180 millió éve alakulhattak ki az első melegvérű dinók

A University College London és a Vigói Egyetem szakemberei egy új kutatás során arra jutottak, hogy a legelső melegvérű dinoszauruszok már 180 millió éve, a jura időszakban kialakulhattak. A testhőmérséklet szabályozásával számtalan különböző éghajlatú területet meghódíthattak.

A kutatók 230-66 millió évvel ezelőtti, mintegy 1000 ősmaradványt elemeztek a korszak klímamodelljei, földrajza és a dinoszauruszok családfája adataival együtt. Ezekből kiderült, hogy a dinoszauruszok két nagy csoportja, a theropodák (ahová a T. rex vagy a Velociraptor is tartozott), valamint a madármedencéjűek (amelyek közé például az olyan növényevők, mint a Stegosaurus tartoztak) hűvösebb éghajlatú területekre költözött.

E két csoport az, amelyek képviselői közt találtak már melegvérűségre utaló jegyeket, például hőszigetelő hatású tollakat vagy tollkezdeményeket. Ezzel szemben a szauropodák (mint pl. a Brontosaurus, vagy a Diplodocus) a bolygónk meleg éghajlatú régióiban maradtak.

„Az elemzésünk azt mutatta, hogy a különböző éghajlatot kedvelő főbb dinoszaurusz csoportok akkor jelentek meg, amikor a Jenkyns-esemény során, 183 millió éve az intenzív vulkáni aktivitás hatására emelkedett a hőmérséklet, és növénycsoportok haltak ki” – magyarázta Dr Alfio Alessandro Chiarenza, a kutatás vezetője.

A Jenkyns-esemény, azaz a toarci óceáni anoxikus esemény egy kiterjedt óceáni oxigénszegénységgel járó klímaesemény volt a jura időszak elején. Ennek során úgynevezett szuperüvegház-állapot alakult ki bolygónkon, annak köszönhetően, hogy néhány nagy magmás provinciában hosszan tartó vulkánkitörések (a mai Dél-Afrika és Antarktika területén) zajlottak.

Ezekből a légkörbe került szén-dioxid hatására nemcsak felmelegedés történt, de az óceánok elsavasodtak és oxigénszegénnyé váltak. A meleg időszak két szakaszból állt, amelyeket egy hidegebb időszak választotta el egymástól. Volt tehát mihez alkalmazkodniuk az ekkor élt élőlényeknek.

Ezen időszak során számos új dinoszaurusz csoport alakult ki, és a kutatók szerint a melegvérűség erre a környezeti krízishelyzetre adott evolúciós válasz lehetett. A hidegebb éghajlaton is aktív állatok gyorsabban nőhettek, gyorsabban szaporodhattak. Ezen időszakban a sarkvidékek is kellemesebb klímájúak voltak, és dús növénytakaróval rendelkeztek.

Feltehetően a mai madarak hőszabályzó rendszere is ehhez az időszakhoz köthető. A meleg égövben maradt, szárazabb, szavannaszerű környezetet kedvelő szauropodák hatalmas mérete is egyfajta evolúciós hőmérsékleti alkalmazkodás volt.