„Az állatvédelem-pedagógia a gyermekvédelem egyik legfontosabb eszköze” – interjú dr. Koska Hedviggel

Debrecenben született, de gyermekkorát Tiszafüreden töltötte. Ez a természetközeli környezet bizonyára alapvetően meghatározta a szemléletét. Milyen emlékei vannak a gyerekkori állatokkal való kapcsolatairól? Hogyan formálták ezek a tapasztalatok a szemléletét?

Mindig voltak állatok körülöttem, és mindig természetes volt, hogy a család részei. Egy fekete labrador mellett nőttem fel, aki többek között megtanított arra, hogy egy kutya nemcsak boldogságot jelent, hanem mindennapi odafigyelést is igényel. Emlékszem, ahogy együtt játszottunk, kirándultunk, vagy egyszerűen csak ott feküdt mellettem, ezek az élmények alapjaiban formálták az állatokhoz való kötődésemet.

Nálunk az állatorvosi hivatás családi örökség. Édesapám és nagypapám is állatorvos, így mondhatni, beleszülettem ebbe a világba. Gyerekként sokszor láttam édesapámat dolgozni, ahogy segít állatokon, és ez óriási hatással volt rám. Rengeteg időt töltöttem a rendelőben, és jártam vele a várost.

Ugyanakkor nem volt teljesen egyenes az út: középiskolában nem kaptam megfelelő támogatottságot a biológia és kémia tanáromtól, így első körben közgazdász diplomát szereztem nemzetközi gazdálkodás szakon, angol nyelven. Csak ezután mertem felvételizni az Állatorvostudományi Egyetemre, szintén angol nyelven. Így utólag úgy érzem, ez a „kitérő” megerősített: gazdasági szemléletet adott, amit ma az állatvédelem és oktatás területén nagyon is jól tudok hasznosítani.

4 fotó

Miért érezte fontosnak, hogy az állatgyógyászat mellett az oktatásban is szerepet vállaljon?

Állatorvosként hamar szembesültem azzal, hogy az állatok problémáinak jelentős része nemcsak orvosi, hanem szemléletbeli kérdés is.

Ha a gazdák nem tudják, mit jelent a felelős állattartás, akkor újra és újra ugyanazokkal a gondokkal találkozik a szakember: elhagyott állatok, rossz tartási körülmények, vagy éppen megelőzhető betegségek.

Egy idő után világossá vált számomra, hogy a megoldást nem kizárólag a rendelő falai között kell keresni – hanem az oktatásban. Ezért kezdtem el több mint tíz éve gyerekekhez járni, és a felelős állattartást tanítani.

Negyedéves hallgatóként kaptam meg Dr. Vetter Szilviától, az Állatorvostudományi Egyetem Állatvédelmi Központjának vezetőjétől a felkérést, hogy indítsak egy honlapot gyerekeknek és pedagógusoknak: ez lett az Állatvédelem gyerekeknek. Később Ovádi Péter kormánybiztos úr mellett szakmai vezetőként kezdhettem el dolgozni, ahol lehetőségem nyílt elindítani az Állatvédelmi Témahét programját. Ez ma már több mint 360 ezer gyermeket ér el évente.

Honnan jött az Állatvédelmi Oktatásért Alapítvány ötlete, mi a célja és kik állnak mögötte?

Ahogy egyre mélyebben beleláttam az állatvédelem és az oktatás összefüggéseibe, egyre világosabbá vált számomra, hogy ezen a területen komoly hiányosságok vannak, a pedagógusok nincsenek felkészítve erre a területre.

Sokan szeretnének a gyerekekkel állatvédelmi témákról beszélgetni, de nem tudják, hogyan kezdjenek neki, milyen módszereket alkalmazzanak.

Ezért döntöttem úgy, hogy létrehozom az Állatvédelmi Oktatásért Alapítványt, amelynek célja éppen az, hogy segítse a pedagógusokat: könnyen használható tananyagokat, óravázlatokat biztosítunk, képzéseket szervezünk, és szakmai támogatást nyújtunk ahhoz, hogy az állatvédelem a mindennapi nevelés részévé válhasson.

Az első nagy projektje az Állatbarát Könyvtár Program volt, amely óriási sikerrel indult.

Igen, több mint 250 könyvtár csatlakozott országszerte, és azóta is aktívan népszerűsítik az Állatbarát Olvasó Kihívást. Ebben a kezdeményezésben minden hónapban kijelölünk egy könyvet és egy témát, amelyet közösen dolgoznak fel az olvasók. A könyvtárak állatvédelmi eseményeket szerveznek, külön könyvválogatásokat állítanak össze, és sokszor saját kreatív ötleteikkel gazdagítják a programot.

Számomra azért emlékezetes ez a projekt, mert bebizonyította: az állatvédelem üzenete nemcsak az iskolákban, hanem a közösségi terekben is átadható, és a könyvtárak ideális helyszínei lehetnek a szemléletformálásnak.

Mesekönyveket is írt, ami egy régi álmod beteljesülése volt. Miről szólnak ezek a kötetek?

Az volt a célom, hogy a legkisebbekhez is eljuttassam a felelős állattartás gondolatát. Az egyik könyv egy idős labradort mutat be, aki segít megérteni a gyerekeknek, hogy az öregedés az élet természetes része, és nem betegség. Ez a történet az empátiára és a tiszteletre nevel.

A másik könyv főszereplője Borka, egy kislány, aki kutyát szeretne. A történet azt mutatja be, hogyan bizonyítja be a szüleinek, hogy felelősségteljes, és készen áll gondoskodni egy állatról.

Ezek a mesék játékos formában, mégis komoly üzeneteket hordoznak.

Mai napig azt vallom, hogy az állatoktól mindannyian sokat tanulhatunk. Én például azt tapasztaltam meg, amit az emberi kapcsolatokban sokszor nehéz: az őszinte, feltétel nélküli szeretetet és az együttérzést. Megtanították, hogy minden döntésnek következménye van – hiszen ők teljes mértékben ránk vannak utalva. Ez az érzés mély felelősségtudatot ébresztett bennem, és formálta azt is, ahogyan az emberekhez viszonyulok.

Mennyire nyitottak az iskolák, pedagógusok arra, hogy állatvédelmi témákkal dolgozzanak?

A tapasztalataim alapján nagyon is azok. A téma közel áll mindenkihez, hiszen az állatok szeretete közös pont, amely könnyen megszólít gyereket és felnőttet egyaránt. Ugyanakkor azt is látom, hogy a pedagógusok sokszor bizonytalanok abban, hogyan tanítsák ezt a területet. Ezért indítottam el az akkreditált képzéseket, amelyek gyakorlati módszereket adnak a kezükbe.

A programjaink sikerét mutatja, hogy az Állatorvostudományi Egyetem pályázatán idén már 553 intézmény nyerte el az Állatbarát címet. Ez hatalmas eredmény, egyre több oktatási intézmény érzi fontosnak, hogy ezzel a témával is foglalkozzon.

Én mindig azt mondom, a nevelést bölcsődés kortól érdemes elkezdeni, és egészen az egyetemig folytatni.

Hogyan zajlik a gyerekekkel való szemléletformálás, vagyis miként tart meg egy órát?

Az óráim mindig interaktívak. Használok beszélgetésindító kártyákat, amelyek segítenek a gyerekeknek megfogalmazni a saját gondolataikat az állatokról. Van egy CasPeR nevű kutyamodellem is, amelyen megtanulhatják az újraélesztést, ez mindig nagy élmény számukra.

Fontosnak tartom, hogy a gyerekek ne csak hallják az üzeneteket, hanem át is éljék, megtapasztalják, és maguk fedezzék fel, mit jelent felelősen bánni egy állattal.

Sajnos a kutatásaim azt mutatják, hogy Magyarországon még mindig sok gyermek követ el állatkínzást. A pedagógusok közel ötöde számolt be arról, hogy hallott állatkínzásra utaló történetet gyerektől. Ez riasztó adat, ugyanakkor azt mutatja, nagy szükség van az állatvédelem-pedagógiára.

Nem győzöm hangsúlyozni a pedagógusoknak, hogy itt nem a kutya, macska simogatásáról van szó.

Az állatvédelem-pedagógia a gyermekvédelem egyik legfontosabb eszköze, mert aki bántja az állatokat, sokszor később másokat is bánt, de aki megtanul vigyázni egy állatra, abból felelősségteljes felnőtt válik.

Arról nem beszélve, hogy a gyermekkori állatkínzás mögött számos ok húzódhat: társadalmi nyomás, gyermekbántalmazás, családon belüli erőszak – csak néhány a sok közül. Ezért jött létre többek között a TeSzeresd! elnevezésű projektünk is.

A TeSzeresd! program egy komplex, országos kezdeményezés, amely a gyermekkori állatkínzás megelőzését és kezelését tűzte ki célul. Lényege, hogy segít a pedagógusoknak, szülőknek és szakembereknek felismerni az állatkínzás mögött meghúzódó okokat és hatékony eszközöket ad a beavatkozáshoz.

Vannak-e nemzetközi jó példák, amelyeket átültetne a hazai gyakorlatba? Ha igen, hogyan lehetne az állatvédelmet beemelni a NAT-ba vagy a mindennapos iskolai gyakorlatba?

Rengeteg inspiráló példát látok külföldön, de a legfontosabb álmom mégis az, hogy Magyarországon is minden nevelési-oktatási intézményben jelen legyen valamilyen formában az állatvédelem-pedagógia. Legyen ez akár témahét, olvasókör vagy gyakorlati foglalkozás.

Már most is látjuk, hogy a gyerekek életében mekkora változást hoz, ha találkoznak ezzel a szemlélettel.

Olyan gyerekeknél is komoly fejlődést hozott, akik korábban állatot bántottak.

Ettől függetlenül több nemzetközi konferencián volt szerencsém bemutatni, hogy mit csinálok itthon (Állatvédelmi Témahét, Állatbarát pályázat), és minden résztvevő tátott szájjal figyelte, mert Európában nincs olyan hatékony program, mint az Állatvédelmi Témahét, ami hazánkban negyedik éve sikeresen működik.

Mi a legnagyobb kihívás ma az állatvédelmi ismeretterjesztésben Magyarországon?

A legnagyobb kihívásnak azt látom, hogy sokan még mindig félreértik az állatvédelem-pedagógia lényegét. Sokan azt hiszik, ez kizárólag az állatokról szól. Pedig valójában mi, emberek vagyunk a fókuszban, az, hogy mit tanulunk az állatoktól a felelősségről, az együttérzésről és az erőszakmentes viselkedésről. Ha sikerül megértetni, hogy az állatvédelem az emberi közösségek jövőjéről is szól, akkor valóban esélyünk van egy jobb, biztonságosabb és együttérzőbb társadalmat építeni.