Több fajból álló csordákat alkottak a dinók

Egyes dinoszauruszok számára a biztonságot az jelentette, ha nagy számban gyülekeztek. A kanadai Calgarytól mintegy 180 kilométerre, keletre lévő Dinosaur Provincial Park területén 2024-ben fedezték fel azt a nyomkövület-együttest, amely arról tanúskodik: a nemcsak csoportban, de ráadásnak vegyes, több fajból álló csordában járhattak egykor a dinók. A PLOS One folyóiratban bemutatott felfedezésről a Londoni Természettudományi Múzeum számolt be.

Az újonnan találtak közül sok a ceratopsidák közé tartozó állat – amilyen például a legendás Triceratops – nyoma volt. A 13 nyom a kutatók vizsgálatai szerint legalább 5 különböző egyedé lehetett. Egy másik nyomcsoport egy ankiloszauruszé volt, ez a tankszerű, páncélozott dinó is a többiekkel járt. A harmadik típusú nyom pedig két Tyrannosaurus rex egyedé lehetett, a két ragadozó a csordával párhuzamos úton lépkedett. Felmerül a kérdés: vajon épp vadászhattak a csorda tagjaira?

A nyomok egy egykori iszapos, sík területen alakultak ki. A régió a kréta időszak vége táján meleg, párás, évszakosan csapadékos terület volt, folyók szabdalták a tájat, partjaikon gazdag volt a növény- és állatvilág. Lápok, homokpadok, ligeterdők, folyók torkolatvidéke alkották a tájat, amely ekkor az Észak-Amerikát kettészelő beltenger partjától sem volt távol.

Az itt talált kövületek pont e környezetnek köszönhetők, a rendszeres áradások fedték be finom szemcsés iszappal a csontokat, illetve jelen esetben a lábnyomokat is. A park iszapkő és homokkő rétegeinek őslényei közt a dinókon túl teknősök, madarak, halak, krokodilok, és persze növények is előfordulnak.

A lábnyom-kövületek olyan tulajdonságokat mutatnak meg, amelyeket pusztán a csontok alapján nem ismerhetünk meg. A nyomok árulkodnak az állatok viselkedéséről, társas viszonyairól, és sok esetben segítségükkel lehet igazolni, amit a csontok alapján sejtettek az őslénykutatók.

„A ceratopsidákról régóta sejtettük, hogy csordákban éltek, mivel gyakoriak az olyan lelőhelyek, ahol számos, egy fajba tartozó egyed csontjai hevernek együtt. Azonban a csontmaradványokból azt tudhatjuk csak bizonyosan, hogy együtt pusztultak el, vagy a pusztulásuk után gyűltek össze a csontjaik” – magyarázta Jack Lovegrove, a múzeum őslénykutatója.

A fennmaradt lábnyom-kövületek csoportja azt bizonyítja, hogy ezek az állatok életüket is egymás társaságában töltötték.

A vegyes dinócsorda a kutatók szerint olyasmi lehetett, mint a mai Afrika szavannáin a gnúk és a zebrák elegye alkotta csapatok. A két T. rex közelsége pedig arra is utalhat, hogy a csordák miattuk jöhettek létre, mivel így a ragadozókkal szemben nagyobb közös védelmet élvezhettek, a magányos egyedekhez képest.

Azt hangsúlyozták a kutatók, hogy ezt a feltételezést persze még más módon is igazolni kell. Mivel nem lehet tudni, mennyi idő választotta el egymástól a csorda és a két T. rex áthaladását, egyelőre csak gyanúként kell kezelni ezt az értelmezési lehetőséget.

A kutatók egy új módszer segítségével számos, korábban ismeretlen dinónyomot fedeztek fel a park területének igen tagolt felszínén. Ezek számos további, izgalmas felfedezést rejtenek arról, hogy miként illeszkedtek a természetes tájba, és miként léptek egymással kapcsolatba a kréta időszak vége felé erre élt őshüllők.