Feltárult a legnagyobb gerinctelen arca

A karbon időszak nemcsak arról nevezetes, hogy ekkor képződtek bolygónk legnagyobb szénkészletei, hanem arról is, hogy ekkor volt az óriás ízeltlábúak aranykora. 70 centis skorpiók és szitakötők éltek akkoriban, sőt, ez a kiterjedt mocsárerdőkkel teli kor adott otthont a valaha élt legnagyobb ízeltlábúnak is.

Az Arthropleura testhossza nagyobb lehetett 2 méteresnél, és azok közé az állatok közé tartozott, ahova ma az ezerlábúakat sorolják. Egy franciaországi ősmaradvány vizsgálatával nemrégiben feltárult az is, hogy miként nézett ki az állat feje, számolt be a Londoni Természettudományi Múzeum. 

Az állatnak számos ősmaradványa ismert, azonban eddig csak a testét – feje nélkül – találták meg. Ezek alapján az állatot az ikerszelvényesek, azon belül az ezerlábúak közé sorolták. Az állat újonnan felfedezett feje azonban egy kissé megcsavarta ezt a besorolást.

„Egészen eddig csak az Arthropleura testéről voltak jó állapotú ősmaradványaink. Ezek minden testszelvényén két pár láb volt, ami az ezerlábúakra alapvetően jellemző tulajdonság, ezért óriás ezerlábúnak tekintettük” – magyarázta Dr. Greg Edgecombe, az ősi ízeltlábúak szakértője, a kutatás résztvevője. Az új kövületekből azonban kiderült, hogy az állat fejének olyan jellegzetességei vannak, amik a százlábúakra jellemzőek.

Az ezerlábú és a százlábú közt nem az a különbség, hogy hány lábbal is rendelkezik, alapvető eltérések vannak köztük. Míg az ezerlábú teste csőszerű, minden testszelvényén 2 pár lába van és korhadékot eszik, addig a százlábú teste lapított, szelvényenként csak 1 pár lába van, és az állat ragadozó.

A most megtalált fej részleteiben már a százlábúakra is erősen emlékeztet: egymáshoz közeliek a rágói, és két, a rágók mögött elhelyezkedő végtagpárral is rendelkezett. Ezek a tulajdonságok azonban nem nagyon illenek össze, ha abból indulunk ki, milyen rokoni szálak kötik össze a százlábúakat és az ezerlábúakat.

Bár az Arthropleuráról még sok adatunk hiányzik, nem tudjuk, minként lélegzett és mit evett, a friss kövületekkel sokkal teljesebbé vált a képünk róla. A kövületeket és a modern genetikai adatokból felállított családfát összefésülve világossá vált: a százlábúak és az ezerlábúak valójában egymás legközelebbi rokonai.

A maradványokat egy francia szénbányában ásták ki még az 1970-es években. Amikor egy ilyen állat elpusztult, gyorsan betemetődött, majd a maradványai körül egy sziderit nevű, vastartalmú ásvány szemcséi rakódtak ki. E szemcsék őrizhették meg az állat finom anatómiai részleteit, amelyeket mikro-CT és szinkrotron vizsgálattal lehetett most kiolvasni az Autun város múzeumában őrzött kövek belsejéből anélkül, hogy a kövületeket ki kellett volna preparálni.

A különböző Arthropleura-maradványoknak eltérő számú testszelvényük van, ez pedig ismét az ezerlábúakra utaló jel. Az ezerlábúak úgy válnak egyre nagyobbakká, hogy mindig több és több további testszelvényt növesztenek, mígnem elérik a maximális számot. Ezzel szemben a százlábúak úgy születnek, hogy már ekkor megvan minden testszelvényük.

Úgy tűnik, az Arthropleura a teljes méretét csak az ivarérettsége körüli korban érhette el, nem pedig születésekor. A francia bányában előkerült maradványok egy olyan fajhoz tartozhattak, amelyek kb. 40 centisre nőttek „csak”, legalábbis ekkorák az itt fennmaradt és eddig megismert maradványok. Az állat lassan járt, és nem voltak a százlábúakra jellemző ragadozó testrészei, se méregkarom, se a zsákmányt megragadó speciális láb nem nőtt rajtuk, így talán a mai ezerlábúakhoz hasonlóan korhadékfogyasztó volt, nem ragadozó.