Sok száz ismeretlen objektumra bukkantak a Hubble régi képei közt

Mintegy százmillió felvételt elemeztek speciális mesterséges intelligencia alapú módszerrel, és több mint 800, eddig nem ismert szokatlan objektumot sikerült azonosítani.

Az Európai Űrhivatal (ESA) két kutatója a Hubble-űrteleszkóp 35 év alatt gyűjtött képeinek archívumát vizsgálta át. Mindössze 2,5 napra volt szükségük ahhoz, hogy a képek részletei ellenőrzése és összehasonlítása révén azonosítani tudjanak mintegy 1400 szokatlan objektumot. Ezek további átvizsgálásából kiderült, hogy 800 közülük eddig ismeretlen volt a csillagászok előtt.
A fantasztikus eredményt egy AnomalyMatch nevű eszközzel érték el. Ez egy olyan, gépi tanuláson alapuló módszer, amelynek először rengeteg adaton betanítják azt, hogy mi tekinthető megszokott, normális adatnak, és mi nem az, vagyis megtanítják felismerni az anomáliákat.
Ez volt az első alkalom és az első eszköz, amellyel szisztematikusan végigkutatták a Hubble Örökség Archívumát, szokatlan objektumokat keresve. Egész egyszerűen, a szakavatott emberi szem számára elképesztően nagy mennyiségű az adat, amelyet most a gépi segítséggel lehetett átfésülni. A kutatóknak csak a gép által leválogatott képeket kellett ellenőrizni. Az eredményeket az Astronomy & Astrophysics folyóiratban publikálták.
Mik is ezek az anomáliák? Számos más közt ütköző galaxisok, gravitációs lencsehatás nyomai, köztük lencsézett kvazárok Einstein-keresztjei, gyűrűs galaxisok, medúza-galaxisok, és számos más, különös csillagászati esemény, kölcsönhatás nyomait hordozó objektumok.
Ezek a csillagászok, asztrofizikusok számára rendkívüli jelentőségűek, a galaxisok fejlődése, interakciója, életének rendkívül rövid szakasza érhető tetten rajtuk, vagy épp a sötét anyag hatásairól mesélnek. Ilyenek ugyan ismertek, ám jórészt véletlenszerűen bukkannak rájuk.
Több tucat, semmiféle ismert csoportba nem sorolható objektumot is találtak, amelyek mibenlétére a jelenleg róluk rendelkezésre álló információk alapján nem tudunk választ adni.
A legtöbb azonosított anomália ütköző, egyesülő, egymással interakcióba lépő galaxis volt. Ezek gyakran hosszú, csillagokból és gázokból álló csóvákkal rendelkeznek, vagy épp szokatlan alakot öltenek. A másik nagyobb anomália-csoportot a gravitációs lencsézés jelentette.
Ezekben az esetekben egy hozzánk közelebb eső galaxis gravitációja hatására a háttérben lévő objektum fénye meghajlik, kört, vagy íveket képezve válik láthatóvá. Jó néhány igazán fura objektumot is azonosítottak. Ilyenek voltak a medúza-galaxisok, amelyek a névadó medúzákhoz hasonló alakúak, hosszú gázcsápokat bocsátanak ki magukból. Voltak olyan galaxisok is, amelyekben a csillagok óriási csomókká álltak össze.
A kutatók megjegyezték, hogy egyrészt meglepő, hogy egy ilyen alaposan ismert képarchívumban ennyire sok új objektumot találtak. Másrészt örömteli, hogy a kifejlesztett módszerük ilyen jól vizsgázott – segítségével majd más nagy adatbázisokat is könnyebb lesz átvizsgálni. Márpedig adatok hatalmas tömege fog érkezni az olyan új projektekből, mint a Vera Rubin Obszervatórium, vagy a Nancy Grace Roman-űrteleszkóp.






































































































































































































