Inverse Everest: Felkészülés

Jager Attila (Acca) Londonban él. Ez több szempontból is pech. Nem csak a kánikulából, de a fröccsből is kimrad. Az emelkedőket ő a következővel helyettesíti: megpróbálja megelőzni a város egyik jelképének számító piros double deckereket. A gyakori dugókban ez nem is olyan nehéz.

Nem így számunkra! Egy hónap maradt az indulásig, rengeteg szervezési feladat, megbeszélések a szponzorokkal, felszereléseink gyártóival, a barlangot korábban megjárt társainkkal, az ukrán vezetőkkel. Persze ma már sokkal jobb helyzetben vagyunk, mint száz évvel ezelőtt Scott kapitány és társai, ők éveken át készültek útjukra. Ma, az emailek korában sokszor nagy sebességgel zajlanak a dolgok – ennek viszont ára is van: napi 10-20 levélváltás az expedícióval kapcsolatban, de itt vannak még a személyes találkozók is. Így nem meglepő, hogy már eléggé várjuk azt a pillanatot, amikor augusztus 1-jén gépünk kerekei felemelkednek a ferihegyi kifutópálya aszfaltcsíkjáról, hogy hátradőlve az ülésben nyugtázhassuk: kezdetét vette a kaland.

Persze a felszereléseink, támogatásaink, vízumaink, és az egész előkészületi munka mit sem érne akkor, ha fizikailag nem lennénk a legjobb formában. Sokat járunk barlangba, biciklivel közlekedünk, rengeteget mozgunk, de a cél most komoly próbatétel elé állít minket. Kiadtuk tehát a jelszót: Edzeni kell! De hogyan? Nos, lehetőségeknek szerencsére nem vagyunk híján Budapesten. A kötéltechnikát a Szemlő-hegyi barlang 1970-es években mélyített, ám rendeltetésszerűen sosem használt, 45 méter mély liftaknájában gyakoroljuk. Itt egyúttal a váratlan veszélyforrásokra is felkészülhetünk: időnként arcunkba csapódik a egy-egy rozsdás darab. Barlangi edzésre kiváló terepet jelent a Mátyás-hegyi barlang, ahol teli vizespalackokkal megrakott bagekkel lehet modellezni azt, amikor majd fejenként 3 zsákot ráncigálunk át a jeges vízzel töltött szűkületeken. A legfontosabb azonban az állóképesség. Ennek fejlesztésére kiváló a futás!

A világhírű orosz hegymászó, Gyenisz Urubko legutóbbi budapesti előadásán elmondta: ő úgy edz a nyolcezres csúcsokra, hogy 2000-3000 métert szinten fut. Sokat. Például kijelöl egy 500 méter szintkülönbségű emelkedőt. Ezen először felkocog, aztán még vagy háromszor felfut rajta. És ez csak egy átlagos napi edzése.

Szóval mi is elkezdtünk sokat futni, ahogy a képek is bizonyítják.

Ambrus Gergely (Gergő) a Börzsönyben nőtt fel, itt emelkedőkből nincs hiány, így a hétvégi hazalátogatásokat egyúttal kiváló edzéslehetőségként is kihasználja.

Adamkó Péter (Peti) a nyáron Horvátországban, Korčula-szigetén dolgozik. Milyen szerencse, hogy emelkedő itt is akad, és futás után rögtön fürödni is lehet.

Mit tesz Tóth Attila (Atesz)? Nos, ő tapasztalt barlangi medveként pontosan tudja, hogy egy barlangi túra sikere csak felerészben múlik a kondíción, a másik fele kőkemény pszichológia. A kritikus helyzeteket pedig a legjobban úgy lehet átvészelni, ha a csapat jó kedvvel, feszültségektől mentesen viszonyul hozzájuk. Így tehát nagyon fontos a mentális felkészülés, a relaxáció, a tervek nyugodt átgondolása, és véglegesítése. Ez nem könnyű feladat, de mint a mellékelt ábra mutatja, Atesz határozottan jó úton jár a Nirvana felé.