Kiderült, mit esznek az afrikai vadkutyák

Az egyik leginkább veszélyeztetett afrikai ragadozó étrendjéről új és meglepő dolgokat tudtak meg a szakemberek egy nemrég elvégzett felmérés során.

Az afrikai vadkutya (Lycaon pictus) alig 6600 élő egyedéből 600 él a Dél-Afrikai Köztársaság területén, ezen állatok ürülékének DNS-vizsgálatát végezte el a Pretoriai Egyetem néhány kutatója. A faj megóvásához tudnunk kell arról is, hogy mik a fő zsákmányállataik, mert ahhoz, hogy e különös szépségű vadkutya fennmaradhasson, ennie is kell.
A kutatócsoport az őshonos afrikai emlősök megismerésén dolgozik, és azon, hogy az állat és az ember úgy élhessen egymás mellett, hogy abból egyiknek se származzon kára. A szakértők a The Conversation hasábjain mutatták be vizsgálataik eredményét.
A vadkutya étrendjének elemzéséhez a Kruger Nemzeti Park hét különböző helyén élő falkák területén gyűjtöttek ürülékmintákat. Ezekben talált DNS-töredékeket aztán összevetették egy olyan adatbázissal, amelyben számos vadállat DNS-e szerepel, és beazonosították, melyektől eredhetnek a töredékek.
Nem volt meglepő az az eredmény, amely szerint a fő táplálékukat az impalák és más, közepes méretű patások jelentik. Azonban több másik állatra is rábukkantak az elfogyasztott zsákmányok közt – így például a fokföldi nyúlra. E fajokról eddig nem tudták a szakemberek, hogy a vadkutyák étrendjének részét képezték:
- két frankolin-faj (Pternistis swainsonii és Pternistis natalensis)
- egy nem meghatározható szélesfülű egérfaj (Otomys)
- fokföldi nyúl (Lepus capensis)
- legnagyobb arányban az impala (Aepyceros melampus)
- foltos hiéna (Crocuta crocuta)
- afrikai elefánt (Loxodonta africana)

A kis termetű zsákmány (egér, frankolin) arra utal, hogy a vadkutya nem minden esetben vadászhat falkában. Az elefánt esetében egészen nyilvánvaló, hogy biztosan nem vadásznak rá a vadkutyák, viszont voltak már olyan megfigyelések, amelyek szerint az elefántürüléket elfogyasztják. Az is könnyen lehet azonban, hogy az elefánt és a hiéna DNS-töredékek környezeti DNS-ként kerültek a mintába, mivel sok él belőlük azon helyeken, amely mintákban kimutatták, vagyis egyszerű „külső szennyeződés” is lehetett ez.
A kutatók most más régiók vadkutyáinak hasonló vizsgálatán dolgoznak, és abban bíznak, hogy általánosabb képek alkothatnak e különös, alig ismert és veszélyeztetett ragadozó életéről.