A krill már egy kevéske pingvinkakitól is retteg

Halak, cetek, fókák, pingvinek egyaránt vadásznak az antarktiszi vizekben élő krillre. Egy amerikai kutatótriónak nemrégiben azt sikerült bebizonyítania, hogy a krill számára végzetes veszélyt jelentő pingvin guanójának víz alatt terjedő szagára is meneküléssel reagál a kis rákocska.

A zsákmányállatok számára létfontosságú, hogy időben felismerjék a ragadozó közelsége jelentette veszélyt, és jól tudjuk, hogy ennek jeleire reagálnak is. A zooplankton egyes képviselői lárvakorukban az ürülékből származó ammónia szagát megérezve megállnak a fejlődésben, vagy egyes kétéltűek lárvái abbahagyják a táplálkozást, mozgást. Egészen könnyen érthető, hogy a krill számára is kell legyenek olyan jelek, amelyek figyelmeztetik a közelgő veszélyre.

A krillről rengeteg kutatás készült már, ám ezek elsöprő többségükben a ragadozók (pl. bálnák) szempontjai szerint vizsgálták a zsákmányfajt. A kutatók most vadon befogott krillt vizsgáltak, amelyeket az egyik antarktiszi kutatóállomáson lévő labor nagy tartályában tartottak. A pingvinguanót egy közeli sziget Adélie-pingvin kolóniájának területén gyűjtötték be. Az Adélie-pingvinek étrendjét 99,6 százalékban krill jelenti, naponta jó másfél kilót benyel belőle egy pingvin, így ideális választásnak bizonyult e faj.

A kutatók a krill fő élőhelyi mélységében uralkodó fényviszonyokat teremtettek az egyes akváriumokban, ahova néhány darabot átraktak a kifogott állatokból. Ezekben aztán az ezeken átáramoltatott tengervízhez élelmet (algát), illetve pingvinguanót, vagy ezek mindegyikét adagolták, s automata kamerákkal megfigyelték a krillek viselkedését. A felvételek alapján minden egyes állatka mozgását rekonstruálni tudták.

A krill általánosságban az áramlás irányával szemben úszik, azonban ha a pingvinkaki szagát megérezték, megfordultak, és menekülni kezdtek a szag irányától. Nemcsak az irány, hanem a sebesség is megváltozott, 1,2-1,5-ször gyorsabban úsztak és háromszor gyakrabban kanyarogtak úszás közben, és nagyobb ívű kanyarokat is írtak le.

A pingvinguanó szagát megérező krill 64 százalékkal kevesebbet evett, és az utólagos mérések azt is feltárták, hogy kevesebb szén is épült be a szervezetükbe a táplálékból. Nagyon úgy tűnik, hogy a cikkcakkban úszó állat nem tudott elég hatékonyan táplálkozni.

Az egyelőre nem világos, hogy a guanó mely összetevője váltja ki ezt az elkerülő magatartást, de könnyen lehet, hogy a megemésztett fajtársak szaga. A kutatók úgy vélik, hogy a többi ragadozó jelenlétét jelző szagokra is hasonlóképp reagálhatnak a rákocskák.

Azonban nem ismert egyelőre, hogy a felmelegedő és elsavasodó óceánban mindez a viselkedés milyen következményekkel jár majd a sérülékeny sarkvidéki ökoszisztémában. Ha a krill kevesebbet táplálkozik, az viszont bizonyosan azzal is jár majd, hogy kevesebb szén jut az óceán fenekére, és így kisebb mennyiséget vonnak ki az élőlények a körforgásból.