Egyiptom, te csodás!

Földi Zoltán pilóta és Hankusz Kálmán fotós producer jártak Kairóban, a közel tízmilliós észak-afrikai metropoliszban, Gízában és Szakkarában.

Kairóban

„Kairóban volt egy patrónusunk, aki mindenben segített – kezdi sivatagi beszámolóját  Hankusz Kálmán. Jártunk Gízában (el-Dzsíza), a Nílus bal partján húzódó sziklafennsíkon, ahol megcsodáltuk a Kr.e. két és félezer évvel ezelőtt épült piramisokat. Bár a város Kairó közelében van, három órát kellett autóznunk a piramisokig. A National Geographic-nek köszönhetően a nagypiramisban az elzárt területet is megnézhettük, és – közvetlenül a zárás előtt – a napbárkához is bemehettünk. Szimpatikus angol vezetőnk, Edie, remek kapcsolatrendszerrel rendelkezett, így nem kellett minden szívességért baksist adni. A hazaúton még megálltunk egy kávézóban, megkóstoltuk, milyen a helyi kávé, na, meg azért is pihentünk meg kicsit, hogy erőt gyűjtsünk a visszaútra.

Gízában

Hankusz Kálmán és Földi Zoltán

Az egyiptomi magyar nagykövetségtől kaptunk egy autót és sofőrt egy napra – folytatta Hankusz Kálmán- , így bebarangoltuk az iszlám Kairót  és Kveck Péterrel, Magyarország egyiptomi nagykövetével is találkoztunk.”

Egyiptomi tartózkodásuk minden percét kihasználták, és a – Kairótól 25 kilométerre lévő -Szakkara sivatag csodáit sem hagyták ki.

„Remélem, a képek önmagukért beszélnek – csapott a közepébe Hankusz Kálmán. – Szakkara a mai napig egy óriási titok. Már az odavezető út sem volt egyszerű, autentikus környezet, amely nélkülöz minden, a nagyvárosokra jellemző hivalkodást, csillogást. Az ember belekóstolhat a hamisítatlan arab miliőbe, itt az európai szem számára minden érdekes. A hőség számunkra szinte elviselhetetlen, de a helyiek három felsőben és „jégeralsóban” járnak. Bár a lépcsős piramisokhoz pálmafák között vezet az út, aztán egy hihetetlenül éles határvonal, vége a zöldnek, kezdődik a   sivatag. Nincs átmenet.

Szakkarában