Ahol a puszta visszakapta templomát – a Market ROM Vándor értékmentése Lajosmizsén (x)
Lajosmizse határában, aranyló búzatáblák, gyümölcsösök és legelő szürke marhák között áll a 14. századi templomrom, amely sokáig a puszta csendes, sebezhető, lassan eltűnő emléke volt. A Market Építő Zrt. ROM Vándor programjának hetedik állomása most úgy kapott új esélyt a megmaradásra, hogy közben romként is megőrizheti különös erejét: azt az érzést, hogy néhány kő, egy szentélyfal és a környező táj együtt is képes elmesélni egy eltűnt falu történetét.
Emlékezet a puszta közepén
Aki Lajosmizse külterületén, földutak és legelők mentén érkezik a Pusztatemplomhoz, először talán az őt körülvevő csendre lesz figyelmes. A rom körül nyáron szinte vibrál a táj, a templom megmaradt falai között azonban ránk telepszik az a különös nyugalom, amelyet csak olyan helyek tudnak, ahol évszázadok sűrűsödnek össze néhány kőben.
A lajosmizsei Pusztatemplom régóta jelen van a helyi emlékezetben, ám sokáig inkább a történelem cserbenhagyott tanújaként állt a pusztában. A június 26-i, sajtónyilvános átadón Scheer Sándor, a fennállásának idén 30. évfordulóját ünneplő vállalat alapító-vezérigazgatója, Fekete Zsolt polgármester, dr. Pánya István földrajzkutató és Belecz Péter programigazgató beszélt arról, miért számít különlegesnek ez a romemlék.
Dr. Pánya István, a Kecskeméti Katona József Múzeum földrajzkutatója az ünnepélyes átadón úgy fogalmazott: a megye legtöbb középkori emléke ma már a föld alatt pihen, a Duna–Tisza közén egykor sorra álló pusztatemplomok nagy része az elmúlt évszázadoknak esett áldozatul. „119 mai településből összesen négy településnek van épített középkori műemléke” – érzékeltette a hely ritkaságát.
Darázskő, gótika, eltűnt falu
A lajosmizsei templom a 14. században épülhetett, gótikus stílusban, keletelt tájolással, egyhajós térrel és sokszögzáródású szentéllyel. Falainak egyik legfontosabb anyaga a környék jellegzetes lyukacsos mészköve, a darázskő, amely egyszerre adja a hely építészeti karakterét és restaurátori kihívását. A szentély formája, az északi oldalon látható szentségtartó fülke, a templom négy szögletében megmaradt boltindítási fészkek és a vakolatfoltok mind a valaha működő közösség, a falu, a liturgia és a mindennapi életről mesélnek.
Lajosmizse középkori története az egykori Árpád-kori Mizse faluval és a kun betelepüléssel kapcsolódik össze: a 13–14. század fordulóján a vizenyős rétekkel és füves pusztákkal övezett vidéken találtak otthonra. A mohácsi csata utáni zavaros évtizedek, később a krími tatár csapatok 16. század végi harcai is hozzájárultak ahhoz, hogy a település elnéptelenedjen, a terület pedig a török időkben lakatlan maradjon.
A régészeti emlékezet sokáig töredékes volt. Az 1930-as és az 1990-es évek kutatásai sokat tettek hozzá a rom értelmezéséhez, ám az egykori dokumentáció jelentős része elveszett. Így különösen felértékelődtek a helyi és közösségi régészeti leletek: középkori téglák, bordatöredékek, a szentségtartó részletei és a körmeneti kereszt korpusza.
A rom nem csak az elmúlás jelképe lehet
A helyreállítás lényege ezen a helyen sem a látványos visszaépítés volt, inkább a pontos, alázatos állagmegóvás. A Market Építő Zrt. ROM Vándor csapata egyéves előkészítő és kivitelező folyamatban dolgozott a falrepedések összevarrásán, a falkoronák vízelvezetésén, a kiomlások visszafalazásán, a lepusztult felületek konzerválásán és az eredeti vakolatfoltok restaurálásán. A háttérben 3D pontfelhő-felmérés, tudományos dokumentáció, régészeti munka, örökségvédelmi engedélyezés és pontos kivitelezési koordináció állt; a környezetet pihenőhellyel és fásítással tették rendezettebbé, a rom közelében pedig kovácsoltvas kereszt jelzi a hely szakrális karakterét.
Belecz Péter, a ROM Vándor programigazgatója szerint az ilyen munkák legfontosabb kiindulópontja a valódi közcélúság: olyan ügyet kell választani, amely igazán hozzáférhető és generációkon átívelő, amelyben egy építőipari vállalat a saját tevékenységéhez kapcsolódó, kézzelfogható értéket tud adni, miközben a múlt, a tradíció és a kulturális gyökerek a legkorábbi közös emlékeinkhez kapcsolják a munkát.
„Minden egyes romhelyreállítás egyedi kihívás, a múlt tisztelete és a korszerű műemlékvédelmi technológiák összehangolása komoly szakmai alázatot követel. Elsődleges célunk ezúttal is a rom autentikus, természetes szépségének megőrzése volt” – mondta Belecz Péter, majd azt is hozzátette: ahogy hétről hétre megismerik az adott helyet és az ott élőket, egyre jobban elmélyül a személyes kötődés is.
A programigazgató arról is beszélt, hogy ezek a romok sokszor a műemlékvédelem mostohagyerekei: országos, rendszerszintű támogatás híján a megmaradt falak állapota sok helyen a véletlenen és néhány elkötelezett helyi ember figyelmén múlik. Ilyenkor a beavatkozás tétje jóval több egyszerű karbantartásnál: a megmaradás esélyéről szól.
A helyiek is hozzájárultak a munkához
A lajosmizsei helyszín egyik legszebb gesztusa az volt, hogy a környékbeliek is ajánlottak fel a munkához darázsköveket, ezeket pedig beépítették a falazatba. Belecz Péter az átadón külön megköszönte ezt a gesztust, és úgy fogalmazott: „Minden egyes darabot beépítettünk. Ki tudja, talán az egykori templomkövek egyike tért vissza eredeti helyére.”
A lajosmizsei Pusztatemplom egyik gerendafészkében elhelyezett romnapló is ezt a személyességet erősíti: aki belép a falak közé, néhány mondat erejéig bekapcsolódhat a hely történetének továbbírásába. Fekete Zsolt, Lajosmizse város polgármestere az átadón elmondta, a Pusztatemplom a város identitásának része, a közös örökség fontos darabja.
„A helyreállítás múltunk egy darabját adja tovább a jövő generációinak, arra emlékeztet, hogy az értékőrzés a nagyobb beruházások mellett mindennapi törődésből is áll.”
Új megálló a térképen
A helyreállított Pusztatemplom mostantól rendezettebb, biztonságosabb, befogadhatóbb helyszínként várja azokat, akik történelmi emléket, csendes kirándulóhelyet vagy különleges tájrészletet keresnek. A pihenőhellyel és a bekötőút fásításával a rom júliustól hívogató kulturális és spirituális megállóként kapcsolódhat be a hazai túra- és zarándokútvonalak élménytérképébe. A rom továbbra is rom maradt, de épp ez adja a hitelességét: nem takarja el az idő nyomait, inkább olvashatóbbá teszi őket.
A két alkalommal is ICOMOS-díjjal, valamint ÉVOSZ-, MÉD-, BIG SEE- és DoingGood CSR-elismeréssel is díjazott örökségmentő program ezzel a hetedik állomással ismét azt mutatja meg, hogy a társadalmi felelősségvállalás akkor válik igazán tartóssá, ha látható, bejárható és továbbadható értéket hoz létre. A lajosmizsei pusztában álló falak ma már nem csupán omladozó kövek. Olyan csendes tanúk, amelyek köré újra meg lehet érkezni.
A rovarapokalipszis nyomában: mit árul el kilenc évtizednyi adat?
A lepkék és a korhadt fában élő bogarak sokfélesége az 1950-1980-as évek között csökkent a legnagyobb mértékben, ekkor vált igazán intenzívvé és gépesítetté a mezőgazdálkodás és veszítette el sokszínűségét a táj.
Apró csikóhal és alkonyat a hét képein
A National Geographic magazin online kiadásának önök küldték rovatába olvasóink fotóit várjuk, a nap képeit ezen felvételek közül választjuk ki. A magazin hétvégenként külön cikkben mutatja be az adott hét kiemelt fotóit, ezúttal a 2026. július 6. és július 12. közötti időszak nap képeit ismertetjük.
Főszerkesztői levél: egy vipera, egy búvárfotós és az eszement Jabulani
A National Geographic online kiadásának új, csütörtökönként jelentkező sorozatában főszerkesztőnk ajánlja a hét legérdekesebb történeteit, bepillantást engedve a magazin kulisszái mögé.
Fedezd fel a világot a National Geographic magazinnal!
Nyomtatásban megjelent magazinunkban exkluzív tartalmak várják az olvasókat.
A hét képei: vörös vércse zsákmánya és dürgő fácán
A National Geographic magazin online kiadásának önök küldték rovatába olvasóink fotóit várjuk, a nap képeit ezen felvételek közül választjuk ki. A magazin hétvégenként külön cikkben mutatja be az adott hét kiemelt fotóit, ezúttal a 2026. június 29. és július 5. közötti időszak nap képeit ismertetjük.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
