Kimeríthető-e agyunk memóriája?

A telefonunkon könnyen felhasználhatjuk az összes tárhelyet vagy kimeríthetjük számítógépünk meghatóját is, de vajon az agyunk memóriáját is képesek vagyunk telíteni?

Neurológusok szerint egy átlagos, egészséges agy esetében a kapacitás nem egykönnyen kimeríthető.

„Nincs értelmezhető határa annak, hogy mennyi információt képes tárolni az agy” – mondta Elizabeth Kensinger, a Boston College pszichológia és idegtudományok professzora a Live Science-nek. „Az emlékek olyan adatok, amelyek segítik az agynak megérteni az aktuális pillanatot és a jövőbeli tudást megalapozva előrejelzéseket generálni.”

Komplex tárolás

Az agy az emlékeket nem elszigetelt fájlokként tárolja egy-egy adott idegsejtben, ehelyett egyetlen emlék sok neuronban oszlik meg, ezt a fizikai tárolódást engramnak nevezik. A neurológusok ezt a mintát elosztott reprezentációnak hívják, az egyes agysejtek mindegyike sok különböző emlékben játszik szerepet.

Gondoljunk csak egy emlékre, például egy születésnapi bulira: ez nem egyetlen mentális mappában tárolódik. A lufik színe, a torta íze, a barátok énekének hangja és az izgalom érzete mind különböző érzékszervi és érzelmi központokat aktivál – így a vizuális kérget, az ízlelő kérget, a hallórendszert és az érzelemfeldolgozó régiókat.

Ezek a területek egy meghatározott mintázatban együtt ragyognak fel és tárolják az emléket. Amikor később az ember felidézi a partit, újra aktiválja a mintát.

Ennek a módszernek jelentős előnyei vannak: mivel a neuronok számos kombinációban vehetnek részt, az agy rengeteg emléket képes kódolni. Kensinger szerint a rokon emlékek átfedő mintázatokkal rendelkeznek, amelyek segítenek az általánosításban és az előrelátásban. Ez sok idegtudós szerint a memóriának köszönhető.

Ha néhány neuron megsérül, a több helyen való tárolás miatt, az emlék még mindig helyreállítható.

Miért nem emlékszünk mindenre?

Paul Reber, a Northwestern Egyetem idegtudományi professzora kifejtette, hogy az elosztott reprezentáció adja részben az agy hatalmas memóriakapacitását. A lehetséges kombinációk exponenciálisan nőnek, mivel minden egyes neuron számos, egymást átfedő idegsejt érintő emlékben vesz részt.

Ha az agynak nem szab határt a memóriaterület, akkor miért nem emlékszünk mindenre?

Azért, mert az agy memóriarendszere sokkal lassabban működik, mint ahogy az élet zajlik. Miközben folyamatosan áramlik be az információ és csak töredéke jut el a hosszú távú tárolásig.

<!– [if IE 9]><![endif]–>

Egy-egy emlék, így egy születésnap, nem egyetlen mentális mappában tárolódik.

Forrás: Pixabay

Reber szerint érdemes úgy elképzelni a memóriát, mint egy videokamerát, amely csak a kapacitásának 10%-án működik, a konkrét eseményeknek, élményeknek és találkozásoknak csak a tizedére tudunk emlékezni. Azok az információk, amelyek mégis bekerülnek a rendszerünkbe, fokozatosan tartós, hosszú távú emlékké alakulnak. Ezt a folyamatot nevezzük konszolidációnak.

„A tárolási folyamat az igazi szűk keresztmetszet, nem pedig a rendelkezésre álló teljes hely” – mondta Reber. Óriási mennyiségű információ érkezik az agyunkba az összes érzékszervünkből, mégsem kell mindegyikre emlékeznünk.

A túlélést segíti

Lila Davachi, a Columbia Egyetem pszichológia és idegtudományi professzora szerint az emberi memória nem a tökéletes felidézésre fejlődött ki. A túlélésre összpontosít, azért rangsorolja a hasznos dolgokat, hogy el tudjunk igazodni a világban.

„A memóriarendszer úgy épült fel, hogy csak azt kódolja, ami adaptív és szükséges” – mondta Davachi. „Ez történetesen olyan jól sikerült, hogy van plusz tartalékunk, ami lehetővé teszi, hogy visszaemlékezzünk olyan dolgokra, amelyek például főiskolás korunkban történtek” – tette hozzá. Ez nem adaptív jelenség, nem lenne szükségünk rá, valószínűleg csak véletlenül tartja meg a memóriánk.

Kensinger elmagyarázta, hogy agyunk hatékony az információk feldolgozásában és a visszaemlékezésében. „Amikor hasonló információval találkozunk újra és újra, hajlamos a konkrét részletek tárolása helyett az információ általánosabb tartalmát vagy sémáit rögzíteni.”

Agyunk memóriája nem fog egyhamar betelni, a tárhely folyamatosan átformálódik. Ez óriási segítséget jelent a folyamatos alkalmazkodásban, előre jelzésben és tanulásban.