Megolvadó aszfalt, elgörbülő sínek: így alakítja át a hőség a közlekedést

Saját bőrünkön is tapasztalhatjuk, milyen problémákkal jár a közlekedés az ember okozta klímaváltozás egyre gyakoribb és forróbb hőhullámai során. A hazai pálya még amiatt is hátrányban van, mert az elmaradt fejlesztések tovább rontják például a vasúthálózat helyzetét.

A sérülékeny infrastruktúra pedig a mindennapi életünkre is hatással van, akár az utazás, akár a szállítás, a kereskedelem terén. A Nature összegyűjtötte, miféle problémákkal szembesülhet a közlekedés a hőhullámok gyarapodásával, és mit is lehet tenni e problémák megoldására.

A 2026-os indiai hőhullám során az aszfalt olvadása okozott közlekedési problémákat, egy évvel korában a texasi Houstonban a buszmegállók forrósodtak fel annyira, hogy a várakozók rosszul lettek. A 2022-es hőhullám a briteknél a reptereken okozott fennakadást azzal, hogy megolvadt a futópályák aszfaltja, a vasúton pedig az elgörbült sínek tették ugyanezt.

Hazánkban a nyári időszakban nem ritka a vasúti sebességkorlátozás ugyanezen okhoz köthetően. Ráadásul ezek a problémák a jövőben fokozódnak majd. Például Spanyolországban 2025-ben 20 alkalommal görbültek el a sínek, 2100-ra akár évi 500 eset is előfordulhat. A hőség az útburkolatok gyakoribb cseréjével is jár majd.

Az Európai Unióban és Nagy Britanniában az út- és vasúti hálózat karbantartása évi 900 millió euróval fog nőni az évszázadunk végére.

Egyelőre azonban még tervekkel is csak néhány ország rendelkezik e téren, vagyis, ahogy más változásokra sem, úgy a közlekedést érintőkre sem vagyunk felkészülve.

Ennek részint pénzügyi oka van, azonban problémát jelent a szakemberhiány, a kapacitáshiány is, de még a jövő bizonytalansága is hozzájárul a kérdés halogatásához. A meglévő stratégiák vagy puszta katasztrófaelhárításban gondolkodnak, vagy egész egyszerűen kihagyják a közlekedés legfontosabb részét, az embert a számításokból.

Kulcsfontosságú az, hogy nemzetközi összefogásban szülessenek döntések, és az egyes régiókban, országokban is szükség lesz olyan, a hőhullámok idején a szükséges lépéseket összehangoló szakemberre, döntéshozóra, aki átlátja a teljes helyzetet.

A tervezésbe, döntésekbe be kell vonni a közlekedési- és az infrastruktúrát fenntartó társaságokat is. E szervezetek, döntéshozók követhetik a már jól bevált módszereket más területekről, így például az árvizek kapcsán szerzett tapasztalatokat fel lehet használni a szervezésben.

Szintén rendkívül fontos, hogy a közlekedési hálózatot felszereljék olyan mérőeszközökkel, hőmérsékleti szenzorokkal, amelyek valós időben folyamatos képet adnak az utak, vasutak állapotáról. Ezzel nemcsak arra nyílik lehetőség, hogy egy problémát már a bekövetkezése előtt észlelhessenek s reagálhassanak rá, hanem arra is, hogy észszerűen tervezzék a karbantartásokat.

A közlekedés szervezéséhez előrejelzésekre is szükség lesz, amelyben felkészülhetnek a különféle lehetséges jövőbeli helyzetekre – ez a várható jövő bizonytalanságait is figyelembe kell vegye. E terveket ezen felül be kell építeni az általánosabb klímastratégiába is, és a döntéseknek, lépéseknek le kell követniük a klíma alakulását. A szakpolitikusok feladata az, hogy kiszámolják, milyen módon lehet kellően rugalmassá tenni ezt a rendszert a lehető legkisebb anyagi ráfordítással.

A kormányoknak a kutatás-fejlesztésre is áldozniuk kell, e téren rengeteg lehetőség is van, melyeket a jövőben ki kellene használnunk. Például az úthálózatból kinyerhető hő segítségével akár elektromos áramot is előállíthatnánk. A döntéshozók felelőssége az is, hogy a szegényebb vagy hátrányos helyzetű társadalmi csoportok számára is elérhetővé tegyék a közlekedést, még a hőhullámok idején is.

Olyasmire gondoljunk, mint a szegényebb városrészekben a fasorok ültetése, amelyekkel árnyassá, hűvösebbé lehet tenni a járdákat. Los Angelesben 2019-ben kezdődött egy ilyen program, 400 kilométernyi árnyas járda a cél, a faültetésen túl a burkolat fehérre festése is fontos lépés. Chile fővárosa, Santiago hasonló tömeges faültetést tervez a belvárosi régióban.