Kelet ultrazarándoka

Írta: Hiver’t-Klokner Zsuzsanna
Fényképezte: Sárosi Zoltán

Kinek az ötlete volt az expedíció?

Tulajdonképpen az én fejemből pattant ki a gondolat. Két évvel ezelőtt került szóba, hogy 2013-ban lesz Vámbéry Ármin Közép-Ázsia-kutató halálának századik évfordulója, szép volna utazást szervezni a nyomdokaiban. Az útvonalat már tudományos bizottsággal terveztük meg.

Összesen hány országban jártak?

Tizenkét országot érintettünk: Szerbiát, Bulgáriát, Törökországot, Grúziát, Azerbajdzsánt, Iránt, Türkmenisztánt, Kirgizisztánt, Üzbegisztánt, Kazahsztánt, Oroszországot és Ukrajnát. Négyszáz híján 20 ezer kilométert tettünk meg öt hónap alatt. Ebből 12 ezer kilométert a magam erejéből, kerékpáron, futva vagy gyalog teljesítettem. Naponta átlagosan 140 kilométer volt a táv.

A kutatócsapat milyen járművel vágott neki az útnak?

Lakóbusszá alakítottunk egy 22 éves kisbuszt, az volt az irodánk és a hálóhelyünk is.

Ki bírta jobban: a busz vagy az utasok?

Egymást segítettük (nevet). Olajcserére volt csak szükség, még a húszforintos iráni gázolajjal is gond nélkül elment a buszunk.

Az elődökéhez képest mennyiben volt más ez az expedíció?

Sokban hasonlított, ugyanúgy rengeteg adminisztrációval járt, mint elődeink útja. De hiába próbáltunk a legapróbb részletekig mindent előre megszervezni, számos bonyodalom jött közbe. Iránba nem akartak beengedni bennünket, közel két hétig vesztegeltünk a szomszédos Azerbajdzsánban.

Hogyan sikerült meggyőzni őket?

Sok türelemmel, és talán azzal is, hogy Jászberény testvérvárosának, a dél-iráni Yazdnak vittünk ajándékot: Lehel kürtjének másolatát.

Mit viseltek a legnehezebben az öt hónap alatt?

Általában egy ilyen hosszú út nem a csapatépítésről szól, hanem a csapatrombolásról. Nekünk sikerült elkerülnünk a buktatókat, jó hangulatban teltek a hetek.

Itthon hogy sikerül visszarázódniuk a hétköznapokba?

Ez pár nap alatt leküzdhető, van benne gyakorlatom. Jóval fárasztóbb lesz az utómunka, a sok országjáró élménybeszámoló, a könyv szerkesztése. Hoztunk Kirgizisztánból diófacsemetéket; a dió ott őshonos, onnan került Közép-Európába, Magyarországra. Ezer facsemetével érkeztünk, az összeset iskoláknak szánjuk, főként Tisza menti településeknek szeretnénk adományozni.

Az interjú a National Geographic magazin 2013. decemberi számában jelent meg.