Oroszlán végzett ezzel a gladiátorral

A Yorki Egyetem számolt be egy, a városuk római temetőjében előkerült maradvány vizsgálatáról. A 20 éven át tartó munkák során kiderült, hogy a férfival, aki gladiátor volt, egy oroszlán végzett. A yorki temető a világ egyik legjobb állapotban fennmaradt gladiátortemetője, az itt nyugvó 82 jókötésű, fiatal férfi maradványainak részletes régészeti vizsgálatát 2010-ben kezdték el.

Azt már akkor megállapították a fogzománc-vizsgálatokkal, hogy e férfiakat a Római Birodalom számos pontjáról hurcolhatták ide. Az is világos volt a temetési rítusokból és a csontmaradványokból, hogy a sok edzéstől különösen erős férfiak voltak ezek, akiknek a testén számos harcból eredő, gyógyult sérülés nyomát is megtalálták.

Az, hogy a sérülést nagy valószínűséggel oroszlán okozta, megerősíti az elképzelést, miszerint e temetőbe gladiátorokat hantoltak el, nem pedig katonákat vagy rabszolgákat, ahogy azt eleinte hittük” – magyarázta Malin Holst bioarcheológus, a kutatás résztvevője.

„Ez az első igazolt esete annak, hogy a római világban egy ember egy nagy termetű ragadozóval lépett kapcsolatba, harc vagy szórakoztatás céljával.” Egészen mostanáig csak a történelmi feljegyzések és ábrázolások nyújtottak információt az egykori római gladiátor- és állatviadalokról.

A bizonyítékhoz vezető útra 2004-ben léptek a kutatók, amikor az 1800 éves római temető első maradványait elkezdték kihantolni. A kérdéses férfi 26-35 éves lehetett, két másik férfival került egy sírba, és lócsontokat is dobáltak rájuk.

A csontok vizsgálata arra mutatott rá, hogy a fiatalember gerincével valami gond lehetett, talán a túlzott megterhelés hatására. Ezen felül gyulladásra utaló jeleket találtak a tüdő és a comb tájékán, valamint az is kiderült, hogy gyerekkorában éhezhetett, de ennek hatását később kiheverte.

A kutatók az oroszlánharapás nyomát azzal tudták igazolni a férfi csontján, hogy a sérüléseket állatkerti oroszlánok harapásnyomaival vetették össze. Mivel a harapás okozta sérülés nem mutatta a gyógyulás jeleit, ezért a kutatók úgy vélik, ez végezhetett a gladiátorral. A csontszerkezet a gyógyulás során újraépül a sérülés körül, ez jól azonosítható mind az állati, mind az emberi csontokon, ezért lehet kijelenteni, hogy a harapásból valaki felépült-e vagy végzett vele az.

A férfi a csontmaradványok alapján valószínűleg a bestiarius kategória, vagyis az állatokkal harcoló gladiátortípus képviselője volt. Az is bizonyossá vált így, hogy még a birodalom oly távoli részén, mint a római kori York is éltek egzotikus vadállatok amelyekkel szemben e gladiátoroknak meg kellett védeni magukat. A korábbi elképzelések szerint az efféle viadalokra a birodalom központjában került sor, például a római Colosseumban. Valószínű azonban, hogy Yorkban is lehetett római amfiteátrum, ám ennek maradványaira eddig nem sikerült rábukkanni. A kutatók szerint különösen érdekes, hogy a birodalom ilyen távoli pontján is jelen volt az egzotikus vadállattal vívott gladiátorharc.

A 4. században, Nagy Konstantin idején még számos magas rangú római tiszt és rangidős politikus élhetett Yorkban, és az ő szórakoztatásukra lehetett szükség az arénára, ahol a gladiátorviadalok zajlottak. A gladiátorok tulajdonosa számára az volt a fontos, hogy az embere győzedelmeskedjen e viadalokon, hisz így tudott aztán újabb viadallal pénzt hozni – a kutatók a mai elit focistákhoz hasonlították őket. Azok, akik nem élték túl a viadalt, gyakran kaptak a túlvilági útjukra szolgáló ajándékokat – ezekre a yorki temetőben is találtak példákat.