Különleges arborétumot láthatunk Malonyán

Közép-Európa egyik legpompázatosabb látványt nyújtó arborétuma a Nyitrától szűk 30 kilométerre keleti irányban fekvő Barskisfalud (szlovákul Vieska nad Žitavou) község határában található Malonyai Arborétum.

1892-ben alapította a nizzai születésű, de a magyarországi Tana, mai nevén Tanakajd községben felnőtt Ambrózy-Migazzi István (ugyanebben az esztendőben vette feleségül Migazzi Antónia grófnőt). Ezt követően építtették fel saját lakóhelyükül a parkban ma is látható kastélyt, igaz, annak elsősorban a belső tereiben a következő években változtatások történtek.

A kastély ma nemzeti műemlék, egyébként pedig a Szlovák Tudományos Akadémiához tartozik, a felső szinten az ő irodáik vannak, így a látogatók csak a földszinti részbe mehetnek be, ahol kialakítottak egy Ambrózy-Migazzi István emlékszobát. Egyébként napjainkban magának az arborétumnak is van egy a látogatók elől elzárt kísérleti része.

Kiállta az idők viharait

Az arborétum kialakításának hátterében az állt, hogy a gróf a világ számos pontján jártában meggyökerezett benne a gondolat, hogy vajon miként lehetne mediterrán és más vidékek növényeit, fáit meghonosítani a Közép-Európára jellemző éghajlati körülmények között. A kastélyuk elkészültét követően máris ültetett több, a világ távoli vidékein honos örökzöldet.

Évekkel később azt látta, hogy e fák lombkoronái annyira uralni kezdték az egész parkot, hogy azok napfényszűrő hatása az aljnövényzet teljesen megváltozott. Arra jutott, hogy emiatt komoly átalakítás szükséges.

Az arborétum egy részlete.

Forrás: Csibrányi Zoltán

Azt tervezte, hogy a park bizonyos részein kicseréli a fákat tűlevelűekre, örökzöldekre és úgynevezett félörökzöldekre. Az ebbéli fejlesztésére irányuló munkáját ő maga sosem tekinthette befejezettnek, mert miután 1914-ben hazautazott édesanyja temetésére, majd kitört az első világháború, már sosem tért vissza malonyai birtokukra. (Érdemes megjegyezni, utána sem távolodott el a növények világától, amit ékesen bizonyít, hogy a magyarországi Kám község mellett létrehozta a jeli arborétumot.)

Ám a Malonyai Arborétum kiállta az idők viharait.

Volt, amikor a kemény tél miatt szinte minden odatelepített faj kipusztult.

A két világháború is rányomta bélyegét a Szlovákiában egyedülálló és Közép-Európában is a legkülönösebbek közé sorolható botanikus kertre. Az igazán komoly fejlesztés és jobbátevés 1953-ban indult, amikor a Szlovák Tudományos Akadémiához került, minthogy onnantól tudományos fokozatú munkások vették kezelésbe, gondozásba.

A világ minden tájáról

Azóta a fák gyűjteménye jócskán bővült annak köszönhetően, hogy elindították az együttműködést a világ több arborétumával. Így mára az egykori 40 hektár helyett már 67 hektáron barangolhatnak a természetszerető látogatók, miközben nagyjából 2300 növényfaj egyedeit láthatják közvetlen közelről.

Láthatunk itt növényfajokat, növényfajtákat Észak-Koreából, Kelet-Ázsiából, így Kínából és Nepálból, továbbá Észak-Amerikából.

Egyes fajok az őshazájukon kívül az egész világon csak itt láthatóak, már csak ezért is egyedülálló ez az arborétum.

Ráadásul a miénkhez hasonló éghajlati körülmények között sehol nincs még egy ilyen széleskörű gyűjtemény. Igazi különlegességnek számít a japán hóvirágfa, amelynek virága kellemes illattal varázsolja el az embert. De például tengerparti mamutfenyőt, koreai borbolyát, kínai kőrisfagyalt, lepényfát, kínai júdásfát, mézgás égert, kínai szúrósfenyőt, nagytobozú fenyőt, kék duglászfenyőt, télálló citromot, óriás mamutfenyőt sem mindennap lát az európai ember.

A rózsakertben és tavacskában is gyönyörködhetünk. A főútvonal négy és fél kilométer, de összességében jóval többet lehet itt sétálni, pláne, ha eltéved valaki. A parkba való belépés előtt, a pénztárnál a belépőjegy mellé vásárolhatunk (plusz 20 euró centért) egy kis sematikus térképet, de a valóságban, a sok útelágazás közben ez nem sokat segít – és akkor finoman fogalmaztam.

Nem nehéz eltévedni

Talán segítene, ha több ponton lennének kihelyezve irányjelző táblák. Számos növényegyedről hiányzott az egyébként többnyelvű megnevezésüket feltüntető kis lapocska, és bár helyenként vannak kint olyan táblák, amelyeken fényképek segítségével mutatnak be bizonyos fajokat, de az átlagember a valóságban látottak sokaságában szinte biztosan összegabalyodik.

Egy idő után úgy érezheti, hogy elveszett a helyenként sűrűn kanyargó ösvények sokaságában. Mi is eltévedtünk, volt egy szakasz, amelyet háromszor láttunk, miközben vélhetően más útvonalak meg kimaradtak. Aki ráér egész napot ott tölteni, annak nem gond a bolyongás, ellenben akinek csupán pár órája van végigjárni, az egy idő után vélhetően mindjobban lelombozódik.

Összegzésképpen mégis nyugodt szívvel elmondható, hogy megéri ellátogatni a Malonyai Arborétumba, amelyet látva – különösen a jelenkorunkat egyre inkább érintő, rossz irányba változó, az egész bolygón tapasztalható éghajlatváltozás közepette – megbizonyosodhatunk arról, hogy a növények, fafajok sokasága bizony képes alkalmazkodni az őshazájuk éghajlatától jelentősen eltérő körülményekhez is.