Űrhulladékgyűjtő

Írta: Hiver’t-Klokner Zsuzsanna
Fényképezte: Hajdu András

Rengeteg az elfoglaltsága. Tulajdonképpen hány órából áll az ön számára a nap?

Mi, csillagászok, ismerjük a Világegyetem titkait, képesek vagyunk megállítani az időt…

Milyen a mai csillagász? Különbözik-e attól, aki az átlagember fejében él?

Már nem fürkésszük távcsővel az éj sötétjét. Az utóbbi húsz évben már leginkább digitális fotókat elemzünk számítógéppel, sőt a távcsövek egy részét is számítógéppel vezéreljük. Magyarországon nincsenek óriástávcsövek; ha lépést akarunk tartani a külföldi kollégákkal, okosan tesszük, ha nem távcsövek beállításával bíbelődünk, hanem a rendelkezésre álló képekre koncentrálunk. Ez különösen a kisbolygók vadászatánál fontos, ahol az elsőség kulcskérdés.

Miben versenyezhet a hazai csillagász a külföldivel?

Gyorsaságban és ötletességben. A külföldi nagy távcsövek kapacitását fél évre előre lekötik, így nem lehet csak úgy ide-oda forgatni őket, ha hirtelen fontos csillagászati esemény adódik. A mi műszereink kisebbek ugyan, de könnyebben hozzáférhetők, így gyorsabban reagálhatunk, ha váratlan, izgalmas égi jelenséget kell nyomon követni.

Pontosan mi tartozik az ön szakterületéhez?

Minden, ami szemét csak akad a Naprendszerben… (nevet) Az angolszász irodalom használja olykor a rubbish, azaz „hulladék” szót mindarra, amivel foglalkozom. Kisbolygókat keresek, üstökösöket vizsgálok. Már tíz-tizenkét éves gyerekként rendkívüli módon érdekeltek az üstökösök.

Az ön számára miben rejlik a csillagászat fő vonzereje?

Abban, hogy szinte minden égi dolog elérhetetlen. Csak a Földre érkező fényből fejthetjük meg, mi zajlik a kozmoszban. Ehhez pedig rengeteg ötlet kell, a bizonyítás is körülményes, mert nincs kézzelfogható tárgy, lelet, amely fölött összeülhetnénk, mint a régészek vagy a vulkanológusok.

Hány kisbolygót fedezett fel eddig?

Nem könnyű kérdés, mert a felfedezés soklépéses. Ma 302 kisbolygó viseli a nevemet.

Hogyan állapítja meg, hogy új égitestről van szó?

Az azonosítást nem én végzem. A csillagok között elmozduló fénypöttyöket, a kisbolygókat keresem meg képeken, meghatározom az égi koordinátákat, és a hozzájuk tartozó időponttal együtt beküldöm a Nemzetközi Csillagászati Unió gyűjtőközpontjába. Ott végzik az azonosítást. Ha még nem ismert az égitest, akkor munkaszámot kap, és legalább négy, de inkább öt-hat évig követjük, hogy leírhassuk a pályáját. Persze egyikről-másikról közben kiderülhet, hogy már évekkel azelőtt felfedezték. Az én listámon jelenleg körülbelül ezerkétszáz, még kérdéses kisbolygó szerepel.

Hány kisbolygó létezhet egyáltalán?

Mintegy ötszázezret ismerünk már, a hazai távcsövek teljesítőképességét tekintve nagyjából egymillió lehet, amelyet észlelhetünk, vizsgálhatunk. Becslésem szerint az évtized végére elfogynak a mi távcsöveinkkel is észlelhető, még azonosítatlan kisbolygók, mivel kutatásuk igencsak népszerű téma. A 19. században még közkedvelt célpontnak számítottak az apró égitestek. Idővel aztán alábbhagyott az érdeklődés, mert kiderült, hogy a Világegyetem óriási, hogy vannak benne kvazárok meg fekete lyukak, hogy volt egyszer egy Ősrobbanás. A nyolcvanas-kilencvenes években tudatosult bennünk, hogy rengeteg olyan égitest létezik a közelünkben, amely becsapódhat a Földbe. Akkor jött újra divatba kisbolygók után kutatni.

A csillagászoknál hogy megy tulajdonképpen a névadás?

Ha rendszeresen észlelhető, az új égitest átlagosan öt-hat év elteltével hivatalos sorszámot kap a munkaszám helyett. A számláló 1801-ben indult, akkor találták meg az első kisbolygót; ma már négyszázezer körül tartunk, és kétszázötvenezer kisbolygó még nem is kapott számot. A sorszám kiosztásakor dől el hivatalosan, hogy ki a felfedező, akit aztán tíz évig előjog illet a névadásban.

Mekkorák ezek a kisbolygók, és melyik lehet veszélyes a Földre?

A legnagyobbak pár száz kilométer átmérőjűek. Az egészen aprókból több tíz- vagy százezer lehet, ám azok mind elégnek, miután belépnek a Föld légkörébe. A veszélyesség méretfüggő: nagy galibát csak az egy kilométernél nagyobb átmérőjűek okoznának. Azokból úgy ezer lehet, de már jószerével az összeset ismerjük.

Merre tart ma a csillagászat?

A katalogizálás korszaka lassan lezárul, már inkább az egyedi objektumok, jelenségek, fejlődési folyamatok kutatása zajlik. Sokan foglalkoznak más csillagok körül keringő úgynevezett exobolygókkal, annak megállapításával, hogy Naprendszerünk mennyire egyedi, vannak-e más, Földünkhöz hasonló bolygók a Világegyetemben.

És ön? Milyen célokat jelölt ki magának?

Tavaly decemberben találtam egy nagyon érdekes csillagpárost. Kiderült, hogy az egyik sokkal halványabb, azaz hűvösebb, mint a másik. Kevés ilyen, jelentősen eltérő hőmérsékletű párosról tudunk. Fölmerült a gyanú, hogy a hidegebb nem is csillag, hanem barna törpe: olyan égitest, amely a csillag és a bolygó közötti állapotban rekedt. Ha így lenne, az bizony nagy szenzáció lenne, mert ilyen párost teljes bizonyossággal eddig még nem sikerült azonosítani.

Az interjú a National Geographic magazin 2014. áprilisi számában jelent meg.