hevernek szerteszét. Fogalmam sincs, hol merjem hagyni a bérelt autót, attól tartok, ahogy kiteszem a lábam az utcára, azonnal ellopják. Megállok az egyik építkezés előtt, és várok, azon tanakodva, vajon megbízhatom-e a munkásemberekben. Hirtelen valaki kopog az ajtómon. Egy ciklámen ruhába öltözött, rövid hajú, mosolygós fekete nő áll előttem, és mutatja, tekerjem le az ablakot:

„ Édesem- mondja, csípőre tett kezén jól látom egy páviánszőrből készült szerencsét hozó karkötőt visel- turista ugye, a piacra készül? Én nem ajánlom, hogy itt hagyja a kocsiját, vagy hogy oda egyedül bemenjen. De tudja mit! Van még magára harminc percem, parkoljon az én autóm mellett, és ha akarja bekísérem.”

Pamela, mint később kiderül jogász, aki pusztán kedvességből, mert ahogy mondja, magyarral itt még nem találkozott, belém karol, és végigvezet a piacon.  „ A muthi során, ahogy mi hívjuk itt Dél-Afrika-szerte a hagyományos népi orvoslást, a természetgyógyászok leveleket, kérgeket, és gyökereket kevernek az állatok porított karmaihoz, fogaihoz, csontjaihoz és belső szerveihez annak érdekében, hogy a különböző gyógyszereket előállítsák. Attól függően, hogy kinek mire van szüksége, összeírják a megfelelő arányokat, hogy az így kapott szert ivás, evés, dohányzás, vagy beöntés során majd otthon alkalmazzuk. Meglátod, van itt minden, nem csak növények, de majmok, oroszlánok, sasok, kígyók, tatuk, krokodilok is.”

Megnyúzott álaltbőrök, az asztalon pedig  meghatározhatatlan növények és csontok.

A csimpánztalp valószínű az orvvadászat eredménye, az üvegekben pedig állati zsíradék van.

Rajtam kívül egyetlen fehér ember sincs a piacon, az árusok gyanúsan méregetnek, jól tudják, európai ember nem hisz a szemfényvesztésnek, de Pamelával az oldalamon végül egy idő után már nem foglalkoznak velem. Nézegetés közben Pamela tájékoztat a helyi viszonyokról: „Nehogy azt hidd, hogy ezek mindegyike természetgyógyász! – Int fejével a fiatal nők egy csoportja felé – Sokan csak egyszerű eladók. Az ősi gyógyítók, a szangomák azok teljesen mások. Ezek a Ngoman, a szellemi világ létezésébe vetett hiten alapuló filozófia és gyakorlat szerint dolgoznak, a fekete dél-afrikai kultúrába ágyazott hiedelmekre támaszkodva végeznek szimbolikus formájú kezeléseket egy olyan közösségben, mint az enyém is, ahol úgy vélik, hogy ősök a túlvilágról vezetik és védik az itt élők mindennapjait. A szangomák nemcsak a hagyományos afrikai gyógyszerek mesterei, de különböző társadalmi és politikai szerepet is betöltő személyek, akik jártasak a jóslásban, testi- és lelki betegségek kezelésében, a szülések levezetésében. De ők végzik a halálhoz kapcsolódó rituálékat, előkerítik az elveszett szarvasmarhákat is. Ezek a nők és férfiak, sokan úgy tartják, szellemidéző boszorkányok, akik népünk történelemének, kozmológiájának, mítoszainak és a hagyományaiknak a továbbvivői, közvetítők a látható és láthatatlan világ között, és természetfeletti módszerekkel képesek gyógyítani szent kunyhóikban, az indumokban. A szangomák olyan tudással rendelkeznek, amik nincsenek a könyvekben, ezek generációról generációra szállnak, és a módszereket rengeteg titok övezi, amit csak az erre kiválasztottaknak adnak tovább különleges kurzusokon hosszú éveken át. Persze ez mind jól hangzik, de az igazság az, hogy ezek között az árusok között jó, ha ma egyetlen igazi sámánt találsz.”

Zebrapata, állatok koponyái mind szerencsét és gazdagságot hozhatnak.

Elnézve a nyitott állkapcsú majomkoponyákat, állatimádóként első pillantásra a piac helytelennek sőt betegesnek tűnik, de megszabadulva előítéleteimtől nyitottan állok az afrikai babonákhoz, és a sorok között nézelődve belátom, hogy valójában egy hatalmas ősi gyógyszertárban vagyok, ahol független gyógyszerészekkel konzultálhatok, akármilyen bajom is legyen.  A furcsa piacon az asztalok között az ember mindent megtalál: zebrapatát, koponyát, madarakat, tollakat, hatalmas anakonda bőrt, szárított gyógynövényeket, gumókat. Sorokban áll a poros brandy-s üvegekben az állati zsiradék, övek, botok, csontok és más titokzatos fűszerhalmok sorakoznak egymás mellett. A kereskedők ugyan évtizedek óta itt árulják a portékáikat, a város vezetése 2OO1-ben erre a szűk területre próbálta beszorítani őket. Mára azonban rendelet ide vagy oda, a mintegy háromszáz hagyományos orvoslást űző üzlet egyre több utcában és sikátorban is megjelenik.

„Érelmeszesedés, meddőség, házasságtörés, sebzett szívek: mindegyikre találsz itt orvosságot”- mondja Pamela, miközben eltűnünk az egyik sikátorban az árusok között. „A szangomatól veszel egy-két állatcsontot vagy bőrt, néhány kanálnyi szárított gyógynövényt és a probléma már meg is van oldva. Én magam nem hiszek benne, bár az egyik rokonomnak van egy jó barátja, akit éppen most engedtek ki a börtönből, a férfi ugyanis mutit használt, hogy a szomszédot életveszélyesen megsebesítse. Hatott is a varázslat, ült érte vagy 3 évet.”

Pamela ősi hiedelemvilághoz való hozzáállása jól tükrözi a dél-afrikai értelmiség véleményét. Állítják, hogy nem hisznek benne, de jobb azért mégis szem előtt tartani, hogy létezik, mert mi van ha mégis hat a szangomák varázsa. A mélyről jövő hitet mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy csak egy hónappal ezelőtt hoztak nyilvánosságra egy ún. muthi bűncselekményt, ahol egy szerencsétlen fúnak vágták le a nemi szervét, és az egyik fülét Sowetóban, majd eladták a feketepiacon a mágiát űzők egyikének.

Kahni Nwulu, az egyik legnépszerűbb johannesburgi szangoma.

Az itt kapható legtöbb gyógynövény Lesothoból származik, ez ugyanis a gyógynövények mekkája. Az árusok minden péntek éjjel érkeznek úgy, ahogy Kahni Nwulu is. A fiatal fiú ugyan csak öt éve árulja portékáit a piacon, de Pamela elmondása szerint ő az egyik legnépszerűbb szangoma Johannesburgban. Odalépve a koponyákat, és fűszereket kínáló asztalhoz, Kahni először végigmér, mint aki eldönti magában, hogy vajon érdemes vagyok-e arra, hogy eladja nekem a gyógyító portékákat, majd egy rövid gondolkodás után biccent, és mikor megkérdezem tőle, mi mire való, szívesem magyaráz.

„Te még fiatal vagy, biztos nincsenek emésztési problémáid. Van gyermeked? Nincs? Pedig nem vagy már húsz éves! Csak nem meddő vagy?”  Ugrál egyik halom gyógynövényes zsáktól a másikig válaszomat meg sem várva . „Nem probléma!” Ezzel belemarkol egy sárga színű, szárított virágokat tartalmazó kosárba, és felmutatja. „ Ezt forró vízbe teszed, először belélegzed, majd meg is iszod. Két hónapon belül garantáltan terhes leszel. Látom, neked szép erős hajad van. A családban valakié véletlenül nem hullik? Itt van ez a majomzsír” – ragadja meg az egyik poros üveget, amire valami zulu nyelven rá van írva: Dörzsölje be az illető a kopasz területeken ezzel, garantáltan visszanő az elveszett haj.

Végül egy kis fagyökérport veszek csak, ami a fiatalság megőrzésére szolgál, de ez is elegendő ahhoz, hogy Kahni mesélni kezdjen magáról.

„Alig voltam négy éves, amikor álmot láttam. Ez volt a hívás. A szangomák élete bár nagy felelősséggel jár, a kiválasztottságot, mint ajándékot soha nem szabad megtagadni, mert annak szerencsétlenség lesz a vége. Az idős nagybátyám vett magához segédnek. Ő akkor már harminc éve praktizált. Füveket kellett válogatnom, virágszirmokat rakosgatnom, rituális táncokat, énekeket elsajátítanom, végül tőle tanultam meg a hagyományos orvoslást. Majdnem tizenöt évet gyakoroltam vele, mielőtt a saját vállalkozásomba kezdtem.”

Mikor megkérdezem, hogyan folyik egy gyógyítási ceremónia, kitérően felel: „Tudja a legnehezebb és legfontosabb feladat a sámáni állapot eléréséhez, hogy a különböző gyakorlatok segítségével transzba kerüljünk. Ennek egyik technikája a dobolás, kántálás, tánc, vagy a tűz bámulása, de akár a drogok használata is. Csak így vagyunk képesek kapcsolatba lépni a nem-mindennapi valósággal, az őseink szellemi világával. Ilyenkor olyan erőket birtokolunk, amiket normális tudatállapotában nem vagyunk képesek elérni, és amikor visszatérünk egy-egy ilyen utazásról, felidézzük mindazt, amit az ősöktől hallottunk megoldásképpen.
Mi, szangomák közvetítőként szolgálunk a szellemvilág és az itteni valóság között.”

Gumók és gyökerek a muthi elmaradhatatlan kellékei.

Ne tudom eldönteni, hogy ezeket a hangzatos mondatokat vásárlócsalogatóként betanulta-e, vagy valóban így gondolja, de míg Khanihoz új vendég érkezik, Pamela odasúgja:

„A dél-afrikaiak hite szerint az élők és a halottak közötti harmónia érdekében elengedhetetlenek a rituálék és állatáldozatok bemutatása. A szangoma először meghallgatja a beteg problémáját, majd a csontokat a tűzbe dobja, és megnézi a lángokban, hogy tud-e segíteni egyáltalán. A konzultáció ára attól függ, ki miért jön, a megérzések élesítése és a rémálmok elűzése 300 rand (kb. 5000 Ft), a szerelmi bájital vagy a szerencsét hozó szérum 400 ( kb. 7000 Ft), míg a bátorság és vakmerőség megerősítése, amit általában a bűnözők kérnek 600 (kb. 9000 Ft).  Khani a növények elégetésével végzi a rituálékat, és gyakran ad a betegeinek muthit, aminek erős spirituális jelentése van, például ha az anya kéri, oroszlánzsírt készít a gyermeknek, hogy az felnőttként bátor legyen.”

Pamela a majomkoponyát csomagoló Kahnira néz, és a beszédet hirtelen abbahagyja, mint aki babonásan tart attól, hogy kihallgatják. Álldogálunk még egy darabig, de Khani már nem foglalkozik velünk többet, megértem, hogy az időnk lejárt, de mielőtt a fiatalságport, amit még előzőleg kértem tőle papírban a kezembe nyomná, komolyan rám néz, és azt mondja: „Sajnos az igazi szangomák közé már hamisak is keveredtek. Ezek csak pénzt akarnak, de tudásuk nincsen. Veszélyes játékot űznek, kihívják maguk és klienseik ellen is a szellemek haragját. Mi gyógyítunk, nem kuruzsolunk.”

A becslések szerint, a mai napig is több mint kétszázezer  hagyományos gyógyító működik Dél-Afrikában, a huszonötezer nyugati képzést végzett orvos mellett. A lakosság kb. 60 százaléka használja a hagyományos gyógyítók konzultációját a modern orvosbiológiai szolgáltatásokkal együtt, és egyre több állami nagyvállalat, mint a posta vagy telefontársaság a fehér üzemorvos helyett vagy mellett, elismeri a szangomák gyógyítási jogát, alkalmazottainak évente kifizet közel harminc ezer forint értékű természetgyógyászoknál végzett kezelést.