Blog

Puglia azúrkék öble, fehérre meszelt házai és ókori barlanglakásai tökéletes befejezései a majd' két hónapja tartó 2500 kilométeres dél-itáliai körünknek.

Nehéz még egy olyan konyhát találni, mint az olaszoké, aminek alapja rendkívül színes, mindig friss, alázatosan egyszerű és régiónként ennyire különböző lenne.

Lehetséges, hogy az emberiség legjelentősebb problémáira létezik lejegyzett megoldás, de a lényeg elvész a zajban.

„Ez pedig Ádám és Éva olívája" – mondja büszkén Corrado, a Masseria Brancati mostani tulajdonosa, ahogy megállunk a birtokán lévő ezer éves olajfák egyike előtt.

Krisztus előtt 79-ben, Pompeji korán kelő pékjei és árusai még nem tudták, hogy ezen a bizonyos hajnalon az ítélet napjára virradtak.

Nem hiába hívják az Istenek ösvényének, vagyis Sentiero degli Deinek az Amalfi-part hegyi falvait összekötő sziklás útvonalat.

Nápolyi látogatásomnak két célja van, egyrészt felfedezni a várost, másrészt pedig részt venni a Serra di Cassanok évtizedek óta először megtartott családi összejövetelén.

Sorrento, ez a Nápolytól 50 kilométerre délre fekvő tengerparti város évszázadok óta rendkívüli módon ünnepli a húsvétot.

Itália zöld köldöke, Umbria, vadregényes tájaival, középkori városaival, különleges, csak erre a vidékre jellemző gasztronómiájával méltó versenytársa a mindig napos Toszkánának.

A 13. század óta zarándokok milliói keresik fel az olaszországi Assisit, hogy segítségért fohászkodjanak és leróják tiszteletüket a katolikus egyház legnépszerűbb szentjének kriptája előtt.