A globális folyamatok mérséklésének lokális eszköztára

A globális politikai folyamatok és a hosszú távú, fenntartható környezetpolitikai célok az elmúlt évtizedekben sem közeledtek egymáshoz.

A tudomány és a nemzetközi politika kilátástalannak tűnő harca mellett számos praktikát sulykolnak belénk, hogy milyen áldozatokat kell hoznunk az élhető környezetünk tönkretételének mérsékléséhez. Használjunk kevesebb vizet, a kevesebb csomagolóanyaggal kínált termékeket vásároljuk akkor is, ha ez kevésbé higiénikus, vagy fürdővizünket gyűjtsük vödrökbe és azzal öblítsük a vécét, ne hagyjuk bedugva a telefontöltőket.

Kell, hogy legyen az egyéni cselekvés és a politikai kampányok között egy köztes cselekvési szint
A fent említett életviteli szokások és a realitástól elrugaszkodó társaik visszásak az információs társadalomban felnövő generációk számára, mivel a legtöbben tisztában vannak vele, hogy az elektromos áramot előállító erőművek túltermelés esetén az országban fellelhető összes gondosan kihúzott telefon tortöltő és tévékészülék éves fogyasztását ellensúlyozhatják egyetlen nap alatt. Az elektromos autók által felhasznált áram a városon kívül, az erőművek körzetében okoz szennyezést, vagy egy bőrfeldolgozó üzem napi vízfogyasztása elhasználja a főváros környezettudatos lakóinak éves fürdővíz újrahasznosító tevékenységével megspórolt mennyiséget. A felsorolást sokáig lehetne folytatni. Az emberiség jelenlegi globális cselekvési hajlandósága és az egyén ökológiai lábnyomának csökkentése egyértelműen nem elegendő civilizációnk megmentéséhez. A sokszor kontraproduktív kampányok mellett, ha létezik megoldás, abban komoly szerepe van a közösségi tervezésnek.

Szerencsére az újabb elemzések szerint még mindig vannak olyan lehetőségek, melyek nagyban javíthatják környezetünk és civilizációnk fennmaradási esélyeit, ráadásul csak most kezdenek kibontakozni, pedig már évek óta aktív részei a környezetpolitikának.

A Jövőnk zálogai cikksorozat előző része a környezetpolitika kudarcának okait elemezte nemzetközi példákon keresztül. A most következő részek a települési szintű környezet és természetvédelem közösségi tervezésében, opensource fejlesztésekben és az openaccess tudományos működésben rejlő lehetőségeit vizsgálják, és megmutatják, ha felismerjük a legújabb technológiákban rejlő lehetőségeket, van esély megőrizni Földünk eddig ismert arcát.

Nézzük meg, mit is tesz egy környezetvédelemre érzékeny állampolgár?  Nagy valószínűséggel passzív figyelője a globális folyamatoknak, és lehetőségeihez képest megszervezi környezettudatos életvitelét.  Napjainkban azonban erősödik egy köztes cselekvési szint, a közösségi tervezés, amely előnyös lehet mind a lakosság, mind pedig a döntéshozók számára.

A közösségi tervezés
Ennek lényege, hogy az érintett csoporttal már a tervezés egészen korai szakaszától kezdve együttműködnek a döntéshozók. A közösségi tervezés fontos eleme aktivizálni a közösség tagjait, hogy így érdemben képviseljék igényeiket. Lényeges az is, hogy a visszacsatolás a kivitelezésig végig megmaradjon. A közös jövőkép és hosszú távú stratégia kialakításába, oly módon kell bevonni az érintetteket, hogy az valóban tükrözze szükségleteiket, igényeiket és szempontjaikat (Sain 2010). Nézzünk egy ideális folyamatot! Amikor a településen, vagy annak egy részén  egy helyi ügyben változásra van szükség, fontos a közösség érdekeinek, véleményének feltárása, hogy a döntéshozói kör (önkormányzat, vagy más szereplő) megalapozott, egyeztetésekkel és elemzésekkel indokolható döntéseket hozhasson. Ebből az is következik, hogy mindez nem csak törvényessé, de rendkívül biztonságossá is teszi a tervezést az önkormányzatok számára. Az esetleges kudarc élménye is „közös” lesz és a felelősség mértéke is más, mint az egyszemélyi, tervezői vagy testületi tervezés esetében. Továbbra is a döntéshozó felel a társadalmi felhatalmazás alapján véghezvitt cselekvésekért, de politikai helyzetét egy kudarc kevésbé ingatja meg. Így a lakosság aktívan részt vehet élhető, egészséges környezete védelmében, a döntéshozó kevésbé zsarolható befektetői oldalról, illetve a közösség aktív része tisztában van az erőfeszítéseivel.

További előnye a közösség bevonásának, hogy mivel a folyamat közvetlen részeseivé válnak az érintettek, lehetőség van más elképzelések megismerésére, illetve a többségi szándékot a más elképzeléseket szorgalmazó érintettek is könnyebben el tudják fogadni. A döntéshozó, politikus felé jelentkező előnyöket sokáig lehet sorolni, de ami a legfontosabb a lakosság szempontjából: a nagyszámú résztvevő miatt kisebb a lehetősége annak, hogy bizonyos szempontok elkerüljék a megbízott tervezők figyelmét. A folyamatba beépülnek azok az információk, amelyekkel csak az érintettek rendelkeznek.  Legyen szó például egy busz menetrend változásáról, közpark kialakításáról, bánya, esetleg hulladéklerakó nyitásáról, vagy közutakkal, település arculattal kapcsolatos kérdésekről.

A megbízott szakértők és a hatalmi szereplők mellé beemelhetők a helyi közösség tagjai. Kisebb számban a közmeghallgatások, lakossági fórumok és egyéb rendezvények biztosítják a lakosságot képviselő és érdeklődő résztvevők megjelenését, ám tapasztalatunk szerint az ilyen rendezvények – amelyek már ugyan megteremtik a jogalapot – az érintetteknek csak az erősen érdekelt alacsony hányadát érik el.

Érdemes ilyen esetben is kihasználni a technika lehetőségeit: a közösségi oldalak és az internet a közösség széleskörű bevonását teszik lehetővé. Bár ez a lehetőség elvben évtizedek óta adott, a tapasztalat azt mutatja, hogy csupán egy-két éve tölti be funkcióját a tervezői munkálatok egyeztetésében. Ez a lakosság internet felhasználási szokásainak alakulására vezethető vissza, és a zárt online közösségi csoportok elterjedésével is összefügg.

A részvétel kiindulhat alulról, a lakosság részéről. Ez a spontán, vagy tiszta közösségi eszmecsere. Kiindulhat civil szervezetektől, ám ilyen esetekben is érdemes vizsgálni a szervezet által képviselt érdekszférát és a befolyásolás lehetőségét, a kérdésfeltételek etikus voltát és szabályszerűségét.  Optimális esetben pedig maguk a döntéshozók kezdeményezik a közösség bevonását a döntéshozatalba. Ez a felülről kezdeményezett részvétel az optimális, mivel etikus (nem befolyásoló) kérdésfeltétel esetén például az önkormányzati tevékenység közösségi megalapozását eredményezheti.

A tervezők általában nem szociológusok, nem közvélemény kutatók (ahogyan a jelen cikk szerzője sem az), de tisztában kell lenniük a közösség elérésének és etikus meginterjúvolásának eszközeivel.

Az etikus, valódi közösségi tervezés alappillérei:
A tervezési folyamat kezdetén vonja be az érintetteket
A feltett kérdések nem sugallják, hogy adott válaszlehetőség elfogadhatóbb a többinél
Minden hozzászólással érdemben foglalkozik a tervező
A felvetéseket statisztikai eszközökkel kiértékeli, jogszabályi lehetőségek függvényében is megvizsgálja, a szakértők számára megvitatásra bocsátja
A felmerülő szándékok tervé alakítása, rangsorolása sem maradhat el
A kiértékelés eredményeit közreadja, vizsgálja a visszacsatolást
Biztosítja a felek közötti egyenrangúságot
Az eredmény megítélése szempontjából fontos még az érintettek körének felderítése, illetve az aktivizálásuk sikeressége

Pozitív tapasztalatok
Országszerte számos olyan jó példa mutatkozik, amely részben a közösségi tervezést segítő jogi környezetre, valamint a lakosság közérdekkel kapcsolatos javuló, aktív érdeklődésére vezethető vissza.  Nézzünk néhány példát a digitális kultúra segítségével végbement kutatásra, ahol az érintettek többségét elérték a kérdések. A településeket és üzemeket nem nevesítjük, mert javarészt folyamatban lévő munkákról van szó.

Egy folyóparti település hullámtérhasználata a lakosság értékrendje alapján

Egy helyenként Natura 2000, ökológiai hálózat és egyéb védelem alá tartozó területeket is érintő folyópart hosszú  távú hasznosítása, városképi megítélése kapcsán gyűjtöttünk információt olyan zárt Facebook csoportban, amelyben az aktív dolgozók 80 százaléka képviseltette magát. A  csoport népszerűsége és az aktív részvétel  nagyszerű lehetőséget adott a település arculatával és a területhasználatokkal  kapcsolatos közösségi szándék feltérképezésére. A hullámtér belterülethez közelebbi sávjában mezőgazdasági művelést folytatnak, valamint parlagon hagyott földek is megtalálhatók itt, míg a vízparthoz közelebbi terület erdővel borított. A jövőben várhatóan megjelenő befektetői próbálkozások miatt érdemesnek tartottuk szondázni a lakosság véleményét. A feleletválasztós kérdések politikamentesek, és egyszerűek voltak. Öt gyakran tapasztalható és mindenki számára könnyen értelmezhető lehetőségben maximalizáltuk a választási lehetőségeket. Arra törekedtünk a választható lehetőségek megadásánál, hogy lehetőleg minden variációt ismertessünk, vagy a más adódó elképzelések valamely itt választható kategóriával azonosíthatók legyenek területhasználati és természetvédelmi szempontból. A rövid, tömör, példával illusztrált választási lehetőségek a következők voltak:

A felhívás nagyjából így hangzott:

„A közösségi tervezés lényege, hogy az érintettek azonnal hozzáférnek az ötletekhez, mindig hozzászólhatnak a környezetüket, szeretett településüket érintő kérdésekhez. Ennek a kérdésnek jelenleg Semmi realitása, mert vízbázisról van szó, de mit szeretne/szeretnél szívesebben a parton tudni? Ezt az elméleti kérdést azért tesszük fel, hogy megismerjük a lakosság elképzelését.”

A válaszok pedig napokon belül így adódtak:

Pár napon belül így alakul a válaszok aránya. A szavazást egy évig fenntartjuk, és a kérdésfeltevők csak a lezáráskor szavazhatnak, hogy a szavazatukkal se befolyásolják a közösség elképzeléseit. Egy másik, ugyancsak Duna-parttal kapcsolatos közvélemény-kutatásunkban ezidáig 862 ember állt ki egy természetközeli fejlesztési irány mellett, ami az adott esetben meghaladja az aktív lakosság tíz százalékát.

Tanösvény közösségi erővel, önkormányzati szándék és támogatás mentén
A lakosságot bevonva megszületett egy tervezet az önkormányzati tulajdonú hullámtéri földterületek hasznosításáról, amelynek során a közösség a város belterületén épülő házak alapjainak építésekor a földfalba befészkelő partifecske és gyurgyalag állomány biztonságos, külterületi fészkelőhelyének kialakítása mellett állt ki. A madarak mesterséges partfalba csalása és a külterületi természeti területet fenntartó tanösvény kialakítása a szükséges hatósági engedélyek beszerzése után kezdetét vette.

Gyurgyalag és parti fecske, Zsoldos Márton festményein

A kiviteli tervet, amely alkalmas volt a folyamatos társadalmi egyeztetésre és a szakhatósági engedélyek kérelmezéséhez két cég és a Szent István Egyetem munkatársai társadalmi munkában készítették el. A környékben egykor megtalálható ősi erdők hagyásfáitól leszármazó fák telepítését, a terület előkészítését a lakosság közösségi munkában végezte el, miután az önkormányzat szárzúzással megközelíthetővé tette a helyszínt. A partfalhoz kapcsolódó földmunkák, a vadkerítés és a későbbi öntözés, gyomlálás kivitelezését az önkormányzat felügyeli.

Gyurgyalagok számára létesített mesterséges partfal Zsoldos Márton festményén

A menetrendszerinti buszjáratok átgondolása
Dinamikusan fejlődő, tíz év alatt lélekszám duplázódást elérő agglomerációs településen felmerült, hogy a lakosság jelenlegi igényei más desztinációkat is megkívánnak a nagyjából negyven éve beállított vonalakhoz képest. Egyrészt a meglévő busz viszonylatok a legforgalmasabb útvonalakon találhatóak, ezért nyomvonal változtatással gyorsabb haladást lehetne biztosítani. Másrészről a településre Budapestről kiköltözött lakosok száma radikálisan megnövekedett, ugyanakkor budai úti célt nem érint közvetlen tömegközlekedési eszköz. A közösség elképzeléseit olyan megszólítás mellett reméltük, amely gyorsan terjed az érintettek körében, ugyanakkor hasonló arányban felkelti a jelenlegi hálózattal elégedett lakosok érdeklődését is.

A rövid, egyszerű, értelmezhető kérdésfeltevésben felhívtuk a figyelmet egy lehetséges járat átszállási előnyeire is: „Ha lenne közvetlen buszjárat Kelenföldre a leggyorsabb útvonalakon, használná? Pl. végállomás lehetne Kelenföld környéke (7-es busz, 4-es metro, stb). Kérjük, csak az szavazzon, aki tényleg rendszeresen igénybe venné. Több válasz is megadható.”

A szavazás az 5000+ fős facebook csoportban így alakul:

A szavazás eredményét 500 napi használat melletti szavazat esetén továbbítjuk az illetékeseknek. Az ilyen és hasonló visszajelzések segíthetnek a helyi képviselők és a közlekedési társaságok számára hosszú távú stratégiáik kialakításában.

Levegőszennyezettség elleni küzdelem és a lakosság felvilágosítása
Egy vidéki településen a levegőszennyezettség utóbbi öt évben tapasztalható rohamos romlása a megnövekedett forgalomból, és nem utolsó sorban a lakossági égetésből származó káros anyagokból fakad. Szignifikáns korreláció mutatható ki a légszennyezők jelenléte és a kerti hulladék égetés között. A téli időszakban nagy probléma a lakkozott bútorok és műanyaghulladékok tüzelőanyagként való felhasználása. Vannak olyan települések, ahol a környezetszennyező hulladékok égetése nem elsősorban szociális problémára vezethető vissza, a jelenségnek gyakran hulladékkezelési okai vannak. A probléma tehát tájékoztatásért és szabályozásért kiált, de a közösség elérése rossz úton indult el. A közösségi oldalakon nagy számban terjedtek a kerti égetés ellenes posztok, melyek alatt a közösség két tábora kiterjedt kommentháborút folytatott egymással. A településen a kerti száraz növényi hulladékok eltüzelésének természetesen hagyományai vannak, így rendkívül nehéz gyors eredményt elérni, amit tetéz az is, hogy a korábbi, az égetést végzőket lenéző hangvételű cikkek és kommentek miatt ellenérzés alakult ki a légszennyezettséggel kapcsolatos oktató anyagok kapcsán.

Ezzel a módszerrel nehéz eredményt elérni. A megoldást egy lassabb, de igazságosabb kampány hozhatja meg. A felek egyenrangú megszólítása itt is esélyt ad a kommunikáció újraépítésére, a figyelem elérésére. Kezdetben csupán a műanyagok és egyéb nem zöldhulladékok elégetésének káros hatásaira próbáljuk felhívni a lakosság figyelmét, javítva a szelektív hulladékgyűjtés arányát az érintettek körében. A következő lépés lesz, hogy kínos („ciki”) legyen a lakkozott és festett bútorok tüzelőanyag célú felhalmozása a kertekben. A folyamatos tájékoztatás mellett nagy hangsúlyt kell fektetni a komposztálással kapcsolatos oktató tevékenység, illetve a zöldhulladékok kényelmes leadási, elszállítási rendszerének felépítésére.

Településarculat
Érdemes olyan példát is említeni, amikor nem az internet vezet jó megoldásra. Település arculati kézikönyv készítése során egy adott utcaszakasz konfliktusinak feloldása például az ott élők személyes megkeresésével, hozzájárulás és adatkezelési nyilatkozat esetén a vélemények jegyzőkönyvezésével érhető el. A műemlékvédelmi és egyéb jogszabályi előírásokon túl a célszerűen rögzítendő településarculati kérdésekben érdemes a lakosság döntését figyelembe venni. A legtöbb esetben könnyű dolgunk van, mert 90 százalékos szándék mutatkozik egy adott utcaképi jelleg megőrzése, vagy éppen a nem szabályozott állapot fenntartására. Ugyanakkor ezt a döntést mégsem szabad íróasztal mögül meghozni, tehát egyeztető munkánk hasznos a döntéstámogatásban, a település arculatának szabályozásában.

Amikor a közösségi tervezés nem evidencia
Sajnos nem mindenhol mennek ilyen jól a dolgok, mint azokon a településeken, amelyekről a kiemelt példák származtak. Nézzünk néhány javításra szoruló esetet is, ahol a szokások és a beállítottság még nem kedvez a fenntartható fejlődésnek.

A közösségi környezetpolitika kudarcának okai települési és vállalati szinten
Számos döntéshozó (pl. beruházó, települési vezető) komplett megvalósítási tervvel áll elő, amelyet aztán minél kevesebb egyeztetés, minél kevesebb közösségi vélemény mentén formálódó változtatással szeretne érvényre juttatni. Ezeket a beruházáselőkészítő folyamatokat az alternatíva nélküli tervezésről és a partnerségi egyeztetés minél gyorsabb, minél kisebb valódi nyilvánosság mellett történő végigviteléről lehet felismerni. Kifogás esetén a döntéshozó problémaspirálba kerül, mivel egy személyben vállalta fel a döntését, úgy érzi, hogy a tekintélyét veszélyeztetné bármiféle eltérő szakmai tatalom figyelembevétele. Ezért nehézséget jelent a kritikák mérlegesése, esetleg változtatások elfogadása. Ilyen esetekben a vezető bármiféle hozzászólást, kritikát személyes támadásként él meg, védeni kezdi a művét. Még akkor is, ha nem érte azt kritika, csupán az adott problémára egy hatékonyabb megoldás is létezik, vagy a tervezet olyan új problémákat indukál, amelyek további megoldásokért kiáltanak és a közösség ehhez szeretne hozzájárulni. Ilyenkor a döntéshozó a terveket készítő szakemberekre hivatkozik, rosszabb esetben pedig nagyobb hangsúlyt fektet a hozzászóló mérnökök kompetenciájának jogos, vagy alaptalan bírálatára, mint a közpolitikai értelemben véve építő kritikai hozzászólások mérlegelésére. Az ilyen esetekben nem beszélhetünk párbeszédről, megfontolt beruházás előkészítésről. Az önkormányzati energiákat a hivatalos úton beérkező hozzászólások minél jogszerűbb érvénytelenítése, majd a közösség ellenérdekelt részének egységes fellépését ellensúlyozandó ellen-civilszervezet alapítása emészti fel. A kör bezárul, mert ezen kapacitásokat is a fenntartható városfejlesztéstől vonják meg.

Objektív tények és reálfolyamatok határozzák meg egy település fejlődésének sikerét, vagy kudarcát. A politika viszont a percepciókra épít és kliséket alkalmaz. A klisék száma véges, pl. iskolabővítés, útépítés, stb. és el sem éri a valós problémakörök számát. A kiemelt típusproblémák általában jól megfogható, könnyen menedzselhető témák. Az egészségvédelem és az élhető környezet sok településen nem éri el  a helyi politikusok ingerküszöbét, és ebben nem érdemes pártpolitikai összefüggéseket keresni, csak az adott vezetők elhivatottságán múlik egy település fejlődésének fenntarthatósága (Bajnai László – Jó Önkormányzat Konferencia). Az önkormányzatnak tennie kell azért is, hogy a lakosság megtudja, mit várhat el tőle, illetve mi a közösség felelőssége.

A kinyilatkoztató, minden esetben kész megoldásokkal jelentkező vezető elveszti a probléma teljes megismerésének és optimális megoldásának lehetőségét, mindemellett nem tud a közösség számára megnyugtató, minden körülmények között védhető tervezettel szolgálni.

Ettől kezdve a fejlesztés, beruházás már politikai csaták színtere, ahol nem az a kérdés, hogy milyen hosszú távú célokat akarnak elérni, vagy hogy milyen problémákkal kell megküzdeni az adott célok elérése érdekében. Csupán érdekek érvényesítéséért folyik a harc.

Képzeljük el egy lakópark építését, amikor egy iroda vagy befektető kész tervekkel keresi meg az önkormányzatot, akitől a földterületet szeretné megvásárolni. A települési vezetőknek sok beleszólása nincs, hisz minden, az előállt tervtől eltérő változtatás költséget igényel, és a projekt  résztvevőinek nem célja kikérni, a környéken lakók véleményét. Az ilyen tervek megvalósulása véget nem érő problémák halmazához és sok jövőbeli konfliktushoz vezethet.

Demokratikus döntéshozatal esetén a település vezetése, a szakemberek,  illetve a jogszabályi kötelezettségnek megfelelően, a közösség és a szakhatóságok településfejlesztési, ökológiai, szociológiai, településüzemeltetési, közlekedésszervezési, biztonságtechnikai érvei mentén, megbízott szakbizottságok segítségével tárja a nyilvánosság elé a választási lehetőségeket. A döntést pedig társadalmi egyeztetések során ellenőrzi és fogadtatja el.

A lakossági fórum mellett egyre nagyobb jelentőséggel bír az online közösségi egyeztetés is. Egy jól előkészített, különböző lehetőségekkel operáló beruházás kezdeményezése kapcsán a felmerülő vélemények, ötletek, hozzászólások dokumentált mérlegelése, a legjobb segítő szándékú elképzelések beépítése elvezethet az optimális megoldáshoz, lehetőséget kínálva a település arculatának hosszú távú megőrzésére annak fenntartható, környezettudatos fejlődése mellett.

Az egészséges vita során a közösség tagjai ütköztetik véleményüket, érdekeiket és az álláspontok közelednek egymáshoz. A vitában természetesen különböző súllyal vesznek részt az érdeklődők, az egyéni érdekek mentén hozzászólók, a szakemberek, és azok a csoportok, akik nagyszámú érintett azonos álláspontját képviselik. Összességében azokról van szó, akiknek a jövőjét közvetlenül, vagy közvetett módon befolyásolja a döntés. A felhatalmazott döntéshozóknak tehát ezeket a véleményeket kell legnagyobb súllyal figyelembe venniük. A döntéshozó munkáját a saját szakmai tapasztalata segíti és szakértők bevonása teszi biztonságossá. A vita, az egyeztetés nem csupán jogszerű, de szándékoltan mindenre kiterjedő lefolytatása megalapozza az eredmény széleskörű társadalmi elfogadását, míg a szakértők bevonása csökkenti a döntéshozóra háruló terhet. A tapasztalat azt mutatja, hogy az alapos egyeztetés után véglegesített tervezetek esetében még azoknak a nagy része is elfogadja a konszenzusos döntést, akiknek a javaslatát nem építették be.

Ezzel szemben az előre megkötött megállapodásokat már nehéz módosítani. Amennyiben kezet fogtak egy terv megvalósítására közösségi egyeztetés nélkül, kellemetlen helyzetbe hozzák a kivitelezőket is, akik ilyen esetekben sokszor az informálatlanság és az inkompetencia érve mögé próbálnak menekülni. Amennyiben kritika éri a csorbát szenvedett társadalmi egyeztetést, a döntéshozó sokszor arra hivatkozik, hogy „mindig vannak elégedetlenek…” A folyamat öngerjesztő, mert mindig lesznek olyanok, akik joggal kritizálják a fejlesztéseket, amennyiben a közösségi tervezés nem valósul meg. Ilyenkor rendszerint a javító szándékú, közösség által is támogatott szakembereket a megválasztott képviselők ellenfelei megpróbálják a hatalmi harcokhoz felhasználni, ami szintén nem tesz jót a közügy előre menetelének. Amennyiben a szakemberek csupán a környezetük és a közösség védelmében vettek részt a kommunikációban, ezzel rendszerint nem tudnak mit kezdeni. Ráadásul nem biztos, hogy az adott kérdésen kívül másban is eltér a véleményük a tervezőétől, testületétől, vagy önkormányzati vezetőkétől, ahogyan az is kérdéses, hogy kell e azonosulniuk bármely párt nézeteivel ahhoz, hogy egy adott problémakörben érvényesíteni tudják szakmai hozzájárulásukat.

Funkcióját nem tudja megfelelően ellátni az a döntéshozó testület, városvezetés, vagy egyéb szervezet, ahol a közösségen belül nem jelent előnyt a jól informáltság, a problémák ismerete, illetve ahol szégyen hozzászólni a közügyekhez. Az ilyen közösségek esetében nem kerülnek felszínre idejekorán az akadályozó tényezők, illetve rejtve maradnak azok a szempontok, amire a döntéshozó nem gondolt egy-egy tervezet elfogadását megelőzően.

A közösség kihagyása visszaélésre utalhat
A közösség véleményének megismerése kiemelt fontosságú. A közösségi tervezés kerülése, a tervezeteket jegyzőkönyvezett egyeztetéseken keresztül formáló fejlődés elmaradása rendszerint a már eleve eldöntött, nehezen védhető, esetenként nem a közösség érdekeit szolgáló döntések érvényre juttatásakor tapasztalható. Ilyenkor a jogszabályban meghatározott, kötelező nyilvános vita már csak akkor veszi kezdetét, amikor a testület megállapodott a döntésben. Mivel itt már kompromittáló tényezők is belépnek, a településvezetés ilyenkor már mereven védelmezi a kezdeti elképzelést, mivel megváltoztatásából akár kára is származhat, tehát a jóindulatú, jobbító szándékú ötletgazdákat és támogatóikat ellenségnek tekinti. Így a vita a döntés érvényesítésekor kezdődik el, aláásva a tervezők és döntéshozók tekintélyét.

A döntési folyamatok azonban nem csupán akarnok politikusok, illetve tekintélyelvű tervezők miatt siklanak félre. Ha egy adott probléma megoldására létrehozott, az adott téma szakértőiből álló bizottság úgy tesz, mintha nem látná át a kialakult szituációt, sőt a döntés előkészítési folyamat átláthatatlanná tételére törekszik, a szükséges információkat nem teszi az érdekeltek számára elérhetővé, akkor valószínűleg spekulációs befektetésről (befektetők ráhatásáról) lehet szó.

A nehezen átlátható tervezési folyamatok és a szakmai kérdéseket inkompetenciára hivatkozva hárító ügyintézők és szakemberek a közösségi érdekek felett győzedelmeskedő lobbi tevékenység benyomását keltik.

Az önkormányzati döntéshozók felelőssége, hogy az önkormányzatnál dolgozók szakismerete a kor színvonalának megfelelő legyen (Jó önkormányzat konferencia).

Amikor a befektetői lobbi megveti a lábát a gazdálkodói, településvezetői körökben, a légkör elmérgesedik, a döntéshozók és a döntésekkel érintettek között feszültség alakul ki, és egy idő után megjelennek a helyi megmondó emberek, üldözési mániás látnokok, komolytalanná téve a vitát, elvéve a hozzászólások összességének relevanciáját. A közösség szemében ők a métely a korrupt gépezeten, ugyanakkor valójában ők is a projektet mindenáron érvényre juttató kevesek szekerét tolják, mert elbagatelizálják a közösségi véleménynyilvánítást. A parttalanná váló, a lényegtől eltávolodó, sokszor személyeskedő vitába a közösség többsége már nem szeret belebonyolódni. Amikor a vita komolytalanra fordul, a közösség jelentős része kiszáll a diskurzusból, a közösségi nyomás csökken és a sok szempontból káros törekvések könnyebben érvényre jutnak. Mindez azonban elkerülhető.

Az átlátható, számon kérhető döntéshozatali folyamat megoldást jelent ezekre a nehézségekre, biztonságos és kellemes légkört teremt a döntéshozó számára is.

Jó önkormányzat konferencia – Nemzeti Közszolgálati Egyetem

A közösségi tervezés nem új keletű dolog, mert politikai berendezkedéstől függetlenül minden korban fontos volt a lakosság életének megkönnyítése a fejlődés és a termelés érdekében. A vélemények kifejtésére ma már online közösségi felületek is rendelkezésre állnak. Bár Magyarországon a közösségi oldalak évtizedes múlttal rendelkeznek, a lokális csoportok érdekérvényesítő ereje most kezd kibontakozni.

A lakosság fogékonyabbá válik a közügyek iránt. A közösségi tervezés elvitathatatlan előnyei közé tartozik, hogy a tévedéseket gyorsan kiszűrik az érintettek, akár helyszíni fényképet feltöltve egy vitás kérdés eldöntéséhez. A tervezési folyamat felgyorsul, az eredmény elfogadottsága nő.

A közügyek megvitatásának online fórumain a városvezetés is tájékozódhat, mert megismerheti a közösség szempontjait, a legsürgetőbb problémákat, azokról árnyalt képet alkothat és könnyebben rangsorolhatja őket. Ezeken az online platformokon olyan magánszemélyek is véleményt formálnak, akik egyébként nem vennék a bátorságot, vagy energiát arra, hogy hivatalos úton forduljanak az önkormányzathoz. Így azoknak az érintetteknek is eljuthat a véleménye a döntéshozókhoz és az őket támogató további szakemberekhez, akik nem akarják hivatalos módon érvényesíteni véleményüket.

Az online hozzászólások elemzése, illetve az érintettekkel közösen végbemenő online tervezés előkészítés ma már a területfejlesztési munka alapvető eleme

Az egyének jelentős része nem akar civil szervezethez kapcsolódni, például azért, mert nem látja át azok céljait, ugyanakkor magánszemélyként a közösségi fórumokon szívesen véleményt formál. Ez pedig kedvező lehetőség a jól működő vezetés számára a közvélemény elemzésére mind települési, mind üzemi szinten. Így általában a közösség további 40-70 százalékának véleménye mérlegelhető a klasszikus módon az Önkormányzattal döntés előkészítési fázisban kapcsolatba lépő 1-30 százalékhoz képest.

Vannak, akik régóta alkalmazzák, mások viszont félnek tőle, arra hivatkozva, hogy a közösségi tervezés során extrém kérések merülhetnek fel és kerülhetnek többségbe azoktól a választópolgároktól, akik a képviselettel felhatalmazták a kérdésfeltevőt. Ezzel szemben a tapasztalat azt mutatja, hogy amennyiben a választópolgárok nem hoznak fel állandóan egy problémát, akkor a politikusok hajlamosak megfeledkezni róla.

A közpénzből történő költekezés gyorsan és láthatatlanul hív életre olyan erős érdekeket, amelyeknek a célja gyors megoldást szolgáltatni, a javak gyors kinyerése érdekében. A véges források és szeretett lakókörnyezetünk minőségének fenntartása azonban nem teszik lehetővé, hogy túl sok hibát kövessünk el. Ezért a beavatkozások megtervezése a lehető legalaposabb előkészítést igényli.

Közösségi tervezés kisebb léptékben
A közösségi tervezés nem csak települési és üzemi szinten lehet előnyös. Az Ohio Állami Egyetem épületeit és azok belső elrendezését a kutatók és oktatók igényei szerint tervezték meg, majd az egyetem parkjának tereprendezésével vártak pár évet. A diákok által kitaposott ösvények alapján végezték el a parképítést, vagyis teljesen az ő igényeikhez igazították az épületeket összekötő zöldterületeket.

Az eszközök rendelkezésre állnak, csak nem jól használtuk őket
A fejlődés sohasem egyirányú, és ami az egyik oldalon katasztrófa közeli helyzetbe sodorja az emberiséget, a másik oldalon, ha jól használjuk, segítségükre lehet. Példának említhetjük a közösségi oldalakat, amelyek nem csak pozitív értelemben alakítják át a kommunikációs és információszerzési szokásokat, ugyanakkor elősegítik a közös tervezést. Vagy például a távérzékelést,  Földmegfigyelést, amelynek segítségével még hatékonyabban aknázhatták ki a földi erőforrásokat, másrészről viszont a természetvédelem egyik legmeghatározóbb bizonyítékforrásává és korai észlelési lehetőségévé vált. A legújabb technológiákban rejlő lehetőségek felismerése és Földünk ismert arcának megőrzésében történő felhasználása égető szükségletté vált.

A cikksorozat következő része az információcsere magasabb szintjének, a tudományos közlésnek a napjainkban is zajló reformját és a közösségi szoftverfejlesztés klímavédelmi lehetőségeit tárgyalja.

Javasolt irodalom

Jó önkormányzat konferencia – Nemzeti Közszolgálati Egyetem: https://akfi.uni-nke.hu/hirek/2018/03/30/az-onkormanyzatok-az-allam-kapui

Sain M. (2010).Segédlet a közösségi tervezéshez. Budapest NFGM, VÁTI Nonprofit Kft.

Makara B. Gábor (2013): A tudományosközlés Open Access megoldásai 2000 – 2020 között, Informatio Scientifica – Informatio Medicata 2013