Ezért tűnnek finnyásnak egyes lepkék

A lepkék és a növények egymással sok millió vagy épp sok tízmillió éves párhuzamos evolúciója során alakultak ki az olyan szoros kapcsolatrendszerek, mint például a káposztalepkék és a káposztafélék közti. Egy új kutatásban arra derült fény, hogy a lepkék étrendje és a fogyasztott növények illatanyagai közt szoros összefüggés áll fenn. A kutatók elmélete szerint az illatanyagok alapvetően határozzák meg, hogy egy lepke finnyás, vagy sokféle növényből táplálkozik-e.

A nappali lepkék „orra” előtt számos növényi illatanyag száll el, mivel nappal ezekből többet bocsátanak ki a növények, és ennek segítségével a lepkék ki tudják választani, hogy miből szeretnének enni. Az illat révén ki tudják deríteni, hol is található a kedvencük, és oda fognak menni falatozni. Éjjel azonban kevesebb az illat, így az éjjeli lepkék nem tudnak annyira válogatni sem, ezért eszik, amit találnak.

A felfedezés egyrészt megmagyarázza, hogy egyes lepkék miért ragaszkodnak bizonyos növényekhez, másrészt azt is megerősíti, hogy a növényekből áradó illó anyagoknak milyen nagy szerepük is van. Ezek az illatok alapozzák meg a növények-rovarok közti evolúciós kapcsolatokat.

A kutatók 94 lepkefaj 582 egyedének antennáját, vagyis a fő szaglószervét vizsgálták meg és hasonlították össze. Arra jutottak, hogy a nappali lepkék antennái a testméretükhöz képest nagyobbak, mint az éjjeli lepkéké. Ez azt is jelenti, hogy a nappali lepkék ennek köszönhetően jobb szaglásúak lehetnek, mivel nagyobb hasznot jelent számukra a jobb „orr” a nappali, illatokban gazdag viszonyok közepette.

Azok a lepkék, amelyek nőstényei csak egészen kevéske típusú növényen táplálkoznak, általánosságban nagyobb antennákkal rendelkeznek, mint azon fajok nőstényei, amelyek bármit megesznek. A kutatók szerint ennek az az oka, hogy a specialista lepkéknek nagyon jó szaglásúaknak kell lenniük, ha rá akarnak találni a tápnövényeikre.

„Az antennák mérete és a lehetséges tápnövények köre közti kapcsolat nagyon erős” – mondta Gary Felton, a kutatás egyik résztvevője. A nagyobb antennákon több érzékelőszőr található, így pedig a nagyobb felületen több illatanyag-receptor fér el.

„Ez a megnövekedett szaglási képesség egyes specialista lepkefajok számára kulcsfontosságú adaptáció lehetett ahhoz, hogy csupán néhány növényfajból táplálkozzanak. A növények illata tehát a rovarok érzékszerveinek fejlődésére is hatással volt, vagyis a növények e módon befolyásolják a rovarok evolúcióját.”

Az elmélet alapján a nappali lepkék több, erősebb illatokat éreznek és jobb szaglásúak is, ezért válhatnak specialistákká. Az éjjeli lepkék számára kevesebb illat áll rendelkezésre, így ők nem tudnak válogatni, bármit megesznek, ami eléjük kerül.

Forrás: RSPB

A táplálkozás persze a hernyókra is vonatkozik, így a nőstény lepkéknek azt is alaposan ki kell tudni szagolni, hogy hova rakják petéiket. Nagyon nem mindegy, mit eszik egy hernyó! A káposztafélék és a fehérlepkék közti evolúciós fegyverkezési verseny eredményei azok a vegyületek, amelyeket e növények eredetileg a lepkék ellen találtak ki, ám ma az ember konyhaművészetében foglalnak el fontos helyet. Ilyenek a mustár, a brokkoli, a rukola és még sok más.

Emellett a hernyó és a lepke jövője is a tét lehet, ehhez olyan méreganyagokat kell elfogyasztani, amit egy bizonyos növény termel – ilyenek a királylepkék és közeli rokonaik. E lepkék a növényből felvett méreganyagokkal tartják távol a saját ragadozóikat, és erre nem lennének képesek, ha az anyukájuknak nem lett volna elég jó az orra.