Különleges volt a jégóriások vándorlása

A Naprendszer a születésekor nem egészen úgy nézett még ki, mint ma, a bolygók másutt alakultak ki, és csak kissé később vándoroltak mostani helyükre. Az Uránusz és a Neptunusz, vagyis a Naprendszer jégóriásai ezen vándorlásuk közepette rengeteg jeges, üstökös jellegű égitesttel ütköztek össze.

Egy új kutatásban a Kaliforniai Egyetem (Santa Cruz) három szakembere arra jutott, hogy óránként három efféle, kilométeres nagyságba tartozó objektum is becsapódott a vándorló jégbolygókba, s gyarapította azok tömegét, gazdagította a légkörüket. Az egyelőre csak preprintként létező kutatást a Universe Today ismertette.

A Naprendszer két külső bolygója, bár óriásbolygó, különbözik a Jupitertől vagy a Szaturnusztól, egymásra viszont számos tulajdonságukban, összetételükben hasonlítanak. Mindkettő légköre gazdag ammóniában és metánban – jeges formában, no és ezeken túl a jelentős mennyiségű víz is elkülöníti a gázóriásoktól őket.

Mindkettő kékes árnyalatú, és sokkalta hasonlóbbak, mint azt a Voyager híres – ám azóta korrigált színű – képpárján látjuk. Az Uránusz különlegessége azonban a rendkívüli, 98 fokos tengelyferdesége, amelynek köszönhetően messziről nézve úgy fest, mintha az oldalán gurulva keringene a Nap körül. A Neptunusz specialitása a mintegy 2000 kilométer per órás szél.

E két bolygó jóval azt követően vándorolt mai helyére, hogy a Naprendszer keletkezése lezajlott, és a protoplanetáris korong maradékai felszívódtak. Erről szól (többek között) az úgynevezett Nice-modell vagy Nizza-modell, amely a korai Naprendszer dinamikáját, változásait írta le mintegy 20 évvel ezelőtt. E modell szerint az összes óriásbolygó közelebb született a Naphoz, mint ahol most lakik, azonban valamiféle kaotikus, vagy katasztrofális esemény hatására a korábbi rend gyökerestől felfordult s a bolygók mai, Naptól távolabbi helyükre vándoroltak.

A kaliforniai kutatók új modellszámításai alapján úgy tűnik, hogy a Neptunusz volt a két jégóriás közül közelebb a Naphoz (vagyis beljebb született, mint a most beljebb keringő Uránusz), amire az is utal, hogy a Neptunusz tömege nagyobb. A kutatók modellszámításaikkal azt is megvizsgálták, hogy a vándorlásuk ideje alatt mennyi plusz tömeget szedhettek össze az óriásbolygók, vagyis mennyi bolygócsíra-maradék, és mindenféle jeges kis égitest csapódhatott nekik.

E számítások meglehetősen viharos időszakot jelenítenek meg, ami akár egymillió évig is eltarthatott, és átlagosan óránként 3, egy kilométer körüli méretű égitest ütközésével járt. Ezek az égitestek egy, a Naptól távolabb elhelyezkedő, a kisbolygókhoz vagy a Kuiper-övhöz hasonló csoportban léteztek.

Attól függően, hogy a két jégóriás közül melyikről van szó, az Uránusz és a Neptunusz helyet cseréltek-e vándorlás közben. Ha úgy született a két bolygó, hogy az Uránusz volt már ekkor is közelebb a Naphoz, akkor úgy tűnik, a Neptunusz némiképp védte őt, és a legtöbb bolygócsíra-maradékot maga gyűjtötte össze.