Úgy tűnik, a halak felismerik az egyes búvárokat

Számos állatról ismert, hogy képesek egyes embereket megkülönböztetni, ezek az állatok azonban elsöprő többségben fogságban tartott példányok. Olyasmiről, hogy egy vadon élő hal is képes volna erre, mindeddig nem voltak bizonyítékok.

Német kutatók egy korzikai tengeri kutatóállomáson, a partok közeli vizekben tengeri durbincsok két fajával találkoztak, Oblata melanura és Spondyliosoma cantharus. Ezek a halak a kísérletekben jutalomként használt eleségből szívesen csentek a búvároktól. A kutatók azt vették észre, hogy egy idő után a halak elkezdik követni azt a búvárt, aki korábban az eleséget hozta, és akkor is őt követték, ha az adott pillanatban nem nála voltak a jutalomfalatok.

Ezt tapasztalva a kutatókban felmerült, hogy a halak képesek megkülönböztetni az egyes búvárokat, ezért kísérletekbe fogtak 2024 nyarán. Korábban egyetlen alkalommal, fogságban tartott lövőhalakról derült ki, hogy emberek számítógép rajzolta képét meg tudták különböztetni.

„Eddig azonban fel se merült senkiben, hogy vajon a vadon élő halakban megvan-e a képesség vagy épp a motiváció arra, hogy felismerjenek minket, ha belépünk az ő víz alatti világukba” – mondta a kutatást vezető Maëlan Tomasek. A kísérletekből most az derült ki, hogy a halak valóban megismerik az egyes búvárokat, és azokat követik, akikről tudják, hogy finomságot kapnak tőlük.

A kutatók 8 méteres mélységben végezték a kísérleteiket, olyan helyen, ahol a halak már korábban megszokták az ember jelenlétét. Habár több tucat halfaj élt itt, a két tengeri durbincsfaj volt igazán érdeklődő résztvevő ezek közül. A halak fiatal egyedek voltak, jó néhányukat a mintázatuk és méretük alapján egyedileg is azonosítani lehetett, de egyébként abszolút önkéntesen vettek részt a kísérletekben. Ha épp olyan volt a kedvük, nyugodtan elúszhattak a helyszínről.

A betanítás során a „kiképző” búvár élénkpiros mellényt öltött és így vonta magára a halak figyelmét. Ha sikerült rávennie őket, hogy kövessék, a halak jutalomfalatot kaptak. Később fokozatosan megszabadult a színes mellénytől majd a jutalomfalatokat is elrejtette ám a halak továbbra is mentek utána. Ha 50 méteren át követték őt, akkor előkerültek a falatkák, és a halak megkapták a jutalmukat.

„Amikor bemerültem a vízbe, másodperceken belül láttam őket felém úszni, mintha csak a semmiből tűntek volna elő” – mondta Katinka Soller, a kutatás résztvevője, aki búvárként betanította a halakat. Azonban nemcsak követték őt a durbincsok, hanem minden nap ugyanazok az egyedek jelentek meg a „tanóra” idejére. Soller pedig elkezdett neveket adni nekik.

Bernie két csillogó, ezüstszínű pikkelyt viselt a hátán, Alfie-t pedig a farokúszójából hiányzó, kiharapott darab alapján lehetett megismerni. 12 napi tréning után mintegy 20 hal rendre követte Sollert, amelyek közül többet meg tudott különböztetni a külső jegyeik alapján. A kísérletek következő lépése az volt, hogy kiderítsék: vajon ezek a halak is képesek Sollert megkülönböztetni a másik búvártól?

Amikor Sollerhez kutatótársa is csatlakozott, egy kissé eltérő mintájú felszerelésben, első alkalommal a halak még mindkettőjüket követték, ám továbbra is csak Sollertől kaptak jutalomfalatot. „Látni lehetett, hogy küszködnek a döntéssel: melyikünket is kövessék?” Második alkalommal már kizárólag Sollert követték, vagyis megismerték őt. A halak tisztában voltak azzal, hogy melyik búvártól fogják megkapni a várt jutalomfalatokat.

A hat egyedileg is vizsgált hal (akiket felismertek a jegyeik alapján) tanulási jellemzői alapján az is világossá vált, hogy köztük négy sokkalta gyakrabban választotta a „helyes” búvárt. Ez azt jelentette, hogy a halak nem csak megszokásból követték Sollert, hanem ténylegesen megismerték őt.

A két búvár aztán teljesen azonos felszerelést öltött. A halak ekkor már képtelenek voltak megkülönböztetni őket egymástól, ez pedig szintén arra jelentett bizonyítékot, hogy az egyedi jegyek (búváröltözet színe, mintája) alapján tanulták meg, melyikük is a „potyafalat” forrása. Mivel a durbincsoknak remek a színlátásuk, nagyon valószínű, hogy a színek alapján tudták eldönteni, melyik búvárt érdemes választaniuk.

„Mi búvárok is így ismerjük fel egymást a víz alatt, a búvárruha, a búváruszony vagy a felszerelés más részeinek színei alapján, mivel az arcokat elfedi és eltorzítja a búvármaszk” – tette hozzá Soller. Valószínű, hogy hosszabb idő alatt a halak rájöttek volna a finomabb részletek jelentőségére, mint például a búvárok haja vagy keze. „Már láttuk, amint az arcunkhoz közel úszva figyelnek, méregetik a testünket, mintha csak ők tanulmányoznának minket, nem pedig fordítva.”

Habár anekdotikus történetek már voltak arról, hogy egyes halak megismernek egyes embereket, most először sikerült célzott kísérletekkel is igazolni, hogy ezek nem valami légből kapott sztorik csupán. Nagyon valószínű, hogy számos halfaj képes erre, köztük olyanok is, amelyeket kedvtelésből tartunk akváriumainkban.