Egyetemi elektromosok
Bartha István, Husi Géza és Vitéz Attila a Debreceni Egyetem Műszaki Karán nagy autógyárakkal versenyez az elektromos autók hajtásának fejlesztésében. Szabadalmuk lett, több versenyen győztek járművükkel. Elektromos teherautót is építettek, most elektromos kukásautón dolgoznak megrendelésre, az általuk kigondolt hajtásmód alkalmazásával.
Írta: Egyed László
Fényképezte: Sárosi Zoltán
Hogyan jött az elképzelés?
Bartha: Egy gépész kollégánk hagyományos elektromos járművet akart építeni az alternatív hajtású járművek versenyére, a Széchenyi Futamra. Mi erre azt mondtuk, csináljunk inkább olyan újfajta hajtást, amilyent még sehol nem használnak – legalábbis nem úgy, ahogy mi.
Frekvenciaváltót használnak, ugye? Ez önmagában elterjedt megoldás.
Vitéz: Igen, de mi más elvet követünk. Az autóban mást kell tudnia a frekvenciaváltónak, mint más berendezésekben. Az autó indul, gyorsul, lassul, tehát a motorja tág határok között változó fordulatszámon működik, ráadásul egyenárammal. Másfél évig tartott, mire az általunk kigondolt hajtással működőképes lett az autó. De akkor rögtön beadtuk a szabadalmi igényt.
Mi volt ebben a hajtásmódban a különleges, a szabadalomképes?
Bartha: Például az általunk kifejlesztett szoftverek. Ma már pofonegyszerűnek tűnik minden, de egy évbe telt, mire egyáltalán bekerülhetett az autóba a motor. Eleinte nem akart elindulni, aztán úgy túlmelegedett, hogy megolvadtak benne az alumínium alkatrészek.
Husi: Azóta is keressük az új megoldásokat, azokat a hajtásokat pedig, amelyeken túllépünk a fejlesztésben, mindig beépítjük valamelyik másik autónkba. Volt verseny, amelyen az első három helyezést a mi autóink szerezték meg.
Bekopogtatott már valamelyik nagy autógyár, hogy érdekli a szabadalmuk?
Husi: A nagyoknak eszükbe sem jutna holmi vidéki egyetemhez fordulni. Viszont nemrégiben felkért bennünket egy békéscsabai cég, hogy építsünk nekik kukásautót a hajtásunkkal.
Bartha: Nem lesz egyszerű, de szerintünk ezt az irányt kell követni. Villamos hajtást kell építeni minden haszongépjárműbe, amelyik naponta csupán nyolcvan-száz kilométert gurul, tehát például az árukihordó autókba, a postaautókba meg a kukásautókba.
És miért csak az effajta járműveket kellene átalakítani?
Bartha: Az átlagember céljainak aligha felelne meg egy kocsi, amelyikkel csak száz kilométert lehetne menni naponta. Igaz, hogy a statisztika szerint hétköznap az európai autósok nyolcvan százaléka még ennyit sem gurul.
Husi: És nem is győznénk villamos energiával: amikor este töltésre tennék a sok millió kocsit, összeomlana az áramszolgáltatás. De már az is sokat lendítene a környezetvédelem ügyén, ha a földkerekség összes kukásautóját átállítanák a mi elektromos hajtásunkra.
Az interjú a National Geographic magazin 2013. áprilisi számában jelent meg.