Vagány nők az orvvadászat ellen
A Krüger Nemzeti Park egyik zsúfolt piknikparkjában ülök éppen, elmerülten bámulom, ahogy az éjszakai vadászatról hazatérő denevérek fenn csüngenek a kávézó fagerendái közt.
Egyszer csak két, katonai ruhába öltözött csinos fekete nő engedélyt kér, hogy leülhessen az utolsó szabadon maradt asztalhoz, az enyémhez. Rádióvevőiket és hullámos szélű vászonkalapjaikat az asztalra rakják, barátságosan biccentenek, majd a kávéjukba kortyolnak.
A csak helyi fiatal nőkből álló csoportot, a Fekete Mambákat Craig Spencer, a Krüger parkhoz tartozó Nyugat-Olifants régió ökológusa és a Balule természetvédelmi magánpark főgondnoka hívta életre azzal a nem titkolt szándékkal, hogy így vonja be a területet fenyegető orvvadászok elleni küzdelembe a környéken élő elszegényedett fekete lakosságot.
A magánpark tudósainak és vezetőinek az évek során ugyanis egy csapat őrt alkalmazva szó szerint fel kellett venniük a harcot az illegálisan vadászókkal szemben nemcsak az értékes orrszarvúk, de az oroszlánok, zsiráfok, elefántok és gepárdok megmentésének érdekében is.
Az illegális vadászat és – adásvétel az egyik legjövedelmezőbb szervezett bűnözés a drog- és emberkereskedelem mellett, mintegy 23 milliárd dollárt termelve évente. Ehhez szorosan kapcsolódik még az igen jól jövedelmező esőerdők kivágása is, ami 32 375 hektár területet érint naponta, elpusztítva így 135 növény- és állatfajt minden 24 órában.
A fekete kontinensen az utóbbi 4O évben sikerült az afrikai rinocéroszok 95 százalékát kiirtani, az elefántok létszámát pedig az évi 30 ezer példány kilövésével az eredeti 3-5 millióról 47O ezerre csökkenteni. Ennek oka pedig nem más, mint az ázsiai, leginkább kínai és vietnami igények kielégítése. A keleti kultúrákban ugyanis az orrszarvú tülkének varázslatos gyógyító és potencianövelő erőt tulajdonítanak. Ráadásul mára a feltörekvő, újgazdag rétegeknél státusszimbólum lett a porított orrszarvútülökből készült ital, amit partikon másnaposság ellen használnak.
Az orrszarvútülkök mellett a másik legkeresettebb árucikk még az elefántagyar, tigriscsont, -bőr, -karom, melyeket dísztárgyakként értékesítenek. Az orvvadászok ugyanis helikopterekkel, éjjellátó felszereléssel, csúcstechnológiás fegyverekkel vannak ellátva, és a bevételből bőven futja a szükséges ellenőr megvesztegetésére is.
Míg 2007-ben mindössze 13 orrszarvút ejtettek el itt, a Dél-afrikai Köztársaságban mára ez a szám a több tízszeresére nőtt. Sok afrikai ország ezért a tülkök levágása mellett döntött, ami nem jár semmilyen fájdalommal. A beavatkozás kb.15 percig tart, utána az állat magához tér, és futhat vissza a bokrok közé. Az ily módon levágott szarvakat megszámozzák, és egy szigorúan őrzött raktárba szállítják. Sajnos azonban ez a megelőzési módszer nem csak igen drága, de a tülök állandó újranövése miatt gyakran kell megismételni.
A Spencerhez hasonló aktivisták így belátták, hogy a fegyverek használata és a szarvak eltávolítása mellett más eszközökkel is fel kell lépni a támadók ellen: felvilágosító programokat kell szervezni, és a helyieket be kell vonni, érdekeltté kell tenni az illegális vadászat elleni küzdelemben.
A Krügerben való sorozatos letartóztatások azt mutatják, hogy a bűnözők nem csak a szomszédos országokból, de sokszor azokból a helyiekből is kikerülnek, akik megélhetési nehézségekkel küzdenek. Bár általában a profit igen csekély része jut az orvvadásznak, a méregdrága fegyverek nagy hányadát a megrendelők biztosítják, de mivel lebukás esetén jóval kisebb büntetési tétellel szembesülnek az elkövetők, mint más bűnözési terület (pl. drog csempészet) esetén, a kis kockázat/nagy profit kombináció vonzóvá teszi az illegális tevékenységet. Ugyanakkor az sem segít a probléma felszámolásában, hogy miközben az engedéllyel rendelkező vadászok átlag 16 millió forintnak megfelelő összeget fizetnek ki egy oroszlán kilövéséért, ebből a 10 tagú fekete család mindössze 1-3 dollárt (280-840 forintot) kap meg egy évre azért, hogy engedjék a földjükön való vadászatot.
Leitah, aki két éve tagja a 26 főt számláló Fekete Mambáknak, büszkén mesél a munkájáról, míg megisszuk a kávénkat a piknikezőben.
„Mindegyikünk szenvedélyesen szereti a parkot és a benne élő állatokat, hisz mi itt nőttünk fel. Azért jelentkeztem a csapatba, hogy együtt védjük meg a természeti örökségünket, mindannyian arra törekszünk, hogy a gyermekeink és unokáink ugyanúgy lássák a vadont, ahogy azt mi magunk is tehettük. A fekete mamba egy gyors kígyó, halálosan mérgező, és igen agresszív, ha sarokba szorítják. Mi is így viselkedünk, ha meg kell védenünk a területünket és az állatainkat. Persze kezdetben sokaknak nem tetszett a munkánk, a férfiak a falvakban folyton azzal hecceltek minket, hogy ugyan nő létünkre mit tudtunk mi ott a bokorban tenni az orrvadászok ellen, mire jó ez a hősködés, de egyikünk sem foglalkozott ezekkel a megjegyzésekkel. Amikor én jelentkeztem a csapatba, csupán két követelmény volt, amit szigorúan vettek: az egyik az angol nyelv tökéletes ismerete, a másik pedig a 12. osztály sikeres elvégzése” – mondta Leitah.
„Miután engem is kiválasztottak- csatlakozik a beszélgetésbe Qolile, a másik 26 éves lány is – Spancer és kollégái mindannyiunkat különleges kiképzésben részesített. A legfontosabbak közé tartozott az önvédelmi technikák elsajátítása, az elsősegélynyújtás begyakorlása, a rádió kezelése, az állatok beazonosítása és megfigyelése, nyomolvasás, és a házkutatás is. Azt pedig, ha valaki kémként próbál beszivárogni közénk, hogy pontos információkat szerezzen a vadak számáról és pontos helyükről, könnyen kiszűrjük. Csapatunk állandó hazugságvizsgálatnak van kitéve.”
Néhány szafarizó már visszaült az autójába, hogy tovább folytassa útját. A denevérek még mindig a fejünk fölött csüngtek, tágra nyitott szemmel figyelték a mozgolódást, én pedig tovább kérdeztem a lányokat: Mennyire veszélyes a munkátok?
„Egyáltalán nem vagyunk a tűzvonalban – felelik a lányok szinte egyszerre. A mi feladatunk a megelőzés, a gyanús tevékenységek korai felismerése, ezért minden nap többször is járőrözünk a kerítéseknél illetve a belső területeken. Nappal gyalog, míg az éjszaka autóval őrjározunk. Ilyenkor felszedjük az orvvadászok által lerakott csapdákat és hurkokat, felkutatjuk a magukra hagyott táborokat és az ún. vadhús konyhákat.
A csapat tagjai minden nap járőröznek a kerítéseknél illetve a belső területeken.
Ez utóbbi helyen nyúzzák meg, zsigerelik ki és darabolják fel azokat a szerencsétlenül járt állatokat, amelyeket elejtettek. Később az így nyert húst az egyszerűbb kezelhetőség érdekében felakasztva kiszárítják, majd a terepjárókon elrejtve kicsempészik a parkból. Bár az illegális vadászoknak leginkább zebrákra, zsiráfokra, antilopokra fáj a foguk, ettől függetlenül bármi a csapdába kerülhet, találtunk már gepárdot, sakált, elefántot, és oroszlánt is. A parkban 29 fegyveres őr dolgozik velünk, így ha betörést észlelünk, azonnal értesítjük az egységeiket, innentől kezdve ők követik a nyomokat.
Mi, Mambák megfigyelési és ún. lehallgatási pontokat hoztunk létre a területen, ezeken keresztül szemmel tarthatjuk a beérkezett járműveket, hallhatjuk az esetleges lövéseket, észre tudunk venni mindent ami, gyanús. A minap is sikerült fényes nappal öt orvvadászt letartóztatnunk az egyik véletlenszerű ellenőrzés során, még mielőtt megölhették volna a területen élő nőstény orrszarvút.”
Az orrvadászok által felállított egyik csapda.
A Fekete Mambák ún.lehallgatási pontokat hoztak létre a parkban, ezeken keresztül szemmel követik a beérkezett járműveket, mindent ami gyanús.
Leitah-ra és a többi 26 Mambára hősként néznek a fiatal lányok a helyi közösségekben, ugyanabban a közösségben, ahonnan maguk az orvvadászok is jönnek. Bármilyen meglepő, a fegyvertelenül járőröző nők munkájának eredményeként a számok azt mutatják, hogy erőfeszítésük igencsak gyümölcsöző. Az orvvadászat 90 százalékkal csökkent az elmúlt 10 hónapban, ugyanis a park egyetlen orrszarvút sem vesztette el, míg a szomszédos területeken sajnos 23-at is elejtettek.
A Fekete Mamba tagjai alig isszák meg a kávéjukat, máris hívást kapnak a rádiótelefonjukon. A természetvédelmi terület keleti részén betörést észleltek, azonnal indulniuk kell.
Búcsúzóul Leitah felém fordul, és elszántan azt mondja: „Te el tudnál képzelni egy olyan világot, ahol a gyermekeidnek el kell magyaráznod, hogy milyen is volt az elefánt, vagy az orrszarvú? Hogy néztek ki a gorillák Ugandában, a tigrisek Szibériában, vagy az orangutánok Borneón? Látod magad előtt Afrika szavannáit oroszlánok nélkül? Ha mindannyian együtt lépünk fel az illegális vadászat ellen, meg tudjuk nyerni ezt az egyelőre kilátástalannak tűnő harcot. Az embereknek meg kell nyitniuk a szívüket, és be kell látniuk, a pénz nem lehet fontosabb a természet jövőjénél, a gyermekeink jövőjénél.”
Bővebb információ a transfrontierafrica.co.uk oldalán.