70 év adatai mutatják a felmelegedés madárgyilkos hatását

A Nature Ecology & Evolution folyóiratban számolt be egy német-ausztrál kutatócsoport arról a felmérésről, amelyben az 1950 óta eltelt időszak trópusi madarait vizsgálták. Míg a legtöbb hasonló kutatás a lassanként emelkedő hőmérséklet vagy az áthelyeződő csapadék hatásait vizsgálta, a mostani felmérésben a hőhullámok, az extrém hőség okozta változásokra koncentrált.

Az eredmények kétségbe ejtők: a meleg égöv madarainak létszáma 1950 óta 25-38 százalékkal csökkent a hőség hatására.

A hatás nemcsak egy egyszeri eseményről szól, hanem hosszú távú, halmozódó állománycsökkenésről, ami a bolygónk további melegedésével folytatódni fog. A kutatók feltárták, hogy a madárlétszám még a védett, érintetlen, embertől távoli területeken is zuhan. Emiatt is rendkívül sürgető az üvegházgáz-kibocsátásunkat lenullázni, hogy megóvhassuk a még meglévő biológiai sokféleséget.

A kutatók több mint 90 ezer tudományos megfigyelés adatait elemezték 1950-2020 közti időszakból, több mint 3000 madárpopuláció hosszú távú megfigyelési kampányaiból. Egyes földrajzi helyekről, így Európa vagy Észak-Amerika területéről több megfigyelés érkezett, de minden kontinens szerepelt a felmérésekben. Ezeket a megfigyelési adatokat minden egyes alkalomra vonatkozó napi időjárási adatokkal vetették össze, hogy kiderüljön, miként reagáltak a madarak.

Olyan időjárási adatokat vontak az elemzésbe, mint a napi hőmérsékletek, a csapadék, éves átlaghőmérséklet, éves csapadék, kiemelkedő csapadékesemények, és hasonlók. Ezeken felül az emberi hatásokat is felmérték, illetve azok változásait az évek során.

Gondoljunk az egyes régiók népességnövekedésére, vagy épp a települések, infrastruktúra, ipari tevékenység növekedésére. Mindezen adatokkal egy olyan számítógépes modellt készítettek, amely feltárta a madárnépesség változása, valamint az időjárás és az emberi hatások kapcsolatát.

Az adatok igazolták más kutatók adatait: az elmúlt 70 évben sokkal gyakoribbá váltak a hőhullámok, különösen az Egyenlítő vidékén. Az összehasonlítások alapján a leggyilkosabb kapcsolat az egyre gyakoribb extrém hőséggel állt fenn, emellett az átlaghőmérséklet és a csapadék mennyisége is volt némi befolyással a madárlétszámra.

Nagyon sok trópusi madár hőtűrése már eleve szűk, és az életkörülményei is szűk területhez kötik. Ha az állat olyan helyzetbe kerül, amelyben a külső hőmérséklet meghaladja a szervezete számára még elviselhetőt, akkor túlhevül s igyekszik hűteni magát. Ekkor a szárnyait lelógatja, tollait kitárja hogy nagyobb bőrfelületen adjon le hőt, csőrét kitátva „liheg” (a legtöbb madár átlagos testhőmérséklete 41-42 Celsius-fokos).

Ha nem tudnak lehűlni, az emberhez hasonlóan ők is zavarttá, majd letargikussá válnak. Ilyenkor akár a fákról is lezuhanhatnak és elveszíthetik az eszméletüket is. A hősokk kiszáradással is járhat, a madár ekkor az átlagnál több vizet párologtat, ám általában nem tudja ezt ivással pótolni.

Azonban ha túl is élik az efféle hőgutát, akkor maradandó szervi károsodás vagy épp a szaporodóképesség csökkenése lehet az ára. Károsodnak a hőségtől a tojások is, de ha például elpusztul a melegben a madárszülő, az értelemszerűen a fiókákra is végzetes.

A kutatók hangsúlyozták, hogy nem elegendő az átlagos éghajlati trendeket vizsgálni, hanem az extrém eseményekre is oda kell figyelni ahhoz, hogy mindent megértsünk az élővilágra leselkedő veszélyekről.