Élet a becsületgyilkosság árnyékában

Indiában az a nő, aki szülei akarata ellenére szerelmes lesz, veszélynek teszi ki magát

A modern szemüveg, amit visel, a méregdrága motor, amit a munkába járáshoz használ, a szerelmes évődés, ami a szemem előtt zajlik mind szokatlanok tőle. A mellette lévő gitár azonnal egy közös képet idéz fel: a kétségbeesett Azadét, aki a Love Commando rejtekhelyén arra vár, hogy hírt kapjon a szülői házban fogvatartott feleségéről, Nituról. Hátradőlök a kényelmes fotelban, és alig hiszem el, hogy évekkel ezelőtt, amikor először találkoztunk, Azad majdnem az indiai becsületgyilkosságok áldozata lett.

Azad és Jyoti az otthonukban

2012-t írtunk, és azért jöttem Indiába, hogy a Love Commandoval, ezzel a Delhi központú aktivista szervezettel találkozzam, tagjaival riportot készítsek. Azt még álmomban sem gondoltam, hogy később magam is belekeveredem az országban dúló becsületbeli gyilkosságokba, és Azad segítségére leszek a legnehezebb időkben.

Az újságokban 2010-től kezdődően szinte minden nap megjelentek a hírek az újabb gyilkosságokról

Mikor 5 évvel ezelőtt megérkeztem, csupán alig néhány hét telt el annak a huszonhárom éves indiai diáklánynak a halála óta, aki brutális, csoportos nemi erőszak áldozatává vált a buszon, amikor egy ködös téli reggelen, valahol a régi Delhi omladozó városrészében megcsörrent a telefonom: „Sanjoy vagyok. Találkozzunk a Vivek Hotel sarkán, onnan majd az egyik emberem a rejtekhelyre vezet.” Erre a hívásra vártam napok óta. Ahogy izgatottan kiléptem a sáros utcára, alig érzékeltem magam körül a világot. Halk eső szemerkélt, sálamat a fejemre tekertem, miközben a megadott útvonalat követve balra fordultam. A riksák eszeveszett dudálása mindenfelől hallatszott, a levegő a fűszerek, az olcsó szappan és a bétel szagától volt vemhes. Mikor elértem a Vivek sarkát, ahová a vadidegen férfival beszéltem meg találkozót, a telefonom újra megcsörrent: „Mi van rajtad? Az emberem mindjárt ott lesz érted.” Óhatatlanul is körbenéztem, de a hangos zenén, a dobszón és az arcomba bámuló embereken át képtelen voltam kivenni a telefonálót. Talán valamelyik ablakból figyelhetett.
A különös óvatosság, tudtam, elkerülhetetlen volt. Delhi leszakadt vezetékei és omladozó házai között a Love Comando szabadságharcosainak főhadiszállására érkeztem.

Delhi utcái a Love Commandohoz tartva

Ez az újságírókból és üzletemberekből álló gyógyíthatatlan romantikus sereg arra tette fel az életét, hogy megmentse az elszökött szerelmeseket azon családok bosszújától, akik inkább megölik saját gyermekeiket, semhogy szenvednének attól a társadalmi bélyegtől, amit a nem megfelelő házasság miatt a közösség, valamint a khap panchayatnak nevezett notórius falusi tanács rájuk mér. Az, hogy egy ilyenfajta titkos szervezetnek léteznie kell, jól mutatja, milyen szorosan tartja még mindig Indiát markában az ősidők óta fennálló kasztrendszer, mely megtiltja nemcsak a társadalmi osztályok keveredését, de a vallási, vagyoni különbségekét is.

A Love Commando néhány tagja

A Love Commando főhadiszállása Delhiben

2010-től kezdődően az Észak-Indiában egyfajta hullámként végigsöprő becsületgyilkosságok révén az indiai hírcsatornák nap mint nap ontották a rémtörténeteket arról, hogy újabb pár esett a helyi tanács vagy a szülők áldozatául. A felakasztott, megcsonkított, sósavval összeégetett vagy puszta kézzel agyonvert fiatalok képe bejárta az egész országot, ez késztette Sanjoyt és Love Commandos társait egy huszonnégy órás segélyvonal, valamint öt, India különböző államaiban kialakított menedékhely létrehozására.A főhadiszállásként a régi Delhi szűk sikátorainak mélyén berendezett alacsony tetejű, düledező kétszintes ház szolgált, melynek oldalát egy hatalmas kenyérfa lassan már teljesen keresztülnőtte. Mikor az értem küldött férfit követve beléptem a rosszul megvilágított helyiségbe, a földön ülő fiatal pár összerezzent, elmosolyodtak, és a hátsó szobára mutattak. A spártai, ablaktalan helyen alig fért el három-négy ember, és a legszükségesebbeken kívül semmi nem volt. Sanjoy jöttömre felállt, kezet fogott velem.

Sanjoy munka közben, gyakran napi 18 órát is dolgozik

„Látta kint a fiatal párt, ugye? – intett fejével az ajtó mögött ülő szerelmesek felé. – Azad és a felesége Nitu két hete szöktek meg. A fiúnak sportmenedzseri diplomája van, a lány Haryana államból menekül, a nemzeti kosárlabdacsapat tagja. A fiatalok először azt hitték, hogy Nitu szülei azért nem fogadják el a házassági szándékukat, mert Azad muszlim. A fiú szó nélkül hivatalosan áttért a hindu vallásra, de ez csak olaj volt a tűzre. A lány családja halálosan megfenyegette mindkettejüket, úgyhogy most itt vannak. De ők még a szerencsésebb eset. Babhita meg Sandeep története már nem ennyire egyszerű. A párt hat hónapja bújtatjuk az emeleten. A lány, Babhita útja a szabadulásig rendkívül rögös volt. Bár a Love Commando végül megmentette, de előtte az anyja eladta emberkereskedőknek, hogy így tartsa távol a lányt szerelmétől, Sandeeptől. Ma új néven élnek, és a fiú is dolgozik.”

Ahogy Sanjoy mondta, a Love Commando tagjai a szerelemben és a szabadságban hisznek, az ember ősi jogában, hogy mindenki a saját ura legyen tetteinek és gondolatainak. Ez készteti őket a mindennapos harcra. Nemcsak jogi- és gyakorlati segítséget, éjjel-nappal működő segélyvonalat, de ami a legfontosabb, védelmet nyújtanak az elszökött szerelmeseknek. Ami egy csoport hasonló gondolkodású barát összefogásával kezdődött, gyorsan egy kétezer önkéntest számláló nemzeti mozgalommá fejlődött, ami azóta csak növekszik. Megalakulásuk óta több száz párt eskettek már össze. Bár a tagok helyzete rendkívül nehéz, mert egyedül vannak ebben a harcban, a rendőri szervezetek sokszor maguk is korruptak, ráadásul Sanjoy és társai munkája nagyban adományoktól függ, mégsem adják fel. Ahogy mondták, a szerelmeseknek és nekik is szükségük van olyan helyekre, ahol a khap panchayat és a család keze nem ér el, hisz mára a Love Commando tagjai nem egyszer halálos fenyegetéseket kapnak, a fényképeiket nyilvánosan égetik el.

Bár a hivatalos adatok szerint évente körülbelül ezer becsületgyilkosság történik országszerte, az igazi szám megtízszereződne, ha lenne valakinek elég bátorsága több ügyet feltárni. Sokakat kényszerítenek például öngyilkosságra, hisz így senkinek nem kell majd az igazságszolgáltatással szembenéznie, míg mások egyszerűen csak eltűnnek.

A falusi tanács büntetésbe vetett hite pedig olyan mély, hogy vitatkozni sem lehet velük. Erről magam is meggyőződtem, míg Sanjoyjal dolgoztam. A hófehér ingbe és nadrágba öltözött férfiak ülésére látogatva emlékszem mennyire meglepődtem, hogy több, őket támogató nő is jelen volt. Mikor az egyiküket megkérdeztem a szerelmi házasságokról és az azokat büntető becsületgyilkosságokról, szánakozva naivságomon megcsóválta a fejét, majd ezt mondta: „Az újságok nem írják meg az igazat, de én elmondom magának a tökéletes valóságot. A mi közösségünk soha nem fogja elfogadni, soha nem fogja szó nélkül, ha valakinek csorbát szenved a becsülete. Ha nem teremtünk precedenst, fiaink és lányaink ugyanezt a hibát újra és újra elkövetik majd. Kultúránk lassú és fájdalmas halála lenne ez. Mik vagyunk gyökerek nélkül? Rothadó faágak, ezek vagyunk. Azok, akik teletömik a fiatalok fejét a nyugati eszmékkel, hogy törjék meg a hagyomány útját, forduljanak a család, a rokonság ellen azok az  igazi gyilkosok!”

A fekete hajú asszony vadul izzó szeme végül megértette velem, hogy a fiatalok megbüntetésébe vetett hit olyan mély, hogy vitatkozni senkivel nem lehet.

Azad és Nitu a Love Commando rejtekhelyén

Azad története is ugyan úgy kezdődött, mint a többi szerelmesé. Ahogy az első találkozásunkkor mondta, nem volt más választásuk csak a szökés, szerették egymást Nituval. A fiú tökéletesen tisztában volt azzal, hogy bármelyik pillanatban meghalhat, de azt nem hitte, hogy a szülők saját lányukra kezet emelnének. Mennyire tévedett! A szökésüktől számított második héten Nitut a családja minden érzelmi szálat kihasználva hazacsalta, majd saját lányszobájában fogva tartotta, nem engedte vissza Azadhoz. A speciális rendőri akciót – melynek keretében a házi őrizetben és terrorban lévő lányt egy hivatalos személy kihallgatja – készséggel kifizettem a kétségbeesett Azad kérésére, de mivel Nitu a szülei jelenlétében, családi nyomás alatt a házasságukat megtagadta, a férjéhez visszatérni nem akart, a hivatalos szervek nem tehettek mást, minthogy a lányt a család otthonában hagyják.

Azad sokáig nem akarta elfogadni a hallottakat, egy évet élt a Love Commandoval abban a reményben, hogy felesége visszatér majd hozzá. A várakozás hónapjaiban megjárta a poklot, és gitárján kívül semmi nem volt, ami a kínjain enyhíthetett volna. A mindennapos, nekem írt leveleinek soraiba szomorúság, tanácstalanság és kétségbeesés vegyült.

Most, 5 évvel később, míg új felesége a vacsoránkat készíti éppen Bengaluru belvárosában lévő lakásukban, van alkalmam megkérdezni, amit mindig is akartam. Mit gondol azokról a harcban eltöltött évekről, és arról, amikor a bírák és Nitu előtt omlott térdre a válási tárgyaláson azért könyörögve, hogy a felesége gondolja meg magát, és térjen vissza hozzá.

„Nézd Bogi, a becsületgyilkosságok megállíthatatlanok, százakat és ezreket fognak még feláldozni a becsület oltárán, de a nyugati világ beáramlása és ezzel együtt az ősi hiedelemvilág megváltozása – főleg azért, mert egyre több az értelmiségi – visszafordíthatatlanná vált. Megbántam-e, amin keresztül mentem? Persze, hogy nem. Egyrészt soha nem találkoztam volna veled, másrészt pedig nem lennék az az ember, aki ma vagyok, nem tanultam volna annyit életről, szerelemről, harcról és kudarcról. Ma már tudom, mire vagyok képes. Látod, felső vezetőként dolgozom, jól keresek, rengeteget utazom, de most már a saját üzletemre akarok koncentrálni.
Gondolok-e még Niutra? Igen. De látod Jyoitit, ő mindent tud rólam, mégis engem választott, a szülei pedig annak ellenére, hogy hinduk, nem mondtak nemet. Apósom egyetlen dolgot kérdezett a lányától: Ha összevesztek, ki kezdeményezi a békülést? Mert ha te, ismerve a makacs természetedet, akkor tudom, hogy valóban szereted Azadot.
A szerelemnek annyi fajtája lehet, de kevés ember az, akiért képesek lennénk valóban meghalni. Te tudod a legjobban, hogy Nituért szó szerint meghaltam volna, hogy érdemes lett volna-e, az már más kérdés.”