Marsrengéseket és becsapódási krátereket hoztak összefüggésbe

Az InSight marsszonda ugyan már befejezte küldetését, azonban annak ideje alatt mintegy 1300 marsrengést rögzített a szeizmométere. Ezek elemzése még tart, hasonlóan más NASA-küldetésekhez, azok befejezése után még hosszú évekig zajlik a tudományos munka az adatok feldolgozásával. Az InSight által mért marsrengések a Mars belső szerkezetének feltárásában segítik a kutatókat, a rengések terjedése alapján következtetni lehet arra, mi is van a vörös bolygó felszíne alatt.

Két új kutatásban becsapódások szeizmikus jeleit elemezték, számos új felfedezést tettek. A elemzésekről a szakemberek két külön tanulmányt is közzé tettek a Geophysical Research Letters folyóiratban.

A marsrengéseket és egyes becsapódásokat már korábban is összefüggésbe lehetett hozni: a rengés nagyjából meghatározható helyszíne alapján a Mars körül keringő szondák felvételein megtalálták a kérdéses helyen és időben keletkezett új krátereket. Most az egyik elemzésben egy igen izgalmas helyszínen, a Cerberus Fossae hasadékrendszerénél a felszínt elérő becsapódást és egy rengést tudtak összekapcsolni a NASA kutatói.

A Cerberus Fossae területe tektonikailag igen aktív, marsi viszonyok közt persze. A becsapódás maga 1640 kilométerre volt az InSight szondától, és egy 21,5 méteres kráter képződött miatta. Azonban a rengés energiájának adatai alapján a szakemberek nem erre számítottak: a szondához sokkalta közelebbi helyszínt vártak volna.

A marsi kéreg olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek letompítják a becsapódások okozta rengéshullámokat. A kutatók úgy vélik, ez a becsapódás olyan hullámokat keltett, amelyek a bolygó köpenyén keresztül juthattak el az InSight műszeréhez.

Ennek azonban tovagyűrűző hatása is van. A rengés adatai alapján kiszámított mélybeli útvonal arra is alapokat ad, hogy finomítsuk a Mars belső szerkezetéről alkotott modelljeinket. Egyelőre nem világos, hogy egy becsapódásból eredő rengés mi módon volt képes nagy mélységbe jutni.

A feljavított modellek alapján pedig újra kellene számolni a már felmért rengések távolsági adatait is. Más szóval: kissé felforgatta az eredmény azt, amit eddig sikerült megállapítani a Mars belsejéről és a marsrengésekről.

A másik elemzés során gépi tanulás segítségével sikerült az InSight környezetében 123 becsapódás nyomát azonosítani. Ezek valószínűleg abban az időszakban keletkeztek, amíg zajlottak a szonda szeizmikus mérései. A rengések közül azután 49-et tudtak összefüggésbe hozni e becsapódások valamelyikével (ezek egyike a fentebb külön részletezett). Korábban nyolc rengéshez tudtak csak hozzárendelni egy-egy becsapódási helyszínt, azonban maguknak a rengéseknek a jellemzői alapján még 60 olyan volt, amelyről valószínűsíthették a becsapódásos eredetet.

Az így újonnan felismert becsapódásos regések azután már mind alkalmasak arra, hogy segítségükkel a marsi kőzetekben, a kéregben és a köpenyben terjedő rengéshullámokat sokkal jobban megismerjük, megértsük. A becsapódások gyakoriságával kapcsolatban pedig arra jutottak, hogy azok száma 1,6-2,5-szer több, mint eddig gondoltuk a keringő szondák megfigyelései alapján, viszont csak ötödrésze annak, mint amit a rengések jellegéből korábban kikövetkeztettek.

Ezeknek a következtetéseknek pedig arra is hatása lesz, hogy mennyire tekinthető biztonságosnak egy terület a Mars felszínén, mekkora esélye van egy becsapódásnak egy adott ponton. Ennek igazán akkor lesz jelentősége, ha az ember is eljut majd a Marsra.