Június asztrofotója: Egyetlen tablón a Messier-katalógus 110 objektuma

A maratoni munka 12 évig tartott, a projekt eredményként a csillagászat történetének leghíresebb, galaxisokat, ködöket, halmazokat tartalmazó gyűjteménye lett megörökítve.
Hődör Gábor 2015 nyarán kezdte meg a Messier-objektumok fényképezését, a projektet – szerencsés körülmények mellett – idén júniusban sikerült befejeznie. Rengeteg kitelepülés (Szeged, Tiszasziget, Tarján, Győr, Kistelek), barátságok és emlékek fűződnek a végleges tabló összeállításához. Az alábbiakban egy rövid áttekintést nyújtunk a projekt csillagászati élményeiről és egyéni motivációjáról.
„15 évvel ezelőtt vettem meg az első távcsövemet. Egy belépő szintű kis távcső volt, amely azonnal megszerettette velem ezt a hobbit. Az elején csak vizuális észlelésre használtam, de hamar jött a felismerés, hogy az asztrofotózás lesz az én világom. Egymás után jöttek a fejlesztések: nagyobb távcső, erősebb mechanika, asztrofotózásra alkalmas kamera, és a sort még hosszasan folytathatnám.
Kezdetben még kevésbé tudatosan választottam, hogy mit fotózzak a holdmentes éjszakákon. Csak azt figyeltem, hogy tetszik-e a téma, vagy az akkori tudásomhoz képest könnyű vagy nehéz megfotózni az adott mélyég objektumot. Az utóbbi néhány évben vált tudatossá, hogy gyűjtsem a Messier-listát, és egy tablóba rendezzem a felvételeket. Az is sokat segített album készítésében, hogy panellakásból kertes házba költöztünk. Így sokkal könnyebb lett egy-egy éjszaka kirakni az udvarra a távcsövet és gyűjteni a fotonokat, nem pedig a kitelepülni valahova.
A Sas-ködről – amely Messier katalógusában a 16-os számot viseli – 2015 nyarán készült az első kép, amey belekerült a gyűjteménybe.
Ezzel szinte azonnal országos elismerést szereztem, ami további lendületet adott számomra.
Néhány évvel később, a következő emlékezetes kép az Androméda-galaxisról (M31) készült fotóm lett. Az akkori felszerelésem nem tette lehetővé, hogy egy látómezőbe beleférjen a teljes galaxis, ezért mozaik technikával készült el a végleges kép. Két éjszaka gyűjtöttem hozzá a nyers képeket, majd utólag egyesítettem egy kompozícióvá.
Tavaly az M109 megörökítése nem is tervezett fotózásnak indult. A Szegedi Csillagvizsgáló fő műszerét teszteltük egy tükör mosás után, majd véletlenszerűen választottuk ezt a témát. A 50 centiméteres tükörátmérővel rendelkező Cassegrain rendszerű Ritchey-Chrétien távcsővel igazi élmény volt fotózni. Ahogy teltek az évek, és egyre kevesebb üres hely maradt a tablóban, nekem is egyre jobban igazi elhivatottságommá vált a teljes lista befejezése. Mindig figyeltem az időjárás-előrejelzéseket, mikor lesz derült este, és melyik Messier-objektum lesz jó helyen a hiányzóak közül.





Legutoljára az M62 maradt. Majd’ fél évet vártam, hogy rálássak az amúgy sem túl magasan delelő gömbhalmazra. Végül, ebben az évben ez is sikerült. Emlékeim szerint kissé fátyolfelhős este volt, amikor fotóztam.
Ha azokban a napokban nem sikerült volna felkeresni, akkor legközelebb egy év múlva lett volna rá lehetőségem, hogy megörökítsem, és befejezzem a tablót.
De szerencsére sikerült, és így összeállhatott a végleges gyűjtemény. Ez idő alatt megannyi mechanika (SkyWatcher HEQ-5, SkyWatcher AZ-EQ6, Sky Watcher StarAdventurer Gti), távcső (150/750 Newton, 200/800 Newton, 155/1230 Newton, 72/420 refraktor, 500/4500 RC) és több kamerafajta (Canon, ZWO ASI) adott technikai segítséget, hogy elkészülhessenek az egyes képek.”








































































































































































































