National Geographic Magyarország

Sorrento, ez a Nápolytól 50 kilométerre délre fekvő tengerparti város évszázadok óta rendkívüli módon ünnepli a húsvétot.

Mire nagycsütörtök estéjén Piano di Sorrento főtemplomához értünk, a háromágú, embernagyságú gyertyák már égtek, a kordonokat is felállították, a sorrentóiak pedig néma csendben várakoztak.

Átfurakodtam a tömegen, és lekuporodtam a járda szélére a hófehérbe öltözött kórussal szemközt. A templom falára feszített keresztet kivilágították, néhány sötét madár árnyéka tűnt fel, ahogy a telihold elő-előbukkant a terebélyes fák lombkoronája között. Egy jó darabig csak álltunk, várakozás szaga volt a szélnek, míg végül a némaságba a főharang bús hangja, majd dobpergés hasított.

A templom szárnyas ajtajai kinyíltak, tömjén füst tódult ki rajta és nyomában megjelent a fehér leplet és csúcsos maszkot viselő testvériség. Fáklyáik lángja kísértetiesen világította meg a szemeiket, kezükben Mária szobrát, Júdás 30 aranyát jelképező érméket, és Jézus töviskoronáját vitték.

3 fotó megtekintése

A dobok mély, öblös hangját visszhangozták a falak, az ablakokba kitett gyertyák megremegtek. A csuklyások harminc lépés után megálltak a tömeg előtt, a dobolás abbamaradt, helyét a fúvós zenekar és a kórus vette át. A megrendítő vallási ének Mária bánatáról szólt, az anyáról, aki eltűnt fiát keresi.

A Sorrentói-félszigeten a helyi hagyományok ma is a hétköznapi élet szerves részei. Különösen nagyhéten, amikor a vallási szervezetek minden városban megemlékeznek Krisztus szenvedéséről. Sorrentóban és környékén nagycsütörtöktől szombat hajnalig három testvériség képviselői jelennek meg az utcákon, akik fehér, vörös, illetve fekete lepelbe burkolva fáklyákkal tartanak körmenetet.

A fehérek és vörösök felvonulása csütörtök éjjel kezdődik, ugyanis a keresztény tanítás szerint ez Jézus elárultatásának és elfogatásának napja. Az utolsó vacsora elfogyasztása után Krisztus arra kéri a tanítványait, hogy virrasszanak vele a Gecsemáné-kertben, ám ők elalszanak, az ártatlan Jézust pedig elhurcolják a római katonák.

Mária ekkor még semmit sem sejt fia kálváriájáról, így a fehér csuklyás menet a remény körmenete, amelynek során a testvériség tagjai Szűz Mária képét vagy szobrát hordozzák körbe a városban. Minden virágba öltöztetett templom előtt megállnak, majd egyikük beviszi Máriát, hogy megnézze, vajon oda hurcolták-e el a fiát. A többi testvér kívül, csendben vár, sem ének, sem beszéd nem hallatszik, csupán ameddig a szem ellát, fehér ruhák világítanak az éjszakában, amelyek viselői a virrasztó helyiekkel együtt állnak és remélnek.

Piano di Sorrento három vallásos közösségének egyike a Legszentebb Angyali Üdvözlet Testvériség. Ahogy vezetőjük, Giuseppe Russo magyarázza, a szent héten végrehajtott bűnbánat pontos eredetét homály fedi.

A Mihály arkangyalnak szentelt templom egyik hátsó szobájában ülünk, Giuseppe és társai éppen a nagypéntek estéjén tartott, fekete csuklyásokból álló körmenetre készülnek. A ma már 6-7000 résztvevőt vonzó szertartás gyökereit keresve egészen az 1300-as évekig kell visszamennünk, méghozzá Spanyolországba, Andalúziába.
„A spanyoloktól eredő szokás nyomán már a 14. század elején is léteztek olyan ún. laikus, vagyis az anyaegyház által nem regisztrált testvériségek, amelynek tagjai nagycsütörtökön sötét ruhát viseltek, arcukat elfedték a bűnbánat jeleként, majd fáklyákat hordozva járták a sírokat, Krisztus utolsó vacsorájára emlékezve” – mondja Giuseppe.
„Ezek közül a laikus szervezetek közül aztán 1586-ban a San Catellónak szentelt csoport tagjai hivatalosan is kérték Rómától elfogadásukat, így a Halál és Imádság Testvérisége néven megalakultak. Az anyaegyház azt is engedélyezte, hogy nagycsütörtökön illetve nagypénteken napnyugta után, Jézus szenvedéseit processzió formájában újra felidézzék. Az 1600-as évektől kezdődően kórus is kapcsolódott a passióhoz, szokássá vált Gregorio Allegri lélegzetelállítóan szép művének, a Misererének az eléneklése, mely egyike azoknak a mai napig áhítatot sugalló zenedaraboknak, melyek különös kegyelmi állapotban születtek” – mesélte a történet Giuseppe.

Az évszázadok folyamán aztán a felvonulás tovább gazdagodott Krisztus illetve a gyászoló Mária szobrának körbevitelével és olyan szimbolikus jelekkel, mint például az ősi lámpás, amelynek fényénél Jézus arcát Gecsemáné-kertben a katonák felismerik. De megjelent a Messiás megtagadását jelképező kakas, a keresztre feszítéshez használt kalapácsok és szögek, az ecetbe áztatott szivacs, amely Krisztus szomjúságát oltotta, vagy a lándzsa, amellyel a Megváltó, szenvedések után bekövetkezett, haláláról győződtek meg. A körmenet végeztével a csuklyások visszatértek a saját templomukba, majd vezetőjük eloltotta a fényeket. Miután a Misereret újra elénekelték, vezeklésképpen meztelen testüket ostorozták és a tömeg velük együtt fohászkodott bűneik megbocsáttatásáért.

Ahogy telt az idő, a nagyheti körmenetek egyre jelentősebekké váltak Sorrentóban, ám Nápoly akkori királyának, Giuseppe Bonapartének az uralkodása alatt a ferences szerzeteseket elűzték Calabriából, így a társulat száma igencsak megcsappant. Erre válaszul az 1800-as évek elejétől kezdődően a fennmaradt közösség úgy döntött, hogy bővítik társaságukat, méghozzá a testvériséghez eddig nem tartozó tagok meghívásával. Ma is ugyanez az eljárás, a tagság pedig apáról fiúra száll.

Giuseppét magára hagyom, és kilépek a templom előtti térre. Nagypéntek éjjelén, a mise után már egyre több ember várakozik Piano di Sorrento temploma, a Szent Mihály Arkangyal előtt. Gyerekek rohangálnak a lábaink között, néhányan lökdösődnek, hogy minél közelebb kerüljenek a főkapuhoz, ahol a testvériség fekete csuhás alakjai gyülekeznek.

4 fotó megtekintése

A 200, szintén sötét leplet viselő énekesből állú kórus elfoglalja a helyét a templom lépcsőin, és csakúgy, mint előző este, a dobpergést a Miserere és öblös gregorián követi. Jobb kéz felől, a rendőrök által lezárt utcán világosság gyúl, reszkető fáklyák jelennek meg, és a fekete csuklyás alakok egy része magasba tartott, fényes Mária szobrot cipel. Gyászos csönd lesz úrrá az embereken, a dobok sem peregnek, és én annyira a közeledő Szűzanyát figyelem, hogy kezdetben észre sem veszem, mi történik velem szemközt a templom kapujában.

A keresztről levett, halott Jézus megdöbbentően élethű szobrát hozzák a vállukon a testvérek. A virágágyon fekvő Krisztus fején ott a töviskorona is, a szögek ütötte sebből folyik a vére. A fekete csuklyák kísértetiesen idézik meg az elmúlást, a kórus mély és melankolikus dallama egyre szívbemarkolóbb. Aztán a fények egyszerre csak kihunynak, egyedül Máriát és a halott Jézust megvilágító fáklyák égnek. A körülöttem álló öregek szipogva törölgetik szemüket, keresztet vetnek, és együtt éljük át Mária fájdalmát, ahogy a temetési menet a szent halottal elindul az utcán.

A körmenetről hazafelé tartva látom, hogy a házak kapujában gyertyából álló keresztet gyújtottak, az utcákon és a kertekben álló Mária szobrokat kivilágították, virágokkal díszítették.

A nagyhéti programok után Húsvét vasárnapja meglepően csendes, és bár az üzletek zárva tartanak, a kávézók szívesen várják az ünneplőbe öltözött, reggeli miséről betérőket. A családok legtöbbje aztán kivonul a természetbe, hisz Sorrentoban ezt a napot tekintik hivatalosan a tavasz kezdetének.

Az ebéd vagy ahogy itt nevezik, pranzo a nap fő eseménye, amit antipastival, vagyis vegyes előétellel kezdenek meg. Az, hogy ez mit tartalmaz, régiónként változik. Piano di Sorrentoban olívaolajban marinált sült zöldségekből, sós kenyérből, sonkából áll az előétel. A primo piatto, vagyis az első fogás egy kis tészta vagy rizottó lesz, míg a főétel, az il secondo sertés hús esetleg hal főtt zöldségekkel vagy salátával. A kenyérrel és friss gyümölcsökkel fogyasztott sajtot hagyják az étkezés végére, amit egy méregerős eszpresszóval öblítenek le. Az ilyenkor szokásos ricottából és kandírozott gyümölcsökből álló húsvéti süteményt, a Pastiera napoletanát sokan még mindig otthon készítik el. Persze a hatalmas csokoládétojások sem hiányozhatnak, még az utcákon, a temetők előtt is azt árulják.

#olaszország #sorrento