Kraken a krétából: csuklós busz méretű ősi polipok vadásztak az óceánban

A kraken, az óriás tengeri szörny a matrózlegendák szülötte – elképzelhető, hogy az akár 10 méteresre is megnövő óriáskalmár látványa ihlette a legendát. Bár a legendákhoz bizonyosan nem járulhatott hozzá, de egy új kutatás arról számolt be, hogy 70-100 millió éve 19 métert is elérő óriási polipok vadásztak a vízi őshüllőkkel együtt.

Nemcsak együtt éltek velük, hanem akár vadászhattak is például a plezioszauruszokra vagy a moszaszauruszokra – a maradványok alapján. Az azonban bizonyos, hogy komoly kihívást jelentő versenytársai voltak az őshüllőknek. Ráadásul, hasonlóan modern kori leszármazottaikhoz, talán intelligens állatok is lehettek ezek az ősi óriáspolipok.

A polipok csőrszerű képződménye, amelyet egyaránt neveznek csőrnek vagy állkapocsnak is – anatómiailag egyik se igaz. A kopásnyomok azonban árulkodóak, ezek alapján derül ki, mit is ehetett az állat.

Forrás: ikegami et al

A polipoknak nincs külső vagy belső szilárd vázuk, így a kövületeik csupán az állkapcsukra korlátozódik. Az állkapcsaik papagájcsőrre emlékeztető kitinképződmények. Ezek a szervek kitinből épülnek fel, ahogy más lábasfejűek állkapcsi szerve, szájszerve is, sőt, már a puhatestűek is rendelkeznek kitin szájszervekkel (ilyen a csiga reszelőnyelve).

Miközben a polipok ma a nagy termetű gerincesek zsákmányállatai, ezelőtt százmillió évvel még fordított volt a helyzet. A Hokkaidói Egyetem  kutatói nemrégiben a Science folyóiratban számoltak be felfedezésükről.

Egy ma élő óriáskalmár csőre

Forrás: Wikimedia commons

Az ősmaradványok egyike japán, a másik a kanadai Vancouver-sziget kréta időszaki üledékes kőzetrétegeiből került elő. A kutatók nagy felbontású őrlőtomográfia segítségével alkottak 3D-s képet az ősi polipok állkapocs-maradványairól, majd azokat mesterséges intelligencia segítségével elemezték. Szerencsére az állkapcsi csőrök kiváló állapotban maradtak fenn, megőrződtek rajtuk a használattól keletkezett kopási nyomok is.

E csőrök nagy erejű vágó-szúró szerszámok a polip szájnyílásában, ezzel képes átroppantani a páncélos állatok külső vázát, vagy éppen célzott harapással annak létfontosságú szervében tehet végzetes kárt. A táplálék aprításában is fontos szerepe van, így elég sokat elárul a rajta látható sérülés, kopás.

A csőrök nyomaiból a kutatók arra következtettek, hogy az egykori gazdáik aktív ragadozó életmódot folytathattak, valószínűleg erős harapásaikkal zúzták össze a zsákmányukat. A korai, kréta időszaki polipok a tengerek csúcsragadozói közé tartozhattak.

A maradványok alapján az is világos volt, hogy ezek a Cirrina alrendbe tartoztak, vagyis uszonyokkal rendelkező polipok voltak. A leletek mintegy 15 millió évvel korábbiak, mint az eddig ismert legrégebbi uszonyos polip, de általánosságban a polipok közt is 5 millió évvel megelőzi az eddigi legősibb maradványokat. Ez azt jelenti, hogy a polipok kora 100 millió évig visszavezethető már.

A rendkívül jó állapotban fennmaradt állkapcsok alapján kimutattuk, hogy ezek az állatok teljes testhosszukban közel 20 métert érhettek el, s ezzel meghaladhatták a koruk nagy tengeri ragadozó hüllőinek nagyságát is

– mondta Jasuhiró Iba professzor.

A legmeglepőbb azonban nem is maga a méret volt, hanem az állkapcsok sérülései. Kopás, lepattogzás, repedések, karcolások: ezek mind a nagy erejű harapástól keletkeztek. Hasonlóan a ma élő, kemény táplálékot fogyasztó lábasfejűekhez, a csőr hegye lekopott, azonban az ősi polipoknál e kopás nagyobb mértékű, mint mai rokonaiké, és elérte a 10 százalékot. Ez a kutatók szerint különösen agresszív táplálkozási stratégiát tükröz.

A csőr kopása ráadásul aszimmetrikus is volt. Ez azt jelenti, hogy többször vagy intenzívebben használták egyik oldalukat. Az efféle viselkedéshez viszont fejlett idegi feldolgozási rendszerre van szükség. Ez pedig arról mesél a kutatóknak, hogy már ezek az igen ősi polipok is mutathattak komplex, intelligenciához kapcsolódó viselkedést.