Madarakkal rajzoló
Rátai Dániel már óvodáskorában mérges volt, hogy ceruzájával a papíron kell maradnia, ha rajzol. Tizenhárom évesen elhatározta: a Ferrarinak fog karosszériát tervezni. A Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskolában rabul ejtette a programtervezés. Tizennyolc évesen megvalósította gyerekkori álmát, kifejlesztette 3D szoftverét, a „Leó”-t; három dimenzióban kezelhető egerével, a „madárral” a szó szoros értelmében térben lehet rajzolni.
Írta: Egyed László
Fényképezte: Sárosi Zoltán
Karosszériát tervezni a Ferrarinak: merész álom!
Tizenhárom évesen miről álmodozzon az ember? Láttam egy filmjelenetet, a kamerából lőtt ki egy F50-es Ferrari, ez nagyon megragadta a fantáziámat: úristen, mi mindent lehetne még ezen a karosszérián módosítani! Addig szobrász akartam lenni vagy feltaláló, az autótervezésben a kettő összetalálkozott, ahogy később a „Leó”-ban is. Egyébként már akkor is szenvedtem a papír jelentette két dimenziótól, mindenáron térben akartam rajzolni.
A szakközépiskolában már az első programozásórákon sikerült valami egészen különlegessel előrukkolnia.
Unalmas feladatot kaptunk: mozgassunk nyilakkal kettőskeresztet a képernyőn. Kitaláltam hát hozzá egy kis játékprogramot – másnap már mindenki azzal játszott. A tévé- és a számítógépfüggéstől is a programtervezés mentett meg amúgy, mert sokkal érdekesebb volt.
Hogyan kezdődött a 3D-s történet?
Hát úgy, hogy autókarosszériát akartam tervezni. Először áramlásszimulációs programot írtam, akkor fogtam fel, hogy akár a saját képzeletem határait is meghaladhatom. Az algoritmusomhoz ugyanis négydimenziós logika kellett – elképzelni nem tudtam, programot viszont tudtam hozzá írni, és működött is a dolog. Hihetetlen élmény volt túljutni a valóság korlátain.
Az is bátor dolog volt, hogy hurkapálcákból és LED-ekből összebütykölt kütyüvel ment a fiataloknak kiírt Intel ISEF tudományos és innovációs világversenyre.
Örültem, hogy egyáltalán mehetek. Aztán hat első díjat kaptam. Addigra itthon már beadtuk a szabadalmat, ez adta az utolsó lökést: eldöntöttük, hogy eladható termékké fejlesztjük a programot. Vállalkozást alapítottunk, befektettük a pénzünket. Jöttek más befektetők is, és pályázatokon is nyertünk, így a végén tényleg komolyan bele tudtunk vágni.
Marad energia új gondolatokra a termékfejlesztés, a cég működtetése mellett?
Soha nem tudok leállni, hemzsegnek a fejemben az új ötletek. De most mindenképpen a „Leó” a legfontosabb, és a cégépítés is fantasztikusan izgalmas folyamat. Mindenesetre lejegyzem az ötleteimet, és ha már erre is lesz energiám, sorra előveszem majd mindet.
Az interjú a National Geographic magazin 2013. áprilisi számában jelent meg.