A Marsnak is lehetett nagy méretű holdja
A vörös bolygót ma két kisebb objektum, a Phobos és a Deimos kíséri, ám a távoli múltban más lehetett a helyzet.
Egy új kutatásban, amelyről egy konferencián számolnak be hamarosan, arra jutottak, hogy a Mars egykor egy akkora holddal rendelkezhetett, ami már nyomokat hagyott az egykori tavi üledékekben. A feltételezett hold a Phobosnál 18-szor nagyobb tömegű lehetett – ez kb. 192 billió tonnát jelent, a mi Holdunk tömegének azonban így is csupán 1/383 000 része. A kutatók a Gale-kráterben látható üledékrétegződés alapján jutottak erre a következtetésre.
A kutatók a Curiosity marsjáró felvételeit elemezték, amelyeket a Gale-kráterben, 2017 végén és 2018 elején rögzített a rover kamerája. Egy helyen a képek kimondottan szabályos rétegződést mutattak, sötét és világos színű üledékekből.
Ez a rétegződés a kutatók véleménye szerint olyan okból születhetett, amit a földi körülmények közt az árapály váltakozó hatása hoz létre. Az árapály hol a part felé, hol a tenger felé mozgatja a vizet és a benne lévő szemcséket is, amelyek e változó mozgásban ülepednek le a fenéken.
Az egyik ma uralkodó elképzelés szerint a Marsnak egykor valóban jóval nagyobb holdja lehetett, mint a mai apró égitestek. Ez a bolygó körüli útján túl közel került a Marshoz, és ennek okán szétdarabolódott. A gyűrűvé vált holddarabok egy részéből aztán újból összeállt egy – immár kisebb tömegű – hold, majd a folyamat kezdődött elölről. Ez a ciklikus feldarabolódás-új holdak születése elvezetett aztán a mai két picike holdig.
A kutatók a Mt. Sharp oldalán, a Vera Rubinról elnevezett sziklaformáció területén látták meg a különös, szabályos rétegződésű üledékes kőzetet. A vizsgált területen 20 centi vastag volt a kőzetréteg, és mintegy 35 centis hosszúságú kibukkanását tudták elemezni. A rover egyik kamerája egészen nagy felbontású felvételeket készített róla, így a milliméternél is vékonyabb rétegeket is észlelhették.
A kissé vastagabb rétegek világos színűek egy 1 milliméter körüliek voltak, a köztük lévő kissé sötétebb rétegek pedig ennél vékonyabbak. A rétegek kb. 3,8 milliárd évvel ezelőtt rakódtak le, amikor a Gale-krátert tó vize töltötte ki.
Fontos azonban azt is tudni, hogy nem minden szabályos rétegződésű üledék köthető árapályhoz. Van, hogy az évszakos széljárás, csapadék változása vagy épp a gleccserolvadás alakít ki efféle mintázatot. A kutatók amiatt vélik úgy, hogy ezúttal árapály állhat mégis a kialakult rétegződés hátterében, mivel annak párosan váltakozó vastagságú szerkezete nem olyan, mint az évszakos, egyenlő vastagságú rétegeké. Ez a párosan váltakozó szerkezet a földi körülmények közt az árapályhoz köthető jellemző.
A számítások szerint ezeket a rétegeket, amennyiben valóban árapály hozta létre, egy, a Phobosnál 18-szor nagyobb tömegű holdhoz lehet kötni. Ennél kisebb égitest egyszerűen kevés lett volna ahhoz, hogy a bolygó nagyságához mérten eleve nem túl nagy Gale-kráter egykori vizében árapályt hozzon létre. Amennyiben a Gale-kráter vízi kapcsolatban állt az északi féltekén lévő óceánnal, akkor ennél kicsit kisebb hold is elég lehetett. Efféle kapcsolatra azonban eddig nem találtak bizonyítékokat.
A kutatók tervezik, hogy a Gale-kráter két másik helyszínének kőzetrétegeit is ugyanilyen módon megvizsgálják. Ha azokon a helyeken másféle rétegződés található, akkor a nagy hold okozta árapály elképzelését is el kell majd vetni, azonban ha hasonlóságra bukkannak, az erősíteni fogja a most felvázolt elméletet.
A rovarapokalipszis nyomában: mit árul el kilenc évtizednyi adat?
A lepkék és a korhadt fában élő bogarak sokfélesége az 1950-1980-as évek között csökkent a legnagyobb mértékben, ekkor vált igazán intenzívvé és gépesítetté a mezőgazdálkodás és veszítette el sokszínűségét a táj.
Apró csikóhal és alkonyat a hét képein
A National Geographic magazin online kiadásának önök küldték rovatába olvasóink fotóit várjuk, a nap képeit ezen felvételek közül választjuk ki. A magazin hétvégenként külön cikkben mutatja be az adott hét kiemelt fotóit, ezúttal a 2026. július 6. és július 12. közötti időszak nap képeit ismertetjük.
Főszerkesztői levél: egy vipera, egy búvárfotós és az eszement Jabulani
A National Geographic online kiadásának új, csütörtökönként jelentkező sorozatában főszerkesztőnk ajánlja a hét legérdekesebb történeteit, bepillantást engedve a magazin kulisszái mögé.
Fedezd fel a világot a National Geographic magazinnal!
Nyomtatásban megjelent magazinunkban exkluzív tartalmak várják az olvasókat.
Ahol a puszta visszakapta templomát – a Market ROM Vándor értékmentése Lajosmizsén (x)
Lajosmizse határában, aranyló búzatáblák, gyümölcsösök és legelő szürke marhák között áll a 14. századi templomrom, amely sokáig a puszta csendes, sebezhető, lassan eltűnő emléke volt. A Market Építő Zrt. ROM Vándor programjának hetedik állomása most úgy kapott új esélyt a megmaradásra, hogy közben romként is megőrizheti különös erejét: azt az érzést, hogy néhány kő, egy szentélyfal és a környező táj együtt is képes elmesélni egy eltűnt falu történetét.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
