A rovarapokalipszis nyomában: mit árul el kilenc évtizednyi adat?

Talán már unásig ismételt krízis a rovarvilágot érintő rendkívüli hanyatlás, amit rovar-apokalipszis néven is emlegetnek. Bár az emberek többsége még mindig csak a cuki, színes, vagy épp a kézzelfogható hasznot hajtó beporzó rovarokért aggódik, ez a krízis jócskán túlmutat a beporzókon.

Az egész élővilágunk működése azon alapul, hogy az ízeltlábúak hiánytalanul elvégezhessék az evolúciójuk során rájuk osztott feladatokat, akkor is, ha ez számunkra láthatatlan. A legtöbb vizsgálat azonban csak pár évtizedet fog át, így pedig nehéz az igazán hosszú távú trendeket és okokat feltárni. Egy Svájcban végzett vizsgálatban egy nemzetközi kutatócsoport a rovarok körében tapasztalt példátlan hanyatlás közel évszázados hátterét mérte fel nemrégiben.

1930-2021 közti változásokat követtek a kutatók két rovarcsoportban. Az egyik a lepkék, a másik pedig a korhadt fában élő bogarak voltak. E két csoport egészen eltérő módon él, nagyon más környezeti igényeik és élőhelyeik vannak, így vizsgálatukkal ki lehetett deríteni, hogy miként hatnak az egyes tényezők, mint a mezőgazdaság vagy a klímaváltozás a rovarvilágra.

A korhadéklakó bogarak az erdőkhöz, az elpusztult faanyaghoz kötődnek, lebontók és ragadozók egyaránt vannak köztük, s jól mutatják az erdei ökoszisztéma állapotát. A lepkék kifejlett formában beporzók, hernyóként növényevők, így többféle szempont is megmutatkozik az ő létszámukban, sokféleségükben. Leginkább belőlük lehet kiolvasni a mezőgazdaság és a gyepes táj használatából adódó változások hatását.

595 korhadéklakó bogárfaj és 216 lepkefaj sorsát követték a 9 évtizedes adatokban, ezzel a legtöbb svájci fajt együtt tudták vizsgálni, a jó adatsoroknak köszönhetően. Bár a kutatás svájci adatokon nyugszik, az eredményei Európa más országaiban ugyanolyan érvényesek.

A korhadt fához kötött életmódú bogarak sokfélesége egészen az 1960-as évekig hanyatlott, utána stabilabbá vált, és egyes helyszíneken vissza is állt azután az 1930-as éveket jellemző sokféleség. A lepkék azonban egésze az 1980-as évekig hanyatlottak, és sosem állt helyre a korábbi állapotuk. Összességében 12 százalékkal csökkent a fajok száma 1930-hoz képest, a legnagyobb csökkenést azok a területek mutatták, ahol intenzívebbé vált a mezőgazdálkodás és urbanizálódott a táj.

A rovarok a beporzástól kezdve a tápanyagok elosztásában és körforgásában, a kártevők féken tartásában, a tápláléklánc fenntartásában is kulcsszereplők. Hanyatlásuk az egész élővilágra tovagyűrűző, ezzel pedig az emberi társadalom számára is súlyos hatású.

A felmérés adatai szerint a legsúlyosabb veszteséget az 1950-1980 közti évek hozták. Ekkor zajlott le a mezőgazdaság legnagyobb fokú gépesítése, vált egyre elterjedtebbé a növényvédő szerek és a műtrágyák használata. A bogarak kapcsán az erdőgazdálkodás változásai, mint az idős fák és a holtfa eltávolítása, vagy általában a fakitermelés állt a hanyatlás hátterében. E módszerek egészen egyszerűen elveszik a szaporodási lehetőséget az elpusztult fákhoz kötött életmódú bogaraktól.

A korhadó, holt fához kötött életmódú bogarak sokasága az átlagember számára semmit se mond, azonban olyan ikonikus és közkedvelt bogarak is ide tartoznak, mint a szarvasbogarak, számos díszbogárfaj, rengeteg cincérfaj is.

Míg a lepkék a napsütötte rétek, a bogarak az erdők állapotát jelző csoportok. Azonban mind a réteken, mind az erdőkben rengeteg más faj élete is a környezet állapotától függ. Ez azt jelenti, hogy hiába csak két fajcsoportot vizsgáltak, a hatások ettől még az egész életközösségeket érintők voltak.

A poroszos rendteremtésben nevelkedett ember számára az erdőben vagy bárhol heverő kidőlt fa, holtfa eltakarításra váró csúfság – holott a természet az utolsó morzsáig felhasználja ezen anyagot. A holtfák híján elképesztő mennyiségű állatot veszítünk el!

Forrás: Wikimedia Commons

Az erdők védelmével, a holtfa és az idős fák megőrzésével járó programok nyomán sikerült néhány helyszínen helyreállítani a bogárfaunát. Ehhez hozzáadódott az is, hogy e bogarak közül jó néhány számára a klímaváltozás is kedvező hatásokat hozott.

A specialista fajok és a lepkék esetében azonban ennél nehezebb lesz javítani a helyzetet. Vissza kell(ene) állítani az élőhelyek változatosságát, csökkenteni kell(ene) a mezőgazdálkodás okozta nyomást, fenntartani a természetközeli élőhelyeket, vadvirágos sávokat a mezőgazdasági területek peremén.