Megfigyelték egy üstökös születését

Naprendszerünkben két fő típusa van az üstökösöknek: amire a legtöbben gondolnak, ha üstökösről esik szó, az a távol Oort-felhőből sok-sok millió év alatt érkező vándor. A másik típusuk azonban jóval közelebb keletkezett, ám a Naptól még mindig elég távol ahhoz, hogy jeges világok szülessenek.

Az Oort-felhőnél 40-2000-szer közelebbi Kuiper-öv égitestjei ilyenek, és időnként, a Neptunusz zavaró gravitációs hatásai miatt beljebb vándorolnak a Naprendszer belsőbb régióiba, és kentaurokká, jeges kisbolygókká alakulnak. A kentaurrá válás, majd az ebből üstökössé válás folyamatos, és így alakulnak ki a rövid keringési idejű (5-20 év), Jupiter-családba tartozó üstökösök.

A Közép-Floridai Egyetem szakemberei a James Webb-űrteleszkóp és a Gemini-óriásteleszkóp segítségével azt figyelték meg, hogy egy kentaur miként kezd üstökössé alakulni. A kentaurok összetételét a színképük alapján sejtjük, és ez azt mutatja, hogy olyanok, mint az üstökösmagok. A különbséget részben az jelenti, hogy a kentaurok nem aktívak, és kissé eltérő állapotú a felszínük. Ez alapján a kentaurokat akár a rövid periódusú üstökösök előszobájának is tekinthetjük.

A 46P/Wirtanen-üstökös 2018-ban látványossá fényesedett, és hazai amatőrcsillagászok számára is ideális célpont volt. Különösen a Bika csillagkép közelében tett látogatása mutatkozott szépnek.

Forrás: Önök küldték / Hődör Gábor

2004 januárjában a Föld-közeli kisbolygók megfigyelésén dolgozó LONEOS projekt kutatója vette először észre a most tárgyalt kentaur kezdődő aktivitását. A kb. 5 milliárd kilométerre lévő égitest fokozatosan egy kis kómát és csóvát növesztett az ekkori megfigyelések alatt, azonban ezek hamarosan eltűntek. Nélkülük a túl halvánnyá vált égitestet nem lehetett tovább megfigyelni, így túl kevés adat állt akkor még rendelkezésre róla. 2022-ben aztán ismét rábukkant egy másik kutatócsoport, ugyanis ekkor ismét aktivitást mutatott az égitest.

Egy pár kilométeres jeges-poros kisbolygót nem igazán egyszerű észrevenni ekkora távolságból, mivel rendkívül halvány. Azonban, ha a felszíne aktívvá válik és a fényt visszaverő por és jég szabadul fel róla, ez olyan, mintha felkapcsolnának rajt egy reflektort, így az aktivitás maga teszi könnyebben láthatóvá, adott esetben megfigyelhetővé az égitestet.

A Jupiter-családba tartozó üstökösök közt olyan jól ismert nevekkel találkozhatunk, mint a Rosetta űrszonda által felkeresett 67P/Churyumov–Gerasimenko (lásd nyitóképünkön), vagy a 81P/Wild 2, ami a Stardust űrszonda mintavételi célpontja volt, vagy épp a néhány éve szépen felfényesedett és tőlünk is megfigyelt 46P/Wirtanen. A nevükben található „p” betű arra utal, hogy ezek periodikus látogatók.

A vizsgált égitest üstökösnevet is kapott, így 450P/LONEOS lett. A számítások szerint 1992-ben kezdett ébredezni, amikor a Szaturnusz közelében elhaladva jelentősen megváltozott a pályája, az óriásbolygó gravitációs hatása miatt. Ekkor az égitest a Naphoz közelebbi pályára állt, ez pedig azzal járt, hogy a felszíne elkezdett aktiválódni. 2019-2024 között egyre inkább észlelhető volt az égitest kómája (a felszínéből kiszabadult por és gáz). A Webb-űrteleszkóp pedig igazolta: a kiszabadult gázok közt szén-dioxid is van, azonban nem volt benne víz.

Ez annak köszönhető, hogy a kentaurból lett üstökös olyan távolságban van, ahol a szén-dioxid-jég már elpárolog, ám a vízjég még nem. Ezen kívül jeges porszemcsék jelenlétét is észlelték a szakemberek. A kutatók szerint az égitest aktivitását a szén-dioxid-jég hajtja, a jeges porszemcsék pedig arra utalnak, hogy már ezek kiszabadulásához is elég aktív volt az égitest.

Az égitest magját amorf, porózus jég alkotja, amely a Naphoz közelebb jutva szintén melegedni kezd. Emiatt a magjában lévő, a Naprendszer külsőbb térségének extrém hidegében született amorf (rendezetlen, nem kristályos) jég elkezd átrendeződni, és kristályos jéggé alakul.

Ekkor a benne lévő gázok felszabadulhatnak és magukkal ránthatnak porszemcséket, amelyek aztán a kóma részévé válnak. Ebből születnek azután azok az üstökösök, amelyek azután – a belsőbb Naprendszer égitestjeinek gravitációs hatásai miatt – időről időre aktívvá válva akár igen látványos műsorral örvendeztethetik meg a csillagászokat.