Tudományos publikációk, információcsere és fenntartható fejlődés

A tudományos kutatómunka és a fejlesztésekben érdekelt szervezetek gyakorlati működése során kialakuló tudományos eredmények értékek. Felelőssé teszik a tudósokat, kutatókat az információk keletkezési cél szerinti kezelésére és továbbadására. A tudományos értékű eredmények ismertetése az emberiség fejlődését szolgálja, és bár a finanszírozók és a tulajdonosok köre meghatározhatja az információkezelés szabályait, és számos új eredmény üzleti vagy stratégiai titok marad, (sok esetben szintén a fejlődés érdekében), az eredmények hatását sokszor a közlés sikere határozza meg. A tudományos közlés lényegében nem más, mint a megalapozott kutatási eredmény megfelelő átadása egy kiválasztott célközönségnek, jól ellenőrzött feltételekkel és hiteles tartalommal, reprodukálható eszközökkel és eredményekkel.

A változásokat jól tükrözi, hogy az 1869-ben Angliában eredetileg tudomány-népszerűsítési céllal alapított Nature és az 1880-ban az USA-ban alapított Science ma már nemzetközivé vált. A kutatók a világ minden részéről publikálhatnak, és a lektorok, szerkesztők és olvasók köre is nemzetközi. Míg régen a cikkek nyomtatásban jelentek meg, és egy-két szerző írta, ma már a sokszerzős, extrém esetekben sok száz szerző által jegyzett cikkek is megjelenhetnek, bár a szakfolyóiratok célja ugyanaz:  összefoglalókat és kísérő dokumentációkat (ma már adatbázisokat és fájlokat is) tesznek elérhetővé a más területeken dolgozó tudósok és a nagyközönség számára. (A Nature 41,577, míg a Science 41,058 impakt faktorral rendelkezik ami kiemelkedő eredmény a nem orvosi és gyógyszerészeti lapok között.) A szakfolyóiratok presztízsét kifejező impakt faktor, vagy hatástényező a szakfolyóirat idézettségét jelző mutató, amely megmutatja, hogy a folyóirat két egymást követő évfolyamában megjelent cikkeknek milyen az átlagos idézettsége a következő három évben. A megjelent cikkek számával arányosan számítják.

A Science 1883. február– júniusi lapszámának borítója

A Remote Sensing, az MDPI kiadó egyik nyílt hozzáférésű tudományos szakfolyóirata napjainkban

A digitális világ fejlődése és a virtuális nemzetközi tudományos kapcsolattartás során lehetővé válik, hogy az igazolt (tesztelt, bizonyított) ismereteket taglaló, megfelelően kereshető munkák és az eredmények rövid ismertetése napjainkban nem csak áttanulmányozás útján építhető be a saját vizsgálatokba és fejlesztési folyamatokba, de a digitális adatközlés egyre nagyobb mértékben lehetővé teszi az adatbázisképzést, a mesterséges intelligencia hozzáférését a publikált adatokhoz és döntésmegalapozó eredményekhez. A tudományos eredmények és a publikációk száma hónapról-hónapra rohamosan nő. A gyorsan és nagy mennyiségben képződő adatok egyszerűen áttekinthetetlenek, már nincs olyan szakember, aki minden a szakterületéhez kapcsolódó cikket és tanulmányt el tudna olvasni a megjelenés volumen miatt. A nagy, és átláthatatlanul komplex, gyorsan bővülő és időben változó adatállomány elemzésére összetett szoftveres és hálózati modellek épülnek (bigdata elemzés), annak érdekében, hogy felfedjék azokat a statisztikai összefüggéseket, amelyeket érdemes mélyrehatóan megvizsgálni.
Mindez elősegíti, a nemzetközi kutatómunka hatékonyságát, mert nem fog teljesen azonos témán, a világ két pontján, egymástól függetlenül két csoport dolgozni, hanem összehangolhatják kutatási eredményeiket.

Digitális hálózatok a fenntartható fejlődés támogatásában
Pusztán számítástechnikai alapokon, mesterséges intelligencia mutatott rá a Harvard Egyetem adatbázisának komplex elemzésével, hogy azoknál a 45 és 82 év közötti amerikai férfiaknál, akik nem szoktak reggelizni, 27 százalékkal nagyobb a szív és érrendszeri betegségek kockázata. A 16 éves adatsor ilyen mélységű vizsgálata bigdata elemzés nélkül nem lett volna reális és gazdaságos.
A minden információt mindennel összehasonlító elemzés természetesen számos nem hasznosítható összefüggésre is felhívja a figyelmet. Kiderült például, hogy az elmúlt évtizedekben a női nevet viselő hurrikánok több életet oltottak ki az Egyesület Államok területén, mint a férfinevet, vagy elvont jelentés nevét viselők. Rávilágítottak arra a tényre is, hogy a közösségi oldalakon magasabb adminisztrációs státusszal rendelkező (vezető beosztású) felhasználók kevesebb udvariassági szófordulatot alkalmaznak. Itt lép be a humán agy értelmező szerepe.  A szakmai munka eredménye, hogy egyre több olyan lényeges  összefüggés kerül napvilágra, amelyek segítenek optimalizálni, környezetbaráttá alakítani a termelést és a közigazgatást.

Az emberiség fenntartható fejlődése múlik a tudományos eredmények érvényesülésén, például olyan kérdésekben, hogy hogyan kezeljük a különböző hulladékokat, miként gyártsunk minél kevesebb víz és energiafelhasználással termékeket, hogy állítsuk elő az élelmiszereket, gyógyszereket fenntartható módon.

Az inputok (a bemeneti tudományos eredmények, melyek a további munka alapját adják) megbízhatósága és hozzáférhetősége azonban eleve meghatározza az elemzési módszerek sikeres működését, ezáltal komoly befolyással van a jövőkutatás, döntéstámogatás eredményeire. Ezért amennyiben a tudományos anyagok megbízhatósága csökken, vagy elérhetetlenek a releváns eredmények, az negatív hatással van a civilizációnk fennmaradási esélyeire nézve.

A közlés szempontjából tehát rendkívül fontos az ellenőrzött, etikus kutatómunka (ha nem jó a kiindulás, a további eredmények is tévesek lehetnek), a mondanivaló relevanciája (az emberiség vagy adott szakterület szempontjából mennyire fontos a kutatás),  a célközönség megfelelő beazonosítása (pl. tudományos berkeken belüli közlésre, gyártástechológiai, közigazgatási döntéshozóknak, vagy laikus olvasóknak szánják), a becsatornázás, az információ optimális kereshetővé tétele, illetve a reprodukálhatóság, gyakorlatba építhetőség.

Az internet nem csak a közösségi kommunikációt forradalmasította, de a tudományos közlést és az eredmények elérhetőségét is. A közpénzzel kapcsolatos irányelvek most úgy fejlődnek, hogy az adófizetők által finanszírozott tudományos eredményeknek mindenki számára szabadon hozzáférhetőnek kellene lennie. Ez hozzájárulna az információ szabad terjedéséhez, valamint a digitális, modellezési inputnak alkalmas, adatbázis formában történő közlést is elősegítené. Ezzel pedig nem csak a kutatási területek és a kutatók hatékonysága nőne, de a felhasználók köre oly módon is bővülhet, hogy robusztus elemző algoritmusok munkájába is importálhatók a legújabb eredmények. Bizonyos kritikus esetekben emberi beavatkozásra csak az ellenőrző fázisban van szükség. Egyre nehezebb eligazodni, pedig még sohasem volt ennyire fontos a precíz és gyors információcsere! Bolygónk és megszokott világunk gyors ütemben változik, számos környezeti probléma azonnali megoldásért, új módszerekért,  a termelési folyamataink átalakításáért kiált.

A tudományos közlés és adott szegmens számára jelentős eredmények szűrésének problémái
Az Open Access, azaz nyílt hozzáférésű tudományos cikkek esetében a szerző fizet a cikk lektoráltatásáért, publikálásáért, így az olyan a pályázati és publikációs keretösszeget is felmutató projekteredményeket előnybe kerülnek a kisebb és alacsony költségvetésű csoportokkal, vagy a közlésben és marketingben kevesebb tapasztalattal rendelkező intézmények eredményeivel szemben. Így a tudományos ismeretanyag hangsúlya is torzul és a terjesztés során a nemzeti tudáskincs idegen (kiadói) kezekbe kerül (Makra 2013). A tudománypolitikai irányelvek az Open Access közzétételi költségek kötelező betervezését szorgalmazzák a közfinanszírozású kutatásokba, de ez kevés a fenntartható fejlődést megalapozó tudományfejlődés szempontjából.

A tudományos keresőmotorok és a rangsorolás segíti a releváns információk beszerzését, ugyanakkor például az impakt faktor (IF) tudományterületek között nem összehasonlítható. Sajnos a hivatkozás negatív jellege sem érvényesül, azaz, ha egy cikket cáfolunk, azzal a téves állítást hordozó alkotás és az azt leközlő szakfolyóirat impaktját növeljük. Így egy nagy botrányt kavaró cikk gyorsan emelkedhet a rangsorban. Sajnos az impakt faktor etikátlan módon is növelhető, például ha egy bíráló kötelezi a szerzőt a kézirat lektorálása során, hogy szerepeltessen adott cikkre, vagy adott folyóiratra történő hivatkozást. Amennyiben ez nem megalapozott kérés, általában etikai vizsgálat indítható, de kérdéses, hogy a gyors megjelenést preferáló szerzők belemennek-e egy ilyen bürokratikus folyamatba, vagy egyszerűen eleget tesznek a bíráló kérésének.

Az anyagias megközelítés eredménye, hogy az alacsony költségvetésű műhelyek, melyeknek nincs pénzük kellően nívós publikálásra, nem tudnak jelen lenni a nemzetközi tudományos piacon, és egy potenciálisan jó találmányokhoz nem tudnak befektetőt találni.

Szintén problémát jelent, hogy bár a közösség ellenőrzöttsége a cikkek tudományos tartalmának ellenőrzésén alapul (más kutatók által, peerreview), a kutatóműhelyek és a PhD fokozatot szerzők száma világszerte rohamosan növekszik, így egyre nehezebb feltárni az olyan belső kapcsolatrendszereket, amelyek egymásra hivatkozással, nehezen átlátható összefonódásokkal és elnéző magatartással előnyhöz juttatnak egyes szereplőket a kevesebb kapcsolatrendszerrel rendelkezőkkel szemben. Nehezen kezelhető probléma a valós és csak a tudományos impakt gyűjtés érdekében feltüntetett szerzők kérdése.

Megfigyelhető az is, hogy a review jellegű szemléző, áttekintő cikkekre többen hivatkoznak, mert időt spórolnak meg, így kevesebb tanulmányt kell elolvasni a konklúziók eléréséhez. Így az egyedi eredményt felmutató (sok esetben hosszas laboratóriumi vagy terepi vizsgálatokon alapuló) cikk helyett az adott cikket a többi hasonló publikációval együtt elemző, íróasztal mellett íródott áttekintő cikk kerül a magas szinten hivatkozott kategóriába. Márpedig a hivatkozások száma és minősége a tudományos területekre szánt pénzek elosztásának egyik meghatározó tényezője.

A jól pozícionált, korszakalkotó munkák megítélése sem örök érvényű. Azokat a cikkeket, amelyekre kiemelkedően sok releváns munka hivatkozik 10 év és 2 hónapos időintervallumra visszamenően rangsorolják, így tudománytörténeti szinten ezek a publikus rangsorok sem alkalmazhatók.

Kattintásvadász címek a tudományos közlésben?
Újabban számos tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottságában gazdasági szakemberek vették át a magasabb pozíciókat, és pofitorientált irányba terelik a szerkesztőségi működést. Napjainkban egyre több természettudományi tárgyú szaklapnál is előnyben részesítik a korábban csak bulvár médiából, majd az utóbbi öt-tíz évben már hírportáloktól is ismert kattintásvadász címeket. Mivel a címek megválasztása, akkor sem adja vissza egy munka értékét, ha kellően reprezentatív, sokszor már egy tárgyilagos, tényszerű címválasztás is hátráltathatja az egyébként releváns kéziratok szerkesztőségi elfogadását, lektorokhoz kerülését. Amennyiben nem szakértő bírálja el a cikkek ellenőrzésre bocsátásának lehetőségét, hanem a cím hangzása bír döntő befolyással a folyamatra nézve, még bármilyen szakmai bírálat előtt, a formabontó, újító munkák egy jelentős része kiszelektálódik. Amennyiben pedig egy témához nehéz bírálót találni, ráadásul a bírálat nem végezhető el napok, csak hónapok alatt, ez is a felhasználható, újdonságot, összetett eredményt felmutató cikkek nehezebb befogadásához vezethet, a könnyen átlátható, esetenként kevesebb újdonságtartalmú kéziratok javára. Persze a bírálatok sem csalhatatlanok. A távoli bíráló és a független bírálat előnye az elfogulatlanság, hátránya a felcserélt adatok, adatkezelési hibák nehezebb észlelése és a méréstechnikai csalások kiszűrésének nehézsége. A szakfolyóiratok száma robbanásszerűen nő, ami ahhoz vezet, hogy sok próbálkozással, szinte bármi leközölhető.

Hasznos információkat lenyelő kalóz kiadók
Számos, úgynevezett „ragadozó kiadó” vadászik nagyhatású kutatási eredményekre. Hiába a gyors közlés, amennyiben a magas publikációs költségek dacára a közölt cikkek megfelelő kereshetőségét nem biztosítják. Gyanút kelthet, amikor a kutatócsoport tagjainak nevére szóló levelek egy, a kutatási témáktól teljesen távol álló lapba javasolnak kéziratbenyújtást. Ezek a kiadók valós bírálat nélkül mindent elfogadnak, károkozásuk a kutatóműhely anyagi megkárosításán túl nem csak a közlés elmaradásában merül ki, de jogot is szereznek a kézirat és annak mellékletei fölött, így az elvileg legálisan máshol már nem közreadható. Még nagyobb kárt okoznak akkor, amikor bírálat nélkül közreadnak olyan tartalmakat, amelyek esetleg kevés valóság alappal rendelkeznek, ezzel hibákat okozva az eredményt implementáló szakembereknek, illetve csökkentik  a társadalom tudományba vetett bizalmát.

A kutatómunka értékelése
A különböző mutatók és mérőszámok (if, Hirsch-féle h-index , stb.) képzése még nem tökéletes. A kutatók persze tudják, hogy szakterületükön mely szakemberekre érdemes kiemelten figyelni, de a népesség és az életszínvonal növekedés több tudományos műhelyt igényel, így a kutatók számának radikális növekedésével a releváns munkák egyre nehezebben szűrhetőek, a relevancia indexekkel történő mérésére tehát egyre inkább szükség lesz.

A digitális hálózatok jelenthetik a megoldást
Szerencsére az automatizálás ezeknek a problémáknak a nagy részére is megoldást jelent. Először a Thomson Reuters kísérletezett a gyanús, egymást körbetámogató kutatói körök leleplezésével illetve a megalapozatlan hivatkozásokat kereső algoritmusokkal. Fejlődést jelenthet még az Eigenfactor, SCImago Journal Rank (SJR) és Article Influence Score (AIS) alkalmazása, azaz annak vizsgálata, hogy jelentős művek hivatkoznak-e az adott műre.

Kétségtelen, hogy a tudományos kutatómunka szerepe felértékelődött. Valószínűleg az emberiség valamennyi akut problémájára ott rejlik a megoldás a sorok között. A klímaváltozás, a civilizációs betegségek arányának csökkentése, a túlnépesedés, mind túlélhetők lennének, tudatos döntések segítségével. Már csak az eredmények gyorsabb közéletbe integrálásán múlik civilizációnk válságainak leküzdése.

Amíg a Big data elemzések legjobban fejlődő ága nem az emberiség fennmaradását és az élhető környezet fenntartását szolgáló szabályozott alkalmazások köré, hanem a marketing és a vásárlói körök hatékony elérésére irányul, van hová fejlődni.

Javasolt irodalom:
Makara B. Gábor (2013): A tudományosközlés Open Access megoldásai 2000 – 2020 között, Informatio Scientifica – Informatio Medicata 2013