Mária, Emőke2021. december 08., szerda
India kendőzetlenül

Munkára kényszerítve: India dolgozó elefántjai

2017.10.05.Balogh Boglárka
National Geographic Magyarország

Állok a 42 fokos indiai hőségben, csurom vizes ruhában, homlokomba tapadó hajjal.

Raju, egy fiatal, 12 éves elefánt, akinek éppen földöntúli erővel dörzsölöm az oldalát, nem kímél, elégedetten fröcsköli az ormányával a hideg vizet magára és rám is.
Az ázsiai elefánt széles körben elterjedt volt egykor India szerte, beleértve az olyan északi államokat is, mint Gudzsarat vagy Pándzsáb. Annak ellenére, hogy az indiai vadon élő állatokra vonatkozó törvény már 1972-ben a lehető legmagasabb védelemben részesítette, számuk a természetes élőhely elvesztése, az emberi populáció drasztikus növekedése, és az orvvadászat miatt  mára igencsak megcsappant.

Az elefántok hihetetlen intelligenciájuk, tanulékonyságuk és belátásuk folytán évezredek óta állnak az ember szolgálatában. Pontos feljegyzések ugyan nincsenek arról, mikor háziasították őket, de annyi bizonyos, hogy az első szelídített állatok itt, az Indus-völgyében jelentek meg. Kezdetben csak a háborúban, egyfajta „harckocsiként” törtek velük utat az ellenség soraiban, később pedig a faiparban és mezőgazdaságban vették hasznukat, sokszor a kimerülésig hajszolva őket.

Évekig senki nem foglalkozott ezeknek a rendkívül érzékeny állatoknak a védelmével, csupán 2015-ben alapította meg az indiai kormány az ún. Elefánt Projektet, mely az országban megtalálható vad, és háziasított egyedeket monitorozza. A hivatalos adatok szerint a mai 3400 fogságban élő elefántból mintegy 2540 tartozik magánszemélyekhez, 189 templomokhoz, a többi pedig erdészeti gazdaságokhoz, vagy állatkertekhez. A leghátrányosabb helyzetben ezek közül a magánkézben élő állatok vannak, hiszen nem egyet használnak mahoutjaik, vagyis idomárjaik utcai koldulásra, így kényszerítve a szerencsétlen állatokat nemcsak a forróságban való álldogálásra, de zöld környezet helyett szó szerint a betonfalak közé.

Tejas és elefántja, Raju

Ennek a felszámolására, illetve a dzsaipuri elefántturizmus megtörésére jött létre a helyi mahoutok kezdeményezése nyomán 2012-ben a várostól 11 kilométerre található Elefánt Park, ami nemcsak a gazdáknak és állataiknak biztosít lakóhelyet, de a korábban mezőgazdasági munkára fogott, illegális tulajdonosaiktól elkobzott, vagy cirkuszban megvakult, megsérült egyedeknek is.

Kiszállva a tuk-tukból az elefántfaluban, ahogy a helyiek emlegetik ezt a több hektárnyi, füves területet, egy mahout áll a bejáratnál, behemót elefántját tereli éppen. Az állat makacskodik, sehogy sem akar a napi sétából hazatérni, fejét himbálva követeli gazdája figyelmét, és azt, hogy tegyenek a nyári hőség ellenére még egy kört. Mosolyogva elsétálok mellettük, hogy megnézzem a többi, árnyékban hűsölő elefántot, de mikor Tejas invitál, hogy tartsak velük, meggondolom magam, és a tűző napon hozzájuk szegődöm. Mikor közelebb érek, akkor veszem csak észre, hogy Rajunak, a fiatal elefántnak rendkívül szokatlan, világosszürke szeme van.

„Az anyjától örökölte – kapja el a pillantásomat Tejas. – Azt a vénlányt még a nagyapám vette az egyik vásáron, ott cseréltek és cserélnek ma is gazdát az elefántok. Az öreg élete végéig emlegette, hogy a legmagasabb árat fizette a nőstényért, de az asztrológus, akit magával vitt, meggyőzte, hogy ennek aztán nincsen párja, nézze csak meg a szemeit. Még ma is ezekkel a „tudósokkal” indulunk a vásárra, akik olyan kedvező jeleket kutatnak az állaton, amiből ki lehet olvasni, hogy mennyire egészségegesek, milyen a temperamentumuk, hosszú életűek lesznek-e. Az idősebb egyedeket a használt elefántok piacán értékesítik. Itt is találhat ám az ember egy-két kincset, csak jól meg kell nézni, mit vesz. Az a lényeg, hogy a jószág fülének a széle ne legyen rózsaszínű, ugyanis ez a szenilitás jele, a sárga szemek balszerencsét hoznak, és a lábrákra is figyelni kell, mert betegségről árulkodhat.”

Tejas mindent tud az elefántokról: „A felmenőim mind mahoutok voltak, az anyatejjel szívtam magamba a mesterséget, ezeknek a rendkívül intelligens állatoknak az ismeretét és tiszteletét. Őket használták például a 2004-es cunami után is Thaiföld és Srí Lanka szerte, hisz sokkal jobb a szaglásuk, mint az embernek. Az elefántok hordták el a törmelékeket, és találták meg az élőket vagy a holttesteket a romok alatt. De tudja, mi volt a legérdekesebb? Az összedőlt házak alatt fekvő embereket soha nem érintették meg, vigyáztak arra, hogy rájuk ne tapossanak. Pusztán erősen megragadták a betonfalakat, felemelték, és hagyták, hogy a munkások tegyék a dolgukat ”

Ahogy Tejas meséli, az elefánttartás rengeteg pénzbe kerül, hisz az állatok testtömegüknek körülbelül 10 százalékát fogyasztják el, naponta, ami egy 4 tonnás jószágnál majdnem 400 kiló élelmet jelent. Hogy saját és mahoutjaik megélhetését megkeressék, gazdáik a turistaközpontokba költöztetik, és egész napos munkára kényszerítik őket. Magam is láttam nem egy dolgára siető óriást Dzsaipur szerte a kövesúton az autók és motorok közt, így nem állom meg, hogy meg ne kérdezzem Tejast: „Mahoutként nem gondolja, hogy kegyetlen az a mód, ahogy egyesek parádéztatják az elefántokat csak azért, hogy több rúpiát hozzanak a konyhára?”
A férfi egy darabig elgondolkodva sétál mellettem, jó időbe telik, míg válaszol: „Persze, hogy az, de hallgasson ide! – néz rám komolyan – Elhiszem, hogy egy nyugatinak nagyon nehéz beleképzelnie magát az indiaiak helyzetébe. Abba, hogy az elefántok tartása, munkára használata a kultúránk szerves része, örökségünk, és legfőképpen sokaknak mai napig is a megélhetése. Nem tartom mahoutnak azt, aki kínozza az állatot, de ha tisztességesen gondoskodnak az elefántjaikról, szinte családtagnak kezelik őket, akkor hol a probléma? Ne vegye magára, de azok kritizálnak bennünket, akik évszázadokkal ezelőtt vadlovakat törtek be, és micsoda eszközökkel! Táncolni tanították, vadászatra hajtották őket meg háborúba, a földeken még mai napig húzatják velük az igát, nem? A gazdagok meg versenyt futtatnak a lovaikkal szórakozásból, és edzéseken kínozzák őket nap mint nap. Szerencsétlen állatok kint állnak Európa nagyvárosaiban a tűző napon a turistákra várva, akik a hintón utazva járják majd körbe Párizst meg Madridot. A díjugratásról már ne is beszéljünk, aminek aztán végképp semmi haszna – mondja Tejas hangjában árnyalatnyi indulattal.”

Itt, Dzsaipurban mindössze 110, a Földművelésügyi Minisztérium által regisztrált, elefánt dolgozhat, amelyet a királyi család egykori erődjében, az Amber Fort-ban használnak. A szigorú szabályok szerint a forró hónapok alatt maximum napi három túrát tehetnek, aminek az ára 900 rúpia (3655 Ft), míg a hűvösebb hónapokban ötöt. Az előírás betartását a minisztérium az állatok füle mögé épített chippel ellenőrzi le. Azok az elefántok például, akik a faluban élnek, nem szabadok, de korábbi életükhöz viszonyítva boldogok. Egyáltalán nem látnak sem botot, sem láncokat, sem pedig az ún. ankust, ezt a tüskés vasat, amelyet előző gazdáik arra használtak, hogy ezzel kezeljék, irányítsák az állataikat. Sajnos nem egy elefántunknak van lyuk a fülén a nem megfelelő ankus alkalmazása miatt.”

Raju megunva a napon sétálást, most újra az elefántfalu felé veszi az irányt. Tejas mögötte ballag, néha-néha éles füttyentéssel rászól, mire a fiatal állat megáll, ormányát gazdája arcához dörgöli, és együtt ballagnak tovább. „Most meg fürdeni akar – néz rám mosolyogva Tejas. – Velünk tart?”
Örömmel bólintok. Belépve a faluba, újabb elefántokkal találkozunk. Egyiken sincsen sem lánc, sem kötél, teljesen szabadon bóklásznak a gondosan levágott gyepen. Raju egyenesen a slag irányába megy, a többi mahout pedig már hozza is a lavórt meg a keféket. Kicsit lemaradok, és hagyom Tejast, hadd itassa meg először az elefántot, és akkor lépek melléjük, mikor hívnak.
„Gondolom, látott már olyan elefántot, ami színesre volt festve” – mondja Tejas, és a kezembe nyom egy kefét, azzal, hogy dörzsöljem az elefántot jó erősen, míg ő a slaggal tovább locsolja.

„A kifestés évszázadokra nyúlik vissza, különösen itt, Radzsasztanban, mivel a színek, és a formák az egyes maharadzsákat szimbolizálták. A nemesi családok nem egyszer tettek meg hosszú távolságokat kedvenc elefántjaik hátán az idegen államokba. Na és persze itt van az összes hindu legkedvesebb istene, Ganésa, a kifestett, virágokkal ékesített elefánt is, aki a bölcsességet és a gazdagságot jelképezi.”

Míg Tejas az utolsó simításokat végzi a fürdetésen, elnézem kettejüket Rajuval. Kívülről is látszik az a szoros kapcsolat, ami az évek alatt ember és állat mindennapos együttéléséből bontakozhat csak ki. Tejas azóta gondoskodik elefántjáról mióta az megszületett, a férfi eteti, fürdeti, és maga takarítja ki azt a házához épített istállót, amiben Raju lakik. Ahogy mondja, néha, amikor teliholdas éjszakákon nem tud aludni, otthagyja az ágyát, kisétál az istállóhoz, leül az egyik sarokba, és hallgatja, ahogy elefántja békésen hortyog.

Hozzászólások

Indiai kitérő – ami a blogból kimaradt

Indiai kitérő – ami a blogból kimaradt

Szerencsére már régen megtanultam, hogy hiába a hetekig tartó gondos szervezés egy-egy utazás előtt, a legkülönösebb történetek mindig a váratlan helyzetekből adódnak.

Kannibalizmus avagy India szadhui

Kannibalizmus avagy India szadhui

Három hónapja tartó indiai utamnak utolsó állomására, Uttar Pradesh állam legősibb városába, Varanasiba érkezem.

Éjszaka a Thár-sivatagban

Éjszaka a Thár-sivatagban

Tevém, Lilu - neve zöldet jelent, mert a monszun havában született, amikor újra minden kivirul -, békésen tűri, hogy mocorgok a hátán.

Vendég voltam a maharadzsa palotájában

Vendég voltam a maharadzsa palotájában

Dzsaipur leghíresebb és a világ ötödik legdrágább lakosztályával rendelkező szállója, a Raj Palace nem hiába vált a vagyonos sejkek és üzletemberek egyik kedvenc rezidenciájává.

India különleges szentélyei

India különleges szentélyei

Az ősi indiai mitológia szerint 33 millió isten és istennő szövi a hindu sorosok fonalát, nem csoda hát, hogy a hívők több ezer templomot szenteltek az imádatukra.

National Geographic 2021. decemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

11 460 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlapNational Geographic 2021. júliusi címlapNational Geographic 2021. augusztusi címlapNational Geographic 2021. szeptemberi címlapNational Geographic 2021. októberi címlapNational Geographic 2021. novemberi címlapNational Geographic 2021. decemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket