Ma van a madarak és fák napja

Nemcsak hazánkban, hanem a világ számos országában is ünnepelnek „madárnapot” valamikor az év során. Az Egyesült Nemzetek Szervezete 2006-ban hozta létre a vándormadarak világnapját, melyet minden év május második hétvégéjén tartanak. Az Egyesült Államokban a Bird Day egy kicsit régebbi, ugyanis 1894-ben alapították, míg az Egyesült Királyságban a madárbarátok „csak” 1979 óta vehetnek részt az éves és hasonlóan madarakra fókuszáló Big Garden Birdwatch rendezvényen.

Számos korabeli ünneppel ellentétben, amelyek csak a 20. század második felében váltak népszerűvé, beleértve a föld napját is, a madarak és fák napja több mint száz éves hagyománnyal rendelkezik, és két neves magyar férfihez kötődik:

• Herman Ottó zoológushoz, néprajzkutatóhoz, régészhez és politikushoz;
• valamint Chernel István ornitológushoz.

Herman Ottó különösen azok közé az emberek közé tartozik, akiket ma példaképként definiálnánk. Nem tudta befejezni tanulmányait, így autodidakta módon szerezte meg a zoológiai, barlangászati, régészeti és néprajzi ismereteit, folyamatosan megfigyelt és publikált, valamint ő volt az első, aki kijelentette, hogy a múltban éltek ősemberek Magyarországon. Ma valószínűleg TED-előadás megtartására kérnénk fel, így ösztönözve a közönséget/hallgatóságot arra, hogy tegyenek meg mindent a természetért, amit csak tudnak.

Kortársai olyan emberként írták le, aki megvetette az ismeretlen fajokat csak azért felkutató tudósokat, hogy a nevükre emlékezzenek az akadémiai világban. Valóban értékes tudományos munkák szerzője volt, sok minden mellett 328 új pókfajt is meghatározott, de munkásságát és tapasztalatait valójában a hétköznapi emberek javára szánta.

Vele új fejezet kezdődött a magyar természetvédelem történetében miután 1882-ben megalapította az Országos Állatvédő Egyesületet .

Majd először 1900-ban, az Egyesület közgyűlésén említette meg a madárvédelmet, valamint felvetette azt az ötletet is, hogy vezessenek be egy ünnepet, a madarak és fák napját, amelyet országszerte az iskolákban ünnepelnének.

Herman Ottó egy halászati tanulmányúton.

Forrás: Közkincs

Az újonnan létrehozott bizottság lelkesedése ellenére további 6 évbe telt, mire az ünnep hivatalossá vált. Addig azonban fontos jogszabályok születtek a természet védelmében és megőrzésének érdekében, tehát elmondhatjuk, hogy hazánk már 1902-ben jelentős lépéseket tett a mai értelemben vett természetvédelem érdekében.

Viharos évek

Az első madarak és fák napját Chernel István, Herman Ottó barátja szervezte meg, aki egy hasonló állatvédő egyesületet alapított Kőszegen. Apponyi Albert gróf, akkori vallás- és közoktatási miniszter helyeselte is az ötletet, és azt javasolta, hogy minden iskola tartsa meg a jeles napot, hogy a gyerekek már egészen fiatal korban megismerkedhessenek a természetvédelemmel.

Ezzel kapcsolatban útmutatók és kézikönyvek is készültek a tanárok számára, köztük Herman Ottó műveit is kezükbe vehették. Számos tevékenységet szerveztek: versíró versenyeket, faültetést, maggyűjtést, madárházak és röpdék építését. Sőt, a kiemelkedő teljesítményű gyerekek pénzjutalomban részesültek, vagy éppenséggel nevüket bejegyezték az iskolai naplókba

Azonban az első világháború kitörése félbeszakította és beárnyékolta ezeket a pozitív természetvédelmi kezdeményezéseket. Csak 1954-ben említették meg újra egy madárvédelmi rendeletben, majd 1982-ben a természetvédelmi törvényben.

1989 után az ünneplés aztán ismét feléledt, különösen az óvodákban és iskolákban, sőt azóta is folyamatosan bővül a védendő „teremtmények” köre.