Stefánia, Jakab2021. november 28., vasárnap
India kendőzetlenül

Illegális emberszafarik az Andamán- és Nikobár-szigeteken

2017.10.23.Balogh Boglárka
National Geographic Magyarország

„Nézze, a busz nem állhat meg a jarawa törzs területén, de tudja, hogy van ez. Adjon egy kis pénzt a sofőrnek, aztán meglátjuk, mit tehetünk.”

Az Andamán-szigetek fővárosában, Port Blairben ülök egy turista utakat szervező ügynöknél. A húsz év körüli férfi folyton ki akar piszkálni valami láthatatlan ételmaradékot a sárga fogai közül. Akkor sem volt szimpatikus, mikor az irodájába léptem, hogy motort bérlejünk, a fenti mondat elhangzása után pedig végképp felfordul a gyomrom tőle.

Figyelmeztető tábla arról, mit nem szabad.

A szigetekre érkezéskor az ember kezébe nyomnak egy olyan fénymásolt papírt, amin az útlevél – és indiai vízumszám mellett azok a területek vannak felsorolva, amik az itt tartózkodás alatt látogathatók, és azok is, amiket szigorúan kerülni kellene. Ennek ellenére több helyi vállalkozás ajánl túrákat a jarawák területén áthaladó útvonalakra, ahol nevető turisták dobálhatnak ételdarabokat és ruhaneműt a meglepett őslakosoknak a buszok ablakaiból.

Bár az indiai kormány 2002-ben szigorúan megtiltotta a törzs zónáján átvezető szakasz turizmusra való használatát, de a Survival International 2015-ös adatai szerint, a jogszabályok és figyelmeztető szórólapok osztogatása ellenére a nyári szezonban napi rendszerességgel több százan haladnak keresztül a jarawák földjén az illegálisan szervezett utak keretében, holott egy teljesen átlagos influenzavírus is képes lehet akár a teljes népcsoportot kiirtani.

A reptéren elvehető tájékoztató és térkép szerint az Andamán- és Nikobár-szigetek őslakosai főként származásuk alapján két nagy csoportra oszthatóak. Az előbbi terület az olyan negroid népeknek ad otthont, mint a nagy andamán, onge, jarawa, szentineléz, és a már szinte teljesen kihalt jangi. A becslések szerint az afrikai szigetekről 60 000 évvel ezelőtt érkeztek, mindannyian nomád vadászó, gyűjtögető életmódot folyattak és sokan folytatnak ma is, legközelebbi rokonaiknak pedig a pigmeusokat tekintik.

Tipikus ház a nikobárok falujában

A Nikobár-szigetek tizenkilenc tagjából csak tizenkettő lakott, ezekre az ausztroázsai nyelvcsaládba tartozó két mongoloid etnikum, a nikobári és a shompen telepedtek le Malajzia-Burma partvidékről érkezve több ezer évvel ezelőtt.

A törzsek létszáma az 1850-es években, amikor először léptek kapcsolatba a civilizációval, még több mint 7000 fő volt, ám mára az expedíciók, a nagyrészt tamil, hindi és bengáli betelepített lakosság, a vendégmunkások, katonák és az utóbbi évtizedekben legfőképp a turisták által behurcolt fertőző betegségek miatt számuk megtizedelődött.

Tamil, nagy andamán és nikobári nő

A hajdanán 5000 tagú, tíz altörzset magába foglaló nagy andamán népcsoport mára ötvenkét főt számlál, legtöbbjük hindit beszél, hagyományaik feledésbe merültek. Az ongék kb. kilencvenegyen lehetnek, számuk rohamosan csökken, és a Kis Andamán-sziget eldugott rezervátumába szorultak vissza.
Jarawák esetében pontos adatokkal nem rendelkezünk, a törzs teljes létszámát 250-350 fő körülire becsülik a szakértők.

Az Észak-Szentinel-szigeten élő szentinelézekről is csupán vélt adatok állnak rendelkezésre, melynek oka nemcsak az elszigeteltségük de a törzs szélsőségesen agresszív viselkedése is.

Több sikertelen hajós próbálkozás után 1974-ben a National Geographic forgatócsoportja kötött ki motorcsónakkal területükön, a Man in search of Man című dokumentumfilmhez szerettek volna anyagot készíteni. Golyóálló mellénybe öltözött, fegyveres rendőrök segítségével ajándékokat helyeztek el a parton, majd visszahúzódtak a csónak közelébe és várták, hogyan fog reagálni a törzs. A reakció azonnali nyílzápor volt, melynek során a rendező combját átfúrta az egyik nyílvessző. Azóta nem egy expedíció próbált a nép közelébe férkőzni, ám a fogadtatás mindig ugyanez maradt. A 2011-es, helikopterről történt népszámlálás csupán 15 főt regisztrált, 12 férfit és 3 nőt. Nem tudni, hogy a populáció milyen mértékben regenerálódott a 2004-es csendes óceáni szökőár után, csak annyi ismeretes, hogy átvészelték. Egyes források szerint akár kétszázötvenen is lehetnek. A nép megközelíthetetlensége ellenére akad olyan Chennai központú ügynökség, ami megfelelő összegért a szentinelézek partvidékéhez is elhajózik a külön erre a célra kialakított, nyílbiztos acélráccsal borított hajóján a tiltott és veszélyes kalandra vágyó fizetővendég kedvéért.

A szökőár után megnőtt fák

A pusztítás maradványa

Kevesen tudnak róla, de a Nikobár-szigeteknek érdekes módon magyar vonatkozása is van, ugyanis 1756-ban, miután a kolonizáló Dánia a maláriajárvány miatt magára hagyta a területet, Mária Terézia jóváhagyásával egy 160 fős osztrák-magyar birodalmi alakulat indult el gyarmatosító szándékkal Livorno kikötőjéből az Osztrák Kelet-Indiai Társaság József és Terézia nevű hajóján. Két évvel később megérkezve a Nikobár-szigetek egyikére, több katonai helyőrséget is alapítottak. A szigetek közül az egyiket Mária Terézia után Teressának nevezték el, amin a helyőrségparancsnok Magyar György lett.

Az egyetlen törzs, amelynek tagjaival az ember a hétköznapokon is találkozhat, az a nikobáriak egy szűk csoportja, akik évtizedekkel ezelőtt költöztek át a jobb megélhetés reményében a Nikobár-szigetekről a Kis-Andamánra. A népcsoport bátorságáról már a fővárosába, Port Blairbe megérkezve sokat hallottam. A migráción dolgozó, beszédes kedvű férfi, Adesh ugyanis nemcsak azt magyarázta el, miért ne látogassam meg a tiltott területeket, de arról is büszkén mesélt, hogyan állt helyt a 2004-es pusztító szökőár idején.

„Mindannyiunk emlékezetében elevenen megmaradtak a tragikus események”– mondja az ötven év körüli férfi, míg alaposan megnézi útlevelemben a fényképet.

„2004-ben az Andamán- és Nikobár-szigetek rendőrfőnöke voltam. Az epicentrum mindössze 150 kilométerre volt a Nagy-Nikobár legdélebbi pontjától, az Indirától, a földrengés intenzitása a Richter-skála szerint 9,1-re szökött, ami olyan áramlatokat okozott az óceán mély vízében, amelynek hatására az áradat elérte a 450 km/óra sebességet. A tenger felszínén azonban alig lehetett ebből valamit észlelni, 20-70 centi alacsony hullámok mosták a csónakok oldalát, amikor aznap reggel a halászok kihajóztak.”

Ahogy Adesh magyarázza, a katasztrófa méretéhez az is hozzájárult, hogy minden egyes sziget központja maga a kikötő volt, az iskola, kórház, rendőrség, a legtöbb bolt ide tömörült. Ez persze érthető egy olyan közösség életében, mint a Kis-Andamán, ahol egyetlen esemény történik: minden nap megérkezik a hajó Port Blairből. Így tartják a kapcsolatot a külvilággal, de közben az is kiderült, hogy pakoltak-e a hajóra tejport, főzőgázt és zöldségeket, ugyanis ezeket a legnehezebb itt beszerezni.

A móló körül épültek a villanygenerátorok és a sziget vízellátó rendszere is. Kevesebb mint 20 másodperc kellett ahhoz, hogy a szökőár harmadik hulláma mindent elpusztítson, több ezer ember életét követelve. Még mai láthatóak a gyökerestől kicsavart fák, a pusztítás nyomai.

A rendőrségi autók, a vezeték nélküli berendezések, járművek, ivóvíz, és orvosi felszerelések mellett az emberek személyes tárgyai is odavesztek, úgy tűnt, mintha egy egész életet kellene mindannyiuknak újrakezdenie. A szökőár leszaggatta a sziget felépített kikötőjét, összetörte az emberek egyetlen bevételi forrását, a hajókat, a kommunikációs összeköttetésekről, a belvízi utakról és közszolgáltatásokról pedig ne is beszéljünk. Ezer hektár földterület véglegesen a vízbe merült, az egyes szigetek egyik oldalukról a másikra dőltek.

Trinkat területét például három különálló szigetre osztotta a szökőár. „A katasztrófát követő tíz napon belül csupán háromszáz, már bomlásnak induló, víztől felpuffadt holttestet találtunk meg – folytatja Adesh, majd belenyomja a pecsétet az útlevelembe. Nekünk, rendőröknek az lett volna a feladtunk, hogy minden tetemet lefényképezzünk, de azok állapotát elnézve, ennek semmi értelme nem volt, feladtuk a próbálkozást. Egyetlen pontos azonosítást végeztünk, egy rendőrt találtunk az egyenruhájában, a névjegy még mindig a mellén virított. A járványok megelőzése érdekében helyszíni hamvasztást kellett végeznünk. Egy megrongálódott járművet szereztünk, amiből a benzint vékony gumicsővel szívtuk le, a testekre fröcsköltük, majd műanyag székekkel, ruhadarabokkal és száraz fával burkoltak be őket, és lángra lobbantottuk az egészet.”

Adesh azt is elmesélte, hogy a három, nem törzsi szigeten, a Campbell-öbölben, a Kachalban és a Hut-öbölben ellenséges, a rendőrség és kormány ellen uszító pamfleteket osztogattak, a tamil és bengáli lakosok kivonultak tüntetni az utcára, sőt, december 26-án Port Blairnél elő is kellett rántania a szolgálati fegyverét, mert a csőcselék rájuk rontott, mintha a szökőárról vagy annak pusztító erejéről ők tehettek volna.

„Éles ellentétben ezzel a nikobáriak csendesen, fegyelmezetten viselkedtek. Mikor a cunami után egy nappal a falujukba értünk, már mindannyian kint ültek a házuk előtt a földön, csendben várták a segítséget. Soha ilyen összhangot nem láttam még. A falu vezetője volt az egyetlen, aki a jöttünkre felállt, és mindannyiuk képviseletében beszélt, majd egy listát adott a kezembe. Az összeírás szerint mindössze két halottjuk volt, de több mint kétszázan eltűntek. A keresettek között volt Nagy Sándor, Kleopátra, Maradona, Pele és Bonaparte Napóleon is. Még a brit kolonizáció hozta be a történelmi neveket, azóta úgy tűnik, növekedett a repertoár.”

Az indiai kormány kezdetben nem hitte el, hogy a halottak és sebesültek száma meghaladja az Andamán-és Nikobár-szigeteken az ötezret. Mikor ezt Adesh a jelentésében megírta, és a médiának továbbította, a felettesei azonnal behívatták azzal, hogy mutassa be a bizonyítékokat, amik erre a hatalmas veszteségre utalnak. Akkor találták meg a négyszáztizedik holttestet. Bizonyítékok hiányában vissza kellett vonnia a bejelentését azzal, hogy tévedett.

„Gondolhatja, mit éltem át azokban a napokban – mondja a férfi, mielőtt utamra enged. Nem csak lefokoztak, de azért, mert nem hittek nekem, mindannyiunknak éheznie kellett, egyszerűen nem küldtek Port Blairből élelmet. Egy jó hétig kókuszon éltünk, ekkor érkezett csak meg a hajó az alapélelmiszerekkel.”


A nikobáriak falujaban

Az Adesh-sel való beszélgetés után egy héttel Kis-Andamán szigetén vagyunk. Éppen önjelölt helyi vezetőnkkel, a 17 éves Vishwagittal.

Beérve a faluba, csendes kép fogad, itt már Vishwagit is lassabban, óvatosan halad, eltűnik róla a korából fakadó hanyag magamutogatás. Fiatal, szinte gyermekanyák tartják csecsemőiket karjukban, úgy beszélgetnek az úton. Mikor meglátnak minket, biccentenek, Vishwagitnak pedig egy kapu felé mutogatnak: akikhez tartunk, otthon vannak. A ház, ahová a fiúval érkezünk pont olyan, mint a faluban az összes többi. Kékre meszelt fadeszkák, szárítókötélre feszített tiszta ruhák, törött, rácsos ablakok közül kikandikáló kíváncsi szemek.

Vishwagit (jobbra) és nikobári barátai

Míg a teraszon beszélgetünk Vishwagit barátaival, arra gondolok, amit Adesh mondott a reptéren: a nikobáriak bár nyelvüket és kultúrájukat megtartva lassan beolvadnak a tamil lakosságba, mégis, mint őseik, zsigereikben érezték a szökőár érkezését.

Hozzászólások

Indiai kitérő – ami a blogból kimaradt

Indiai kitérő – ami a blogból kimaradt

Szerencsére már régen megtanultam, hogy hiába a hetekig tartó gondos szervezés egy-egy utazás előtt, a legkülönösebb történetek mindig a váratlan helyzetekből adódnak.

Kannibalizmus avagy India szadhui

Kannibalizmus avagy India szadhui

Három hónapja tartó indiai utamnak utolsó állomására, Uttar Pradesh állam legősibb városába, Varanasiba érkezem.

Éjszaka a Thár-sivatagban

Éjszaka a Thár-sivatagban

Tevém, Lilu - neve zöldet jelent, mert a monszun havában született, amikor újra minden kivirul -, békésen tűri, hogy mocorgok a hátán.

Vendég voltam a maharadzsa palotájában

Vendég voltam a maharadzsa palotájában

Dzsaipur leghíresebb és a világ ötödik legdrágább lakosztályával rendelkező szállója, a Raj Palace nem hiába vált a vagyonos sejkek és üzletemberek egyik kedvenc rezidenciájává.

India különleges szentélyei

India különleges szentélyei

Az ősi indiai mitológia szerint 33 millió isten és istennő szövi a hindu sorosok fonalát, nem csoda hát, hogy a hívők több ezer templomot szenteltek az imádatukra.

National Geographic 2021. novemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 995 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlapNational Geographic 2021. júliusi címlapNational Geographic 2021. augusztusi címlapNational Geographic 2021. szeptemberi címlapNational Geographic 2021. októberi címlapNational Geographic 2021. novemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket