3000 éves élesztővel készült sör

A recept egy 3500 évvel ezelőtti egyiptomi papiruszról való, az élesztőt pedig 3000 éves cserépedényből nyerték ki.

Dylan McDonnell még a világjárvány idején olvasott arról, hogy egy brit férfi, ahogy oly sokan akkor, kenyérsütésbe fogott, mégpedig 4500 évvel ezelőtti, egyiptomi élesztőgombával készült kovásszal. McDonnell, aki amatőr sörfőző, és közel-keleti tudományokból diplomázott, érthető okból arra gondolt: ha kenyeret lehetett, akkor sört miért ne. A különös sörről a Smithsonian Magazine számolt be.
McDonnell az Ebers-papiruszt hívta segítségül, ezt tekinthetjük az első orvoslásról, gyógynövényekről szóló iratnak. A benne részletezett szerekkel a kopaszodástól kezdve a krokodilharapásig mindenféle bajt igyekeztek gyógyítani.
A számos gyógyszer-recept mellett sör recept is szerepelt benne – ezt szintén gyógyhatása miatt készítették és fogyasztották. A leírásokban mintegy 75 helyen említik valami formában a sört, és McDonnell ezek részleteiből mazsolázta ki a sörfőzéshez szükséges alapanyagokat. Az összes lehetséges alapanyagot azután gyakoriságuk szerint sorrendbe állította, így egy általánosnak tekinthető, nyolcféle anyagból álló hozzávaló-listát készíthetett.
Mik is voltak az egyiptomi sörben?
A sivatagi datolyaként említett Balanites aegyptiaca nevű fafaj édeskés-kesernyés termése, a szír krisztustövis (Ziziphus spina-christi) virágán gyűjtött méz. Kellett hozzá a szikomorfüge (Ficus sycomorus) gyümölcse, fekete kömény (Elwendia persica) magja, borókabogyó, izraeli arany mazsola, szentjánoskenyér (talán sokaknak karobként ismerősebb), no meg tömjén. A sör alapját persze ez esetben is a gabona jelentette: bordó egyiptomi árpa, tönkebúza és még egy további ősi búzafaj.
McDonnell még a szikomorfügét is hiteles forrásból szerezte be: egy 1400 éves faültetvényről, Egyiptomból. Az élesztőért egy ősi élesztőkkel foglalkozó céghez fordult, amely régészek és mikrobiológusok közti együttműködés eredményeként számos ősi edénytöredékből sikeresen kitenyésztett ősi élesztőgombákat forgalmaz. (Háztartási használatra szolgáló, sütéshez való ős-élesztőt is lehet náluk venni, bár kissé megdrágítaná a kenyerünket.) A sörélesztő, amelyet McDonnell vásárolt egy olyan, a filiszteusok által, időszámításunk előtt 850 körül használt edényből ered, amelyet minden valószínűség szerint egykor ők is sörfőzés során használhattak.
A kész sör kissé sós aromájú, az alkoholtartalma 5 százalékos, és van egy kis kajszira emlékeztető, gyümölcsös beütése, virágos utóíze.
Az aroma sokkal közelebb áll a cideréhez, mivel nincs az összetevők közt a ma fogyasztott sörök kesernyés ízét adó komló. Akik kóstolták, azok szerint frissítő, citrusos ízű, és itatja magát.
McDowell nem tervezi, hogy eladásra is készítsen a sörből, ám kóstoltatásokra lehet nála jelentkezni. A recepten kissé változtatott az eredetihez képest, a szikomorfügét egyszerű török fügére, az ősbúzát rizskorpára cserélte, majd a végleges receptet az élesztőt adó cég honlapján közzé is tette.