Ritka természeti kincset rejtenek a korhadó és odvas fák
A remetebogár Európa-szerte igazi ritkaság, itthon csak néhány helyszínről ismert.
A nagy, idős, odvas fákra mostanában sokszor úgy tekintenek, mint felszámolandó, eltávolítandó tárgyakra – ha kidől, kárt okoz. Ugyanakkor egy ilyen fa „ártalmatlanításakor” a lehetőségekhez mérten gondolni kell a benne lakó védett és fokozottan védett állatfajok megóvására.
A korhadó tönkökben vagy faodvakban a legnagyobb és legszebb védett bogaraink közül számos faj él és fejlődik.
Valamennyien felkeltik a kirándulók érdeklődését és csodálkozásra indítják az embert. Ilyen például az orrszarvúbogár, néhány virágbogárfaj, egyes szarvasbogarak és a remetebogár. Mindközül a legritkább, legrejtettebb életmódot folytató állat utóbbi.
Európában több remetebogárfaj (Osmoderma) él. Korábban Magyarországon Osmoderma eremita tudományos néven utaltunk az itthon előforduló rovarra, de az újabb kutatások kimutatták, hogy nálunk az igencsak hasonló Osmoderma barnabita él. Azért remete, mert rövid élete során alig (vagy nem) hagyja el az odút, amelyben lárvaként növekedett. Nagyméretű, feltűnő lilás-bronzos fényű, hímje sárgabarack illatú, ám ezek ellenére, a rejtőzködő életmódjából kifolyólag még a kutatók is csak ritkán találkoznak vele.
A remetebogár Európa-szerte ritka természeti kincs, kiemelt európai közösségi jelentőségű állatfaj.
Magyarországon csak néhány helyen találták meg eddig.
Amióta remetebogár él a bolygón, nem kellett úgy alkalmazkodnia, hogy a bogarak túlnyomó többségéhez hasonlóan nagyszámú utódot hozzon létre, mert a nagy öreg fák odvai hosszú időn át biztonságos és megfelelő bölcsőt és otthont jelentettek, jelentenek neki. Kivéve, hogyha azokat kivágják.
Vigyázzunk rájuk!
A nagy, öreg, odvas fák eltűnése miatt eltűnőben vannak az odvaikat „őrző” remetebogarak is. Egy rovarfaj védelmének ugyanis az élőhelye védelmével kellene kezdődnie, ezután lehetne foglalkozni az egyes egyedek védelmével.
Bár a remetebogár Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke (példányonként) 250 ezer forint, az összeg a bogarak között egyedülállóan magas, a faj élőhelyei veszélyben forognak, és sorra szűnnek meg. Az odvas fa eltávolításával ugyanis az élőhelye végérvényesen megszűnik, elvesznek a fejlődő, védtelen lárvák és a benne pihenő bábbölcsők is.
Annyira sebezhető élőlény, hogy már az is veszélybe sodorhatja fennmaradását az adott helyen, ha gyűjtők egy-két példányt megfognak, hát még az mekkora csapás, ha kivágják a fát, ahol hosszú évtizedek óta élnek.
A Cserhát déli lábánál fekvő egyik kis településen egy öreg szürke nyár odva jelentette a remetebogarak világát. Amikor egy júliusi kirándulás alkalmával ott jártunk, találkoztunk a helyi pásztorral. Elmondta, hogy látogatásunk előtt nem sokkal az öreg szürke nyár környékét gyűjtők szállták meg, keresve a ritka bogarat.
A fát egy év múlva, feltehetőleg a viharkártól való félelem miatt kivágták, a földhöz közeli odú megsemmisült, így egy csapásra eltűnt e ritka állatok otthona. Fontos tudni, hogy a remetebogár az odúban található fakorhadékba rak tojást, itt fejlődik a lárvája, és a második-harmadik év őszén már itt pihen a bábbölcső is, abban a reményben, hogy a következő nyáron egy csillogó hátú bogár bújik elő. Az élet menete azonban megtörik, valahányszor egy idős fát kivágnak.
A rovarfajok védelmének az élőhelyeik védelme az alapja. A földből kinő az élet, a növény, amely aztán az állatok hasznára válik, ezek az állatok pedig más állatok hasznára. Egy törékeny hálózat ez, amely annyira összetett, hogy az emberi elme aligha láthatja át egykönnyen, előre nem látható következményei lesznek egy-egy, az élet szövetén esett szakadásnak.
Azt azonban lehet látni, hogy hol van öreg fa, odú, és mindegyik nagy érték. Mindegyik egy-egy mini-ökoszisztéma, egy-egy otthon, melyekben egyedi életközösség lakik. Talán éppen egy remetebogár őrzi, azoknak az egyedeknek a leszármazottja, melyek már évtizedek óta laknak ott.
Jusson ez eszünkbe, valahányszor meglátunk egy nagy, idős fát! Ha szerencsénk van, és egy nyári napon vigyázva egy ilyen odúba tekintünk, talán megpillantjuk a csillogó páncélt: az odú remetebogara néz vissza ránk.
Szerzők: Szecsei Péter, Mislai Kristóf, Szél Győző
A rovarapokalipszis nyomában: mit árul el kilenc évtizednyi adat?
A lepkék és a korhadt fában élő bogarak sokfélesége az 1950-1980-as évek között csökkent a legnagyobb mértékben, ekkor vált igazán intenzívvé és gépesítetté a mezőgazdálkodás és veszítette el sokszínűségét a táj.
Apró csikóhal és alkonyat a hét képein
A National Geographic magazin online kiadásának önök küldték rovatába olvasóink fotóit várjuk, a nap képeit ezen felvételek közül választjuk ki. A magazin hétvégenként külön cikkben mutatja be az adott hét kiemelt fotóit, ezúttal a 2026. július 6. és július 12. közötti időszak nap képeit ismertetjük.
Főszerkesztői levél: egy vipera, egy búvárfotós és az eszement Jabulani
A National Geographic online kiadásának új, csütörtökönként jelentkező sorozatában főszerkesztőnk ajánlja a hét legérdekesebb történeteit, bepillantást engedve a magazin kulisszái mögé.
Fedezd fel a világot a National Geographic magazinnal!
Nyomtatásban megjelent magazinunkban exkluzív tartalmak várják az olvasókat.
Ahol a puszta visszakapta templomát – a Market ROM Vándor értékmentése Lajosmizsén (x)
Lajosmizse határában, aranyló búzatáblák, gyümölcsösök és legelő szürke marhák között áll a 14. századi templomrom, amely sokáig a puszta csendes, sebezhető, lassan eltűnő emléke volt. A Market Építő Zrt. ROM Vándor programjának hetedik állomása most úgy kapott új esélyt a megmaradásra, hogy közben romként is megőrizheti különös erejét: azt az érzést, hogy néhány kő, egy szentélyfal és a környező táj együtt is képes elmesélni egy eltűnt falu történetét.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
