Inverse Everest: Adamkó Péter

Négy barlangász 2016 nyarán a Kaukázus nyugati peremvidékén, Abházia szakadár államban található Krubera-Voronya barlang meghódításra készül. A barlangrendszer feltárását az 1970-es években szovjet barlangkutatók kezdték el, és 2001 óta tartja a mélységi rekorder pozícióját. Kutatása jelenleg is zajlik, 5 hetes nyári nemzetközi expedíciók keretében. A világ egyik leghíresebb barlangja, az Everest földalatti megfelelője, amelybe eljutni egyszerre presztízs és kihívás.Az expedíciót az www.ng.hu blogon követhetik nyomon.

Adamkó Péter: 1992-ben született, civil foglalkozása televíziós szerkesztő, fotó- és videódokumentációk készítésével foglalkozik. Kisgyerekkora óta barlangászik, mondhatni lételeme a föld alatti világ. 2009 óta aktív barlangi búvár, a barlangi fényképészettel 2008 óta foglalkozik. Számos nemzetközi túrán, mentési gyakorlaton, konferencián vett részt, Európa sok barlangjában járt, de Magyarország legszebb barlangjának kutatásában is aktív szerepet vállal.

E különleges életformáról, szenvedélyről ő így mesél: Nem félsz? Tényleg lementek oda? Hányszor hallottam már ezeket a kérdéseket!  Vajon milyen furcsa lelki világgal rendelkezik az, aki a Föld gyomrában, a hidegben, a sötétben érzi otthon magát? Jó kérdés! Kell hozzá egy nagy adag szenvedély, egy kis vakmerőség és persze kitartás. A barlangászat azon túl, hogy egy igen felelősségteljes sport, egy életforma is. Egy szenvedély, mely végig kíséri az ember életét.

Több szempontból is szerencsésnek tartom magam. A barlangászat szeretetét örököltem, ugyanis édesapám is komoly barlangász múlttal rendelkezik. Így hát elkerülhetetlen volt, hogy a Föld mélye magával rántson. Mellette az ország legjobb barlangkutatóitól és barlangi mentőitől tanulhattam, melyre igen büszke vagyok.

Az elmúlt években sikerült eljutnom Európa számos nagy barlangjába, illetve a környező országok Barlangi Mentőszolgálatainak továbbképzéseire, melynek tudásanyagát igyekszem itthon is átadni.

József-hegyi-kristálybarlang

Budapestet gyakran emlegetik a „Barlangok fővárosá”-nak. Ezzel csak egyetérteni tudok, az ország leghosszabb barlangrendszere is itt húzódik, a Budai-hegység alatt, ezen kívül még 4 nagy barlang is komoly nemzetközi hírnevet szerzett. Gyermekkorom nagy részét azzal töltöttem, hogy ezeket a barlangokat megismerjem, felfedezzem. A méltán híres József-hegyi-kristálybarlangban a sikeres barlangfeltárás örömét is átélhettem, kutatótársaimmal több száz méter addig ismeretlen, új járatrészt fedeztünk fel. Budapesten igen jó dolga van a barlangásznak, ugyanis nem kell napokat utazni, majd utána több száz méter szintet leküzdeni ahhoz, hogy eljusson egy föld mélyére vezető bejáratához. Ott van például a Molnár János-barlang. A világ minden pontjáról érkeznek ide merülni vágyó búvárok. Szinte a belvárosban van és még a vize is barátságos hőmérsékletű: átlagosan 20 °C. Ez a barlang jelentette búvárkarrierem kezdetét is, 16 éves korom óta merülök itt.

Persze szeretjük a kényelmesen elérhető helyeket, de az igazi barlangász a hegyre vágyik. Az a hely, ahol otthon érzi magát. Egy barlangász, aki komolyabban űzi a szakmát, hamar rátalál a sport technikai oldalára, az egyköteles technikát alkalmazó „alpesi barlangászatra“. Mivel Magyarországon nincsenek magas hegyek, ezért kénytelenek vagyunk külföldre járni, ha egy komolyabb túrát vagy kutatást szeretnénk csinálni. A ’90-es években nagyon jól felkészült barlangász csapat jött össze, nekik köszönhető, hogy ma is színvonalas barlangász képzés folyik hazánkban.

Szerintem az egyik leginkább embert próbáló és legszebb dolognak a magashegyi barlangkutatás. Ambrus Gergely barátomnak köszönhetően többször jártam Szlovénia legnagyobb barlangrendszerében, a Migovec-rendszerben, melynek jelenleg 35 kilométere ismert. Az észak-olaszországi Canin-hegységben a Michele Gortani-barlangrendszerben is komoly eredményeket értek el magyarok, 20 év alatt több mint 20 kilométer járatot tártak fel. Csapatunk három tagja: Ambrus Gergely, Tóth Attila és jómagam 10 év szünet után majdnem 1 kilométer, addig ismeretlen szakaszt tártunk fel 2016 februárjában, egy hétvége alatt.

Eiskogelhöhle- jégbarlang

Több különleges helyre is eljutottunk fotózni: például a Dél-Franciaországban elhelyezkedő Asperge-barlangba, melyben világon egyedülálló, kék színű kristályképződmények találhatóak, illetve az Eiskogelhöhle- jégbarlangba, amely Ausztria egyik legelzártabb, legvédettebb barlangja.

Az a létforma, melyre a barlangászat nevelt, nem fog cserbenhagyni, bárhol is járok a világban. Ittunk napokig férges vizet, ettünk kukacos szalonnát, aludtunk nyakig sárosan, vizesen a földön, lógtunk ujjnyi vastag kötélen szédítő mélység felett, cipeltünk hordágyat órákon keresztül, hogy megmentsük bajba jutott társunkat. Túléltük!

Ez egy hihetetlen jó csapat, egy nagy család, amire bármikor számíthatok. A barlangászat csapatsport. Lehetek bármilyen profi, nem megyek egyedül barlangba, a társaim nélkül nem juthattam volna el  idáig. A Krubera-Voronya-barlang egy régi cél, egy álom, mely úgy látszik, hogy megvalósul számunkra.
Ezekkel az emberekkel, a világ végére is elmegyek, ha úgy adódik.
Szóval nem félek. Tényleg lemegyünk oda.
Ez az életem.